Cikkünk folyamatosan frissül.

Unger Anna Róza politológus, az ELTE Társadalomtudományi Karának egyetemi docense a második elnökjelölt, akit kedden meghallgat az Országgyűlés Igazságügyi és Alkotmányügyi Bizottsága a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal (NVVH) vezetői posztjára. Unger Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója után áll a bizottság elé.

A bizottság hétfői zárt ülésén Ligeti Miklóst, Unger Anna Rózát és Jancsics Dávid korrupciókutatót találta alkalmasnak a személyes meghallgatásra a 96 elnöki pályázó közül. Jancsics azonban hétfő este visszalépett, így kedden Ligeti és Unger mellett Sárvári Nicholast hallgatják meg, akinek meghallgatását a Tisza-frakció kezdeményezte.

Az NVVH elnöki tisztségéhez nem feltétel az ügyészi múlt: a pályázónak meg kell felelnie az ügyésszé választás feltételeinek, emellett többek között jogi, gazdasági, államtudományi, politikatudományi vagy más társadalomtudományi végzettséggel és megfelelő szakmai gyakorlattal is lehet pályázni. A meghallgatások után a bizottság egy jelöltet terjeszt az Országgyűlés elé, amely várhatóan pénteken, titkos szavazással választja meg a hivatal elnökét.

Unger Anna a meghallgatásán nyitóbeszédében arról beszélt, hogy mintegy tíz éve foglalkozik korrupcióval, kampány- és kampányfinanszírozási kérdésekkel, később pedig egyre inkább az autokratizáció, az autoriter rendszerek kialakulása és a demokratikus átmenetek problémái kerültek kutatásainak középpontjába. Szerinte

a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal feladatát sem lehet pusztán egyes korrupciós ügyek kivizsgálására szűkíteni: a hivatalnak azt a rendszert is fel kell tárnia, amely ezeket a visszaéléseket lehetővé tette.

Unger Anna Róza politológus, az ELTE Társadalomtudományi Kar Politikai és Nemzetközi Tanulmányok Intézetének egyetemi docense. Politológusi diplomáját 2003-ban, politikatudományi doktori fokozatát 2018-ban szerezte az ELTE-n. Fő kutatási területe a demokrácia elmélete és gyakorlata, ezen belül a demokratikus és nem demokratikus rendszerek összehasonlítása, a közvetlen demokrácia, a választások, a választási verseny és integritás, valamint az amerikai politika. A 2000-es évek közepe óta rendszeresen publikál politikai témákban magyar napi- és hetilapokban, választási és demokrácia-szakértőként pedig civil szervezetek és kutatóintézetek rendezvényeinek, valamint a médiának is rendszeres szereplője.

Unger a demokratikus átmenetek nemzetközi tapasztalataiból kiindulva azt hangsúlyozta, hogy

tartós demokratikus konszolidáció nehezen képzelhető el valamilyen átmeneti igazságtétel nélkül.

„Ha a korábbi rendszer visszaélései feltáratlanul maradnak, az érintettek pedig megtarthatják az így megszerzett gazdasági erőforrásokat, ezeket később politikai védelem megszerzésére, befolyásuk fenntartására, sőt a korábbi hatalmi struktúrák újjáépítésére is felhasználhatják” – fogalmazott.

Ebből következően szerinte a vagyonvisszaszerzésnek nemcsak igazságtételi, hanem a demokratikus rendszer jövőjét védő szerepe is van.

A politológus úgy értékelte, hogy Magyarországon az elmúlt időszak korrupciója nem írható le egyszerűen elszigetelt vesztegetési ügyek sorozataként. Szerinte ennél jóval mélyebb folyamat zajlott: a politikai hatalom, az állami intézmények és egyes gazdasági szereplők működése olyan rendszerbe szerveződött, amelyben a gazdasági erőforrásokat politikai hatalom megszilárdítására, a politikai befolyást pedig további gazdasági előnyök megszerzésére lehetett használni. Ezt a folyamatot lényegében az állam és a gazdaság politikai alapon történő átszervezéseként írta le.

Unger szerint ezért nem elegendő, ha az NVVH kizárólag az egyes, már ismert korrupciós ügyeket vizsgálja. Ezek jelentős része szerinte már ma is azonosítható, az új hivatal hozzáadott értékét inkább az jelentené, ha képes lenne feltárni és összerakni a mögöttük álló intézményi és döntéshozatali láncolatokat:

kik hozták meg a döntéseket, kik hajtották végre azokat, mely hatóságok nem léptek közbe, és kik mulasztották el azokat az ellenőrzési feladatokat, amelyekért közpénzből fizetést kaptak.

Úgy vélte, ebben az értelemben nemcsak azok felelősségét kell vizsgálni, akik közvetlenül részesültek egy-egy döntésből, hanem azokét is, akik intézményi pozíciójukból hozzájárultak a rendszer működéséhez vagy nem akadályozták meg a visszaéléseket. Példaként ügyészi, jegybanki és más állami döntéshozói, illetve ellenőrző szerepekre utalt. Szerinte a hivatalnak azt is meg kell mutatnia a nyilvánosságnak, hogyan működött a rendszer egésze, és miként lehet olyan garanciákat kialakítani, amelyek megnehezítik annak újjáépülését.

Unger ugyanakkor óvatosságra intett azzal kapcsolatban, hogy milyen gyors eredmények várhatók az új hivataltól.

A hatéves első vezetői ciklus végére szerinte nem feltétlenül reális tömegesen jogerős ítéleteket várni, mivel a nagy, összetett korrupciós ügyek büntetőeljárásai akár hosszú éveken át is elhúzódhatnak. Emiatt a hivatal teljesítményét szerinte nem kizárólag a jogerős ítéletek számán, hanem azon is mérni kell majd, mennyire sikerül feltárnia a korábbi rendszer működését, azonosítania a felelősségi láncokat és olyan intézményi tudást létrehoznia, amely a jövőbeni visszaélések megelőzését is szolgálja.

A kockázatelemzési terv lesz a legfontosabb dokumentum

Unger Anna a képviselői kérdésekre válaszolva hangsúlyozta, hogy a hivatal működésének részletes stratégiáját nem egyedül az elnöknek kell előre meghatároznia. Szerinte a végleges, az első két-három év munkáját kijelölő stratégiát a hivatal vezetésének és szakmai apparátusának közösen kell kialakítania, ezért több konkrét szervezeti és működési kérdésben korainak tartaná, ha már a kinevezése előtt kész válaszokat adna.

A politológus szerint a hivatal egyik legfontosabb szakmai dokumentuma a kockázatértékelési rendszer lesz, mivel ennek kell megalapoznia, hogy az NVVH milyen ügyekben indít saját kezdeményezésre vizsgálatot. Ezt egyben a politikai elfogultság elleni egyik legfontosabb garanciának nevezte:

a vizsgálatok megindításának szerinte előre meghatározott, szakmailag indokolható és ellenőrizhető szempontokon kell alapulnia, nem azon, hogy az érintett személy vagy szervezet politikailag kinek szimpatikus.

Unger úgy vélte, ehhez nem elegendő kizárólag büntetőjogi szakértelem. A kockázatok felismeréséhez versenyjogi, közbeszerzési, államháztartási és közigazgatási ismeretekre, valamint az adatok elemzésére képes szakemberekre is szükség lesz. Egy-egy gyanúsnak tűnő ügy valódi jelentősége szerinte sokszor csak akkor válik láthatóvá, ha a hivatal képes feltérképezni a mögötte álló céges, pénzügyi és más kapcsolatrendszereket.

A kockázatelemzés rendszerét ezért nyilvános és számonkérhető módszertanra építené.

Értékelése szerint az objektív, ellenőrizhető adatokon alapuló kiválasztási modell nemcsak hatékonyabbá teheti a hivatal munkáját, hanem utólag is lehetővé teszi annak megítélését, hogy egy vizsgálat szakmai okból indult-e. Az adatfeldolgozásnak és elemzésnek emellett bizonyítási szerepe is lehet, ezért ezekre a képességekre már a hivatal felépítésekor külön figyelmet fordítana.

Átrendezték a piacokat, amit fel kell tárni

Az elnöki posztra pályázó szakember a hivatal személyi felépítéséről azt mondta, hogy a siker egyik kulcsa az lesz, sikerül-e a különböző szakterületekről a legjobb szakembereket megszerezni. Szerinte az NVVH működéséhez nem egyetlen szakma dominanciájára, hanem több terület – jog, közpénzügyek, közbeszerzés, gazdasági elemzés és adatfeldolgozás – összehangolt munkájára lesz szükség.

A korábbi rendszer feltárását Unger időszakokra bontva képzeli el, értékelése szerint 2010 és 2014 között elsősorban a szabályozási környezet átalakításával rendezték át a piacokat: olyan jogszabályok születtek, amelyek egyes gazdasági szereplők pozícióit gyengítették, másokét pedig megerősítették.

Ennek vizsgálatakor szerinte nemcsak azt kell megnézni, hogy egy-egy döntés jogszerű volt-e, hanem azt is, kik nyertek gazdaságilag az új szabályokon, és milyen politikai döntési folyamat vezetett ezekhez.

Ezzel párhuzamosan már ebben az időszakban is fontos szerepet játszottak az állami és önkormányzati beruházások, illetve a közbeszerzések. Unger szerint ezeknél azt is fel kell tárni, hogyan koncentrálódtak a nagy értékű megrendelések, kik döntöttek róluk, és milyen informális vagy formális mechanizmusok irányították az állami források elosztását.

A következő szakaszban szerinte a szabályozási beavatkozások mellett egyre hangsúlyosabbá vált az állami vagyon és a hosszú távú gazdasági jogosultságok átrendezése. Példaként az MNB körüli folyamatokat, valamint a különböző koncessziós rendszereket említette. A dohánykoncessziókhoz és más, akár több évtizedre szóló koncessziós szerződésekhez hasonló konstrukciókat azért tartja különösen fontos vizsgálati területnek, mert ezek hosszú időre meghatározhatják egyes piacok és vagyonelemek sorsát.

Unger Anna szerint a hivatalnak már a kezdetektől stratégiai szempontok alapján kell kiválasztania, milyen ügycsoportokra koncentrál.

Nem egy-egy látványos ügy gyors kivizsgálását tartaná elsődlegesnek, hanem olyan területek – például a koncessziók – átfogó áttekintését, ahol az egyedi esetekből később rendszerszintű összefüggések rajzolódhatnak ki

– emelte ki.

Úgy vélte, ha egy konstrukciónál sikerül azonosítani a problémás mintázatot, akkor az azonos elvek alapján kötött további szerződéseket is célzottan lehet vizsgálni.

Különösen fontosnak nevezte, hogy a hivatal minél gyorsabban hozzáférjen a releváns szerződésekhez és iratokhoz, mert egyes jogi lehetőségek határidőhöz kötöttek lehetnek. Arra utalt, hogy bizonyos szerződések bírósági megtámadására más jogosult szereplőknek is lehetőségük van, ezért az NVVH feladata nem feltétlenül az lenne, hogy minden eljárást maga indítson meg:

megfelelő jogi érvekkel és feltárt bizonyítékokkal más szervezetek fellépését is elősegítheti.

Unger azt is hangsúlyozta, hogy a vagyonvisszaszerzés mellett hosszabb távon olyan intézményi környezet kialakítására van szükség, amely megakadályozza a most feltárni kívánt gyakorlatok újbóli kialakulását. Ebben az NVVH mellett a megerősített integritási intézményrendszernek és az Európai Ügyészséggel való együttműködésnek is szerepet szánna.

Címlapkép forrása: Portfolio