A Kopaszi-gát egyik hangulatos éttermében rendezett hétfői állófogadáson többek között Spanyolország és Peru Budapestre akkreditált nagykövete is megjelent. Kovács Barnabás, a Barca Academy Hungary Alapítvány kuratóriumi elnöke, korábbi barcelonai főkonzul köszöntötte a résztvevőket, kiemelve a fiatal tehetségek támogatásának és a futball közösségépítő erejének jelentőségét.

Belépő a Kocsis Kupa

A rendezvényen külön hangsúlyt kapott a Kocsis Kupa és annak öröksége is. A sorozat 2019-ben, Kocsis Sándor születésének 90. évfordulójára meghirdetett KOCSIS 90 emlékév keretében, ugyancsak Kovács Barnabás kezdeményezésére indult el. A Kocsis Kupa azóta évről évre egyre több fiatal számára biztosít lehetőséget a bemutatkozásra: idén már több mint 1500 gyermek, több mint 140 csapat és közel 100 település kapcsolódott a sorozathoz.

Az idei országos döntő győztese, a Salgótarjáni BTC a Kocsis Kupa révén kivívta a lehetőséget arra, hogy a nemzetközi mezőnyben, a VI. Barca Academy Hungary Cupon is pályára lépjen. A kezdeményezés így egyúttal Kocsis Sándor, az Aranycsapat és az FC Barcelona legendás csatárának örökségét is továbbadja a következő generációnak.

Kedden és szerdán már a pályán folytatódik az esemény: a csepeli Szabadkikötő Sporttelepen a fiatal játékosoké és a futballé a főszerep.

Egy asztalnál Butragueno és Raúl felfedezőjével

A hétfői sajtóeseményen kellemes meglepetésre találkoztunk egy legendás meghívottal, a 90 éves Tóth-Zele Józseffel, nagy idők még nagyobb tanújával, egyszersmind a spanyol futball egyik dicsőséges korszaka alakítójával. Jóska bácsi, bár idestova hetven éve Madridban lakik, a nyarakat mindig szülőhelyén, Füzesabonyban és Budapesten tölti, így tudott most eljönni a VI. Barca Academy Hungary Cup álló (bár inkább ülő) fogadására.

Legutóbb hat éve futottunk össze Madridban. No de hogyan kerül most a csizma az asztalra, egy vérbeli madridista egy Barca-rendezvényre?

Nincs ebben semmi különös, annak idején a spanyol szövetség edzői tanfolyamára együtt jártam Puskás Öcsi mellett Kubala Lászlóval, Kocsis Sándorral és Czibor Zoltánnal. Utóbbiakról köztudott, hogy a Barcelonában futballoztak, mi, spanyolországi magyarok annak ellenére összetartottunk, hogy más csapatokhoz tartoztunk, más kluboknak drukkoltunk 

– mondta Jóska bácsi. 

Aki 1956-ban, 19 évesen vágott neki Füzesabonyból, illetve a megyeszékhely Egerből a nagyvilágnak. 

Élelmiszert vittünk fel Budapestre a forradalmároknak, én tudtam egyedül teherautót vezetni, hát én lettem a sofőr. Nem is érzékeltem a veszélyt, csak akkor, amikor az ávósok kilőtték mellőlem a bajtársamat. A forradalom bukása után Bécs környékén, egy menekülttáborban kötöttem ki. Természetesen futballozni akartam, hiszen Egerben jól ment a játék, persze nem olyan szinten, mint Puskáséknak. Ott nyüzsögtek a játékosügynökök a menekülttáborban, olyan színvonalon volt akkoriban a magyar futball, hogy még a vidéki kiscsapatokban játszó labdarúgók is elkeltek. Én Grenoble-ban kötöttem ki, majd onnan elszipkázott a Paris Red Star. A francia bajnokság bivalyerős volt, elég csak Raymond Kopa, Just Fontaine, Roger Piantoni nevét említenem.

Játék az Atleticóban, karrier a Real Madridnál

Tóth-Zele József 1961-ben, 24 évesen került Madridba, ahol egy évig az Atléticóban játszott.

Sajnos, bokasérüléssel érkeztem a csapathoz, de Rafael García Repollo, az edzőnk nem engedte, hogy kipihenjem, sérülten is játékra kényszerített. Egyre jobban fájt, végül már nem tudtam játszani sem, egy év után, fiatalon visszavonultam. Beiratkoztam az edzői tanfolyamra, Puskással, Kocsissal, Cziborral, Kubalával jártam együtt, mindegyikükkel holtig tartó barátságot kötöttem. Miutzán lediplomáztam, a Real Madrid ajánlott állást az egyik gyerekcsapatánál 

– idézte fel Jóska bácsi.

Tóth-Zelének szemére vetették az Atléticónál, miért a fővárosi riválishoz ment dolgozni, már akkor is feszült volt a viszony a két madridi óriás között. „Miért, miért?! Visszakérdeztem: ott álltam három gyerekkel, kellett a pénz, ti miért nem hívtatok?! Azóta is hálás vagy a Real Madridnak."

Érdemes felidézni, hogyan került a Moscardo nevű törpecsapattól, ahol elkezdte az edzősködést, a Real Madridhoz.

A madridi serdülők mindenkit 10-0-ra, 8-2-re, 7-1-re vertek, kiemelkedtek a bajnokságból. Csakhogy amikor összekerültek a Moscardóval, nálunk 0-0 lett az eredmény, a visszavágón, Madridban pedig 1-1. José Santamaría, a Madrid-serdülő edzője felfigyelt arra, mennyire szervezett a csapatom játéka, megszólított, megkérdezte, nem volna-e kedvem náluk dolgozni. Igen, az a Santamaría... Aki az 1954-es világbajnokságon az uruguayi válogatott centerhalfja volt, majd hosszú évekig a Real Madrid védelmének oszlopa. Hogy volt-e kedvem? Valósággal repültem!

Jóska bácsi olyan sikerrel dolgozott a Madrid utánpótlás bázisán, a La Fábricában, hogy az ő keze alól került ki a legendás „La Quinta del Buitre", a Keselyű ötösfogata, Emilio Butraguenóval, Manolo Sanchísszal, Rafael Martín Vázquezzel, Míchellel és Miguel Pardezával. Ők öten alkották a nyolcvanas évek spanyol válogatottjának a gerincét, Butragueno jelenleg a klubban az intézményi kapcsolatok igazgatója. De még korábban egy másik madridi legendát, José Antonio Camachót, a későbbi szövetségi kapitányt is Tóth-Zele hozta Murciából a Realba. 

Amikor 1995-ben a Madrid a Ferencvárossal találkozott a Bajnokok Ligájában, odakint Madridban 6-1 volt az eredmény, Pesten 1-1. Na, akkor is jó néhányan játszottak az egykori tanítványaim közül a csapatban, hogy mást ne mondjak, maga Raúl is.

Nem ő lett spanyol, hanem a családja magyar!

Jóska bácsi olyan szinten megőrizte magyarságát, hogy az akcentus leghalványabb jelét sem lehet felfedezni a beszédében. De ez még nem minden. Feleségét, aki spanyol, megtanította magyarul beszélni!

Olyannyira, hogy Madridban beírattam az egyetemre, két évet járt a magyar nyelv és irodalom szakra! Három gyerekünk van, Piroska, Árpád és Ferenc Jóska. Nemcsak a magyar örökségünkre gondoltam a névadásnál, hanem a monarchiaira is... Természetesen mindhárman beszélnek magyarul, már csak azért is, mert a nyári vakációjukat rendszeresen Füzesabonyban töltötték. 

Még hajnalig folyt volna a hangulatos terefere, de előbb-utóbb elérkezett az asztalbontás ideje. Folytatás a csepeli Szabadkikötő Sporttelepen, ahol szerda délután lesz a VI. Barca Academy Hungary Cup döntője.

(Borítókép: Gáll András / Index)