Az Insidious az egyik legérdekesebb franchise a horror berkeiben. A széria már a hatodik filmnél jár és még mindig van benne potenciál, ráadásul az ötödik felvonáson kívül mindegyik rész minimum korrekt volt. A Köztünk járnak alcímre hallgató friss epizódnál voltak intő jelek, de lehetett bízni egy borzongató plázahorrorban.

Gemma (Amelia Eve) egyedülálló anyaként neveli kilencéves kislányát. Gyermekként rettegett a kiszámíthatatlan, furcsán viselkedő édesanyjától és mindent elkövet, hogy a saját csemetéjének ne kelljen hasonlókat átélnie. A múlt traumái azonban nem engedik el a nőt, ráadásul egy túlvilági entitás is fel akarja használni a sötét terveihez.

Az Insidious franchise 2010-ben indult a Fűrészt is jegyző James Wan és Leigh Whannell alkotópáros közreműködésével. A második részt még Wan rendezte, az előzményeket elmesélő harmadikat Whannell, ráadásul ő íróként is végig kitartott a széria mellett. Kicsit nehéz követni a filmek idővonalát, ugyanis az eredetileg főszereplőnek szánt Lambert család az első kettő, illetve az ötödik felvonásban tűnik fel, mégis van egy központi karakter, aki az összes sztorin átível. Ő nem más mint Elise (Lin Shaye), a médium.

Más világ

A történetben központi szerepet játszik egy másik világ, melyben démonok tanyáznak és rendre megkeserítik hőseink életét. Ez elsőre végtelenül unalmasnak hat, de az Insidious filmek meglepően jól működnek, egyszerűen azért, mert piszok hangulatosak és ijesztőek. Nem akarnak nagyívű történetet mesélni, de amit vállalnak, azt pazarul teljesítik.

Egyedül A vörös ajtó alcímű ötödik rész ment félre, itt csak néhány hatásos jelenetre futotta és sajnos félő volt, hogy a Köztünk járnak sem lesz képes többre. Már csak azért sem mert ez az első darabja a sorozatnak, amiben Whannell nem vett részt a kreatív folyamatokban, csak producerként volt jelen. Rendezőnek ráadásul felkérték az eddig jobbára rövidfilmeket jegyző Jacob Chase-t, aki egyúttal a szkriptért is felelt. Reménykedtem benne, hogy ez a számomra nagyon is kedves franchise nem süllyed le a lelketlen cashgrab tucathorrorok szintjére, de sajnos egyre inkább úgy tűnik, hogy ez történt.

A bő 100 perces játékidő első harmada abszolút rendben van. A legtöbb horror esetében ez a szegmens az expozícióé, a Köztünk járnak viszont itt él igazán. Rögtön megteremti az atmoszférát és Gemma fokozatos mentális leépülésének vagyunk tanúi. Akad néhány hatásos ijesztgetés, a párnaváras jelenetsor például kifejezetten erős és feszült lett. Egyelőre csak körvonalazódnak az összefüggések, a horrorfaktor azonban hatásos és kellemesen nyugtalanító. Majd Chase elkezdi csepegtetni az információmorzsákat és úgy dönt, itt az ideje történetet mesélni.

Ez még rendben is lenne, ha tudná mit akar kihozni a felütésből, de sajnos minél több hátteret ismerünk meg, annál jobban szétesik az összkép. Egyfelől lassacskán kizsigereli a hangulatot, hogy a másik világban tett látogatásoknak nincs meg a szeánsz jellege, szimplán csak átugrunk, mintha a világ legegyszerűbb dolga lenne.

Nem túl szellemes kilátások

A szereplők szintén felületesek. Berángatnak egy valószerűtlen szerelmi szálat, egy alibi segítőt és Elise is visszatér, de most először semmi jelenléte nincs és nem lett volna rosszabb az élmény, ha kimarad a filmből. Láthatóan csak a rajongók kedvéért hozták vissza, de ugyanígy járt az összes korábbi felvonás antagonistája. 

Ugyanez elmondható a humorról, ami nem áll messze ettől a sorozattól, de itt a poénkodás inkább önmaga paródiájának hat. A zárás egyrészt vontatott, másrészt a saját szabályrendszerével sincs tisztában, nem beszélve arról, hogy már rég nem ijesztő egyik rém sem, ha pedig már ezen a fronton is megbukik a végeredmény, az régen rossz.

Nem indult rosszul, vannak erős pillanatai, olykor a drámai éle is működik, de sajnos kijelenthető, hogy az Insidious franchise hiába tartotta magát konzisztensen négy film erejéig, az ötödik és sajnos a friss, hatodik rész is már csak egy jó szívvel átlagos, vagy az alatti plázahorror. Jacob Chase mindent megtett a sikerért, ami anyagilag kifizetődő lehet, de a mindenből többet és nagyobbat elv ebben az esetben a visszájára fordult. Nagy bravúr kell ahhoz, hogy ismét valóban hátborzongató élmény legyen visszatérni ebbe a szellemvilágba.

5/10