SportSzerző: nemzetisport 2026. 08. 25. 1 percnyi olvasás
„Edzőként abban lelem a legnagyobb örömömet, amikor azt látom, a közös munkának hála fejlődik a játékos, magabiztosabban futballozik, szintet lép.”
Feltűnő szerénységgel jegyezte meg Babó Levente, a felcsútiak szakvezetője a Vasas elleni győztes bajnokit követően, hogy „Ismeretlen edzőként léptem be a Puskás Akadémia NB I-es csapatának öltözőjébe, és fontosnak tartom, hogy a válogatott, rutinos labdarúgók pozitív érzésekkel fogadtak.”
Nos, ez az „ismeretlen” edző a tabella élén áll a csapattal, amiből egyrészt öt forduló után nem feltétlenül érdemes messzemenő következtetéseket levonni, másrészt olykor a kedvező csillagállás is kellett hozzá, merthogy a hétvégén a kiállításig nem úgy tűnt, hogy három ponttal távozik a Felcsút Angyalföldről, de rövid táv és vélt szerencse ide vagy oda, újonc trénerével a kispadon a Puskás Akadémia az éllovas.
Ki ez az edző, aki egyelőre veri a mezőnyt?
Hogy a Vácban öt NB I-es meccset játszott, az MLSZ adatbankjából hamar kiderül, az is, hogy Csongrád és Pécs után alacsonyabb osztályban folytatta. Azt is tudjuk, hogy edzette az U18-as és az U19-es válogatottat, az előző évadban a Puskás NB III-as csapatát, miközben a felcsúti U19-cel kétszer is a legjobb 32 csapatig menetelt az ifi BL-ben. S ez csak a felszín. Hogy valakit megismerjünk, illik ennél mélyebbre ásni. Babó Levente pedig partner a lélekbúvárkodásban. A szeánsz első etapja azt feszegeti, mire gondolt először, amikor a felcsúti második csapat trénereként felkérték a nagyok irányítására? Volt-e benne félsz? Mit gondolt, elég ehhez a feladathoz?