Cikkünk folyamatosan frissül.

Sárvári Nicholast, a Tisza-frakció által javasolt elnökjelöltet hallgatta meg harmadikként kedden az Országgyűlés Igazságügyi és Alkotmányügyi Bizottsága a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal (NVVH) vezetői posztjára. A krízismenedzsmenttel és üzleti kockázatkezeléssel foglalkozó szakember Ligeti Miklós és Unger Anna Róza után mutatta be szakmai koncepcióját a testület előtt.

Sárvári annyiban eltér az előtte meghallgatott két jelölttől, hogy nem a bizottság hétfői előszűrésén került be a három kiválasztott pályázó közé. Az Igazságügyi és Alkotmányügyi Bizottság eredetileg Ligeti Miklóst, Unger Anna Rózát és Jancsics Dávidot választotta ki a 96 elnöki pályázó közül, a szabályok azonban lehetőséget adtak a parlamenti frakcióknak arra, hogy további jelöltek meghallgatását kezdeményezzék, a Tisza-frakció ennek alapján javasolta Sárvárit. Jancsics Dávid később visszavonta pályázatát, így végül három elnökjelölt maradt versenyben.

Nemcsak jelölése, Sárvári szakmai háttere is jelentősen különbözik Ligeti korrupcióellenes-jogi és Unger politológusi-demokráciakutatói pályájától:

több mint egy évtizede vállalati kockázatkezeléssel, krízismenedzsmenttel, compliance-szal, üzleti integritással, adatvédelemmel és biztonsági kérdésekkel foglalkozik.

A CNS Risk vezetőjeként többek között vállalati csalásokkal, kiberbiztonsági és információbiztonsági kockázatokkal, illetve szervezeti integritással kapcsolatos témákban dolgozott és tartott képzéseket. Korábban a CEU Business School integritással foglalkozó programjaival is együttműködött.

A meghallgatás egyik lényeges kérdése ezért várhatóan az lesz, hogy vállalati kockázatkezelési és krízismenedzsment-tapasztalatát miként ültetné át egy olyan állami hatóság működésébe, amely közpénzügyi vizsgálati, vagyonfeltárási és büntetőeljárási jogosítványokkal is rendelkezik. Az is fontos kérdés lehet, milyen szervezeti modellt építene fel, milyen szakembereket vonna be, illetve milyen módszerekkel azonosítaná és követné a visszaélésekből származó vagyonelemeket.

Sárvári expozéját azzal kezdte, hogy tisztázta: bár a Tisza Párt frakciója jelölte, egyetlen politikussal sem találkozott a meghallgatás előtt.

Mivel itthon kevésbé ismert, ezért elsősorban több évtizedes nemzetközi tapasztalatát mutatta be. Azt mondta, munkája során azt vizsgálta, hogyan mozognak pénzek a globális pénzügyi rendszerben, különösen akkor, amikor összetett vállalati és offshore struktúrákon keresztül próbálják elrejteni azok eredetét, tulajdonosát vagy végső célállomását. Szerinte Magyarországon jelenleg kevés gyakorlati tudás és kidolgozott módszertan áll rendelkezésre az ilyen, országhatárokon átnyúló pénzügyi konstrukciók feltárására.

Sárvári Nicholas kanadai–magyar kettős állampolgár, 1956-ban Kanadába kivándorolt magyar család gyermekeként Kanadában született és nőtt fel, közel három évtizede él Magyarországon. A Carleton Egyetemen nemzetközi kapcsolatokból szerzett mesterfokozatot, és az egyetem Centre for European Politics & Society központjának igazgatójaként is dolgozott. 2010 óta a krízismenedzsmenttel, vállalati kockázatkezeléssel és biztonsági tanácsadással foglalkozó CNS Risk vezetője, 2009 óta pedig a Kanadai–Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke. Szakmai munkájában az üzleti integritás, a compliance, a csalási és biztonsági kockázatok, valamint az adat- és kiberbiztonság is hangsúlyosan megjelent. A 2026-os választási kampányban a választási visszaélések megfigyelésére szerveződött DE Akcióközösség egyik koordinátora volt, ahol a motoros megfigyelőcsapatokat koordinálta.

Sárvári úgy vélte, a vagyonvisszaszerzéshez nem elegendő egy-egy cég vagy tranzakció önmagában történő vizsgálata, hanem teljes vállalati és pénzügyi hálózatokat kell feltérképezni. Saját szakmai munkájából egy több mint 3500 céget tartalmazó kapcsolati háló elemzését hozta példaként arra, hogyan lehet nagy mennyiségű vállalati adatból rekonstruálni a pénz útját. Elmondása szerint korábban olyan ügyekben is dolgozott, amelyekben több százmillió dollár offshore struktúrákon keresztüli mozgatását kellett visszafejteni, és az elemzések bírósági eljárásokban is felhasználható anyagokká váltak.

A jelölt hangsúlyozta, hogy az ilyen ügyek feltárása szükségszerűen nemzetközi feladat, mivel ha a vagyon több országon, pénzügyi központon vagy offshore joghatóságon keresztül mozog, a magyar hatóságoknak más országok jogrendszerét, eljárási lehetőségeit és intézményeit is ismerniük kell. Szerinte

minden ügyben mérlegelni kell majd azt is, hogy mennyi időt és erőforrást igényel a vagyon felkutatása és tényleges visszaszerzése, illetve ehhez képest mekkora összeg szerezhető reálisan vissza.

Sárvári azt mondta, több mint negyven országban szerzett korrupciós és kockázatkezelési tapasztalatot, és ezt a módszertani tudást vinné be az új hivatalba. Kiemelte, hogy ezt a munkát nem sajtóhírek vagy politikai kijelentések alapján kell végezni, hanem professzionális elemzéssel, folyamatosan fejlesztett vizsgálati módszerekkel és megfelelő szakembergárdával.

A magyarországi közvagyon kezelésével kapcsolatban elfogadhatatlannak nevezte, hogy az elmúlt időszakban ilyen mértékű visszaélések történhettek, és személyesen is szégyennek nevezte a kialakult helyzetet. Szerinte ezért

az NVVH egyik első feladata egy olyan tipológia kialakítása lenne, amely rendszerezi a közvagyont érintő visszaélések különböző formáit.

A hivatalnak nem egyszerűen a nyilvánosságban már ismert ügyeket kellene követnie, hanem saját elemzéssel kell felismernie a problémás konstrukciókat és az azok mögött álló pénzügyi mechanizmusokat.

Sárvári szerint a hivatalnak a nyilvánosság felé is világosan el kell számolnia azzal, hogy mit sikerült feltárnia, van-e reális esély az adott vagyon visszaszerzésére, és ha nincs, annak mi az oka.

Külön problémaként emelte ki, hogy a magyar hatóságok egy pénzügyi ügy országhatáron átnyúlóvá válásakor könnyen módszertani és gyakorlati korlátokba ütközhetnek.

Saját tapasztalatai alapján azt mondta, a nemzetközi pénzmozgások feltárásához speciális tudásra van szükség, mivel az offshore struktúrák gyakran több pénzügyi központon és több ország jogrendszerén keresztül épülnek fel. Utalt arra is, hogy korábban magyar hatóságoknak, köztük a NAV-nak is bemutatott külföldön alkalmazott vizsgálati módszereket.

A bemutatott, több ezer vállalat kapcsolatait ábrázoló elemzéséről elmondta, hogy eredetileg oktatási célból is használta, ugyanakkor hasonló módszerekkel bírósági eljárásokban felhasználható bizonyítási anyagok is készíthetők. A módszer lényege szerinte nem pusztán a pénz végső helyének megtalálása, hanem az egész tranzakciós és tulajdonosi útvonal visszafejtése: milyen cégeken, közvetítőkön és országokon keresztül jutott el a vagyon egyik pontból a másikba.

Sárvári azt is hangsúlyozta, hogy a vagyonvisszaszerzésnél már az ügyek kiválasztásakor szükség van költség-haszon mérlegelésre.

Egy több országot érintő konstrukció feltárása éveket és jelentős erőforrást igényelhet, ezért minden esetben vizsgálni kell, mekkora vagyon szerezhető reálisan vissza, és ehhez képest milyen idő- és szakértői ráfordítással jár az eljárás. Ezt a fajta szakmai priorizálást az NVVH működésének fontos elemévé tenné.

Címlapkép forrása: Portfolio