Kedden délelőtt Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatójának meghallgatásával kezdődött el a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal (NVVH) vezetőinek kiválasztása az Országgyűlés Igazságügyi és Alkotmányügyi Bizottságában. A 96 elnöki pályázó közül Ligeti az egyik olyan jelölt, akit a bizottság a hétfői előszűrés után személyes meghallgatásra hívott.

Mint arról beszámoltunk, a bizottság hétfői zárt ülésén Ligeti Miklóst, Unger Anna Rózát és Jancsics Dávidot választotta ki a következő körre, a Tisza-frakció pedig a szabályok adta lehetőséggel élve Sárvári Nicholas meghallgatását is kezdeményezte. A Fidesz, a KDNP és a Mi Hazánk senkit nem jelöltek.

Jancsics Dávid hétfő este azonban visszavonta pályázatát: a korrupciókutató azzal indokolta döntését, hogy a hivatal előtt álló azonnali elszámoltatási és vagyonvisszaszerzési feladatokhoz szerinte ügyészi vagy nyomozói tapasztalattal rendelkező vezetőre van szükség. Így Ligeti, Unger és Sárvári maradt a meghallgatandó elnökjelöltek között.

Ahogy arról korábbi elemzésünkben írtunk: az NVVH létrehozásának egyik központi célja a közvagyonból jogellenesen kikerült vagyon felkutatása és visszaszerzése. A hivatal jogkörei a közbeszerzések és az uniós források felhasználásának vizsgálatára is kiterjednek, emellett meghatározott büntetőügyekben nyomozati és vádemelési feladatokat is elláthat. A személyes meghallgatásokat kedden és szerdán tartják, ezt követően a bizottság tesz javaslatot, a vezetőkről pedig végül az Országgyűlés dönt titkos szavazással.

Ligeti már pályázata beadásakor azt mondta, azzal a céllal jelentkezett, hogy az elmúlt évtizedekben elmaradt elszámoltatást ezúttal érdemben hajtsák végre. A Transparency International Magyarország júniusban külön szakpolitikai tanulmányt is közzétett a vagyonvisszaszerzés lehetőségeiről, amelynek Ligeti társszerzője volt; az anyag egyebek mellett a jogellenes vagyongyarapodás feltárását, a korrupciós visszaélések kivizsgálását, valamint az állami vagyon és közpénzek visszaszerzésének lehetséges eszközeit vizsgálta.

Ligeti Miklós az Országgyűlés Igazságügyi és Alkotmányügyi Bizottsága előtt azzal kezdte expozéját, hogy

ha nem hinné, hogy a Vagyonvisszaszerzési Hivatalra váró munka sikeresen elvégezhető, nem pályázott volna a tisztségre.

Mint mondta, 14 éve dolgozik a Transparency International Magyarországnál a korrupció elleni küzdelemben, és tapasztalatai szerint még egy lényegében közhatalmi eszközök nélküli civil szervezet is képes eredményeket elérni a korrupcióval szemben.

Ki az a Ligeti Miklós?
Ligeti Miklós jogász, 2002-ben végzett az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, jogi szakvizsgáját 2006-ban tette le. A Transparency International Magyarországhoz való csatlakozása előtt mintegy tíz éven keresztül dolgozott állami intézményekben, köztük az Országos Kriminológiai Intézetben, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban és a Belügyminisztériumban. 2012 óta a Transparency International Magyarország jogi igazgatója, munkájának középpontjában a korrupció elleni fellépés, a közpénzek átláthatósága, az információszabadság és a korrupcióellenes intézményrendszer áll; az elmúlt években számos, közbeszerzésekkel, állami vagyonnal és közérdekű adatokkal kapcsolatos ügyben képviselte a szervezetet.

A jelölt szerint jelenleg „egészen kivételes társadalmi együttállás” alakult ki: erős társadalmi igény van a szembenézésre és az elszámoltatásra, miközben ehhez politikai szándék és parlamenti többség is rendelkezésre áll. Elismerte ugyanakkor, hogy a kormány és az Országgyűlés a vagyonvisszaszerzés nehéz útját választotta. Ligeti szerint

nem lehet arra számítani, hogy az érintettek önként visszaadják a korábban megszerzett vagyont, ezért az államnak aktívan kell fellépnie annak feltárása és visszaszerzése érdekében.

Ligeti szakmai koncepciójának központi kérdéseként azt nevezte meg, hogyan lehet „jogállami eszközökkel megkezdeni a nagy vagyonvisszaszerzést”, és közben olyan hivatalt felépíteni, amely képes megfelelni a rendkívül magas társadalmi elvárásoknak. Hangsúlyozta: a hivatalnak különböző szakterületekről a lehető legjobb szakembereket kell megszereznie ahhoz, hogy feltárható legyen, mi történt az elmúlt évtizedekben a közvagyon sérelmére, hol található az így megszerzett vagyon, és miként lehet azt minél gyorsabban ismét a magyar emberek szolgálatába állítani.

A leendő hivatal ugyanakkor Ligeti szerint nem működhet a már meglévő intézményrendszertől elszigetelten. A nyomozó hatóságokkal, a nemzetbiztonsági szolgálatokkal, az ügyészséggel, valamint a közpénzek ellenőrzésével foglalkozó szervezetekkel – köztük az Állami Számvevőszékkel és a Közbeszerzési Hatósággal – is együtt kell működnie.

Ha ez nem tud így történni, akkor kudarcra van ítélve az egész folyamat

– fogalmazott.

Ligeti szerint az NVVH-nak ugyan elsődleges szerepe és felelőssége lesz a vagyonvisszaszerzési folyamat sikerében, mandátuma azonban nem korlátozódhat egyszerűen az elmúlt 16 év politikai-gazdasági viszonyainak vizsgálatára. Kiemelte a jogi korlátokat, köztük az elévülés szabályait is, és hangsúlyozta, hogy

a hivatal működése nem válhat „boszorkányüldözéssé”.

A jogász szerint a hivatal munkájának valódi mércéjét végső soron a jogerős bírósági döntések jelentik majd: a vagyonfeltárásnak, a nyomozásoknak és más eljárásoknak olyan jogilag megalapozott eredményt kell hozniuk, amelyet a bíróságok is visszaigazolnak.

Ligeti külön hangsúlyozta, hogy az NVVH feladata nem merül ki a büntetőjogi felelősség megállapításában.

A hivatalnak széles körű közpénzügyi és közvagyonvédelmi feladata is lesz, amelynek része annak feltárása, mi történt Magyarországon a közvagyon sérelmére.

A jelölt szerint nem biztos, hogy minden feltárt jogsértés vagy közvagyont károsító magatartás esetében büntetőjogi felelősség állapítható meg, és az sem, hogy minden, az adófizetők érdekeivel ellentétesen megszerzett vagyon visszaszerezhető. Önmagában annak feltárását is fontos eredménynek nevezte, hogy milyen gazdasági és politikai folyamatok, illetve milyen magatartások tették lehetővé a közvagyon károsítását.

Címlapkép forrása: Portfolio