GazdaságSzerző: vg 2026. 08. 25. 5 percnyi olvasás
Talán csak egy ponton találkozott a befektető és a helyiek akarata; a tájsebet fel kell számolni!
Évtizedeken át a környék ipari fejlődésének egyik fontos helyszíne volt a törökbálinti téglagyár, ám a termelés megszűnte után a terület és az egykori üzemi épületek az enyészeté lettek. A Bálint Tó Invest Kft. hosszú évek után jelentkezett be a terület hasznosítására, azonban Törökbálint önkormányzata számára elfogadhatatlan volt az 500 lakásos lakópark koncepciója, melyet a cég megvalósítani szándékozott.
A törökbálinti téglagyár története szorosan összefonódik a környék ipari fejlődésével. A századfordulós Budapest gyors ütemű növekedése miatt virágzott az építőipar, amely egyre több alapanyagot igényelt. A helyben kitermelhető nyersanyagra és a növekvő keresletre alapozva az 1900-as évek elején hozták létre a törökbálinti üzemet, amely a század derekára a régió egyik legjelentősebb téglagyártójává vált.
A gyár a fénykorában egyike volt a legnagyobb és legmodernebb magyarországi téglagyártó üzemeknek. A gyár nemcsak gazdasági, hanem társadalmi szempontból is fontos szerepet töltött be Törökbálint életében, sok helyi lakosnak biztosított munkát és megélhetést.
Az 1970-es évektől azonban a téglagyártás folyamatosan veszített jelentőségéből. A modernebb építőanyagok és az egyre szigorodó környezetvédelmi előírások nehezítették a hagyományos téglaipar működését.
A gyárat később az osztrák Winerberger Téglaipari Zrt. vette meg, de 2009-ben a termelést teljesen megszüntették. Az üzem épületei onnantól kezdve elhagyatottan álltak, az ingatlanokat 2021-ben a Bálint Tó Invest Kft. vásárolta meg.
A területet 2023 őszén nyilvánították kiemelt státuszúvá, hogy egy közel 500 lakásos lakóparkot építsenek az egykori gyár területén. A beruházás azonban szinte az első pillanattól a helyiek és a városvezetés komoly ellenállásába ütközött, ők a túlépítésre és a zsúfoltságra hivatkoztak, amit szerintük a település már nem bírna el, ráadásul az önkormányzat sokkal inkább egy rekreációs zöldövezet megvalósítását szerette volna a régi téglagyár területén.
Törökbálint Város Önkormányzata településfejlesztési koncepcióiban (például a 2010-es és a 2015/2017-es felülvizsgálatok idején) a területet egyértelműen rekreációs, sport- és zöldövezeti zónaként szerette volna látni.
Ennek érdekében módosították is a helyi építési szabályzatot (HÉSZ), melyben olyan szigorú beépíthetőségi paramétereket és funkciókat határoztak meg, amelyek megakadályozták, hogy a téglagyár helyén többlakásos társasházak épülhessenek.
Mindeközben az M1/M7-es autópálya közelsége és az agglomeráció robbanásszerű növekedése miatt a terület rendkívül felértékelődött.
Eddigre már azonban szembeötlő volt az is, hogy a magánbefektető gazdasági érdeke gyökeresen eltért a városétól: ők nem közparkot, hanem egy nagyszabású, prémium kategóriás lakóparki projektet vizionáltak a bányató köré. A lakosság petíciót indított a projekt megvalósulása ellen, illetve a helyszínen több tüntetés is volt.
Talán csak egy ponton találkozott a befektető és a helyiek akarata; a tájsebet fel kell számolni! Hogy ez meg is valósuljon, a fejlesztőt segítette, hogy 2021-ben rozsdaövezetté nyilvánította a területet. A program lényege az volt, hogy a zöldmezős beépítés helyett a már korábban tönkretett, elhagyatott ipari zónákat alakítsák át, ugyanis urbanisztikai szempontból fenntarthatóbb egy meglévő sebet begyógyítani, mint a zöld természetet beépíteni.
A lakások iránti robbanásszerű keresletnövekedés szintén az ingatlanfejlesztő elképzelését erősítette, az elmúlt években ugyanis a budapesti agglomeráció, különösen a nyugati szektorra ‒ például Budaörs és Törökbálint környékén ‒ egyre nagyobb ingatlanpiaci nyomás nehezedik, a lakás árak pedig egyre közelebb zárnak a fővárosi árszínvonalhoz. Ezt a folyamatosan növekvő igényt elégíthette volna ki részben a fejlesztés.
Ugyanakkor paradox módon az önkormányzat és a helyiek által körmük szakadtáig ellenzett beruházás több felvetésükre is megoldást kínálhatna.
Egyrészt a közel 500 új, tehetős háztartás megjelenése jelentős és állandó pluszbevételt (építményadó, kommunális adó, helyi vállalkozások növekvő forgalma) jelentett volna Törökbálint költségvetésének.
Másrészt egy ekkora volumenű projekt megvalósításakor az önkormányzat a beruházót kötelezheti arra, hogy saját költségén fejlessze a környező infrastruktúrát.
Ez alapesetben magában foglalta volna akár
amelyeket a város önerőből nehezen tudott volna finanszírozni. Ugyanakkor az önkormányzat tájékoztatása szerint csak az ivóvíz-infrastruktúra fejlesztése minimum 10 milliárd forintos ráfordítást igényelt volna a beruházótól.
A befektetői tervek a lakófunkció mellett jelentős zöldfelületet, rekreációs övezeteket és parkosított részeket is tartalmaztak. Ezeket a lakópark lakói mellett részben a városi lakosok is használhatták volna anélkül, hogy ebbe akárcsak egy forintot is kellett volna tenni a közösből.
Mindazonáltal Törökbálint képviselő-testület korábbi határozatának tanúsága szerint a volt téglagyár környezetének tájrendezése megvalósult, hiszen a terület tájba illesztése megtörtént.
Mindezen túl az önkormányzat a beruházással szemben részletesen megfogalmazta aggályait is. E szerint a fejlesztő a terület jelentős részén lakásfejlesztést tervez, az M7 autópálya védőtávolságán belül, így a lakóterületi fejlesztés szakmai szempontból nem támogatható.
Mint írják: a tervezett fejlesztés nem illeszkedik a szabályozási környezethez, mert a terület környezetében jellemzően két lakás létesítését és 5 méteres épületmagasságot megengedő kertvárosias lakóterület helyezkedik el, és álláspontjuk szerint a projekt nem illeszkedik a Törökbálintra jellemző lakóterületi beépítéshez, a környező utcák hangulatához, építészeti megjelenéséhez ‒ mutatnak rá.
Úgy vélik, a fejlesztési koncepció érdemben nem foglalkozik a fejlesztéssel járó következmények (közműfejlesztés, közlekedés stb.) vizsgálatával sem.
Például a korábbról rendelkezésre álló közműkapcsolatok nem jelentik azt, hogy egy ekkora fejlesztés víz- és szennyvízkezelési igényét a közműszolgáltatás ki tudja elégíteni.
Törökbálint népszerű a kiköltözők körében, azonban a lakosságszám növekedés kézben tartása rendkívül nagy körültekintést igényel, mind humán-infrastruktúra, mind közlekedés, mind közműfejlesztési szempontból
‒ összegez az önkormányzat.
Ezen előzmények után érkezett a napokban Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter bejelentése, hogy megannyi más nagyberuházás mellett a törökbálinti téglagyár rehabilitációjától is megvonja a kormány a kiemelt státuszt. Ugyan az önkormányzat alkotmánybírósági beadványa, mely a rozsdaövezeti besorolás megszüntetését indítványozza, még elbírálásra vár.
Azonban Pósfai Gábor belügyminiszter a közelmúltban már egyeztetett Szőke Péter polgármesterrel a téglagyári lakásberuházás jövőjéről. A városvezető Facebook-bejegyzésében kiemelte: nagyon fontos, hogy ne születhessen olyan döntés, amely az itt élők bevonása nélkül, a helyi önkormányzat hatáskörének elvételével történik egy, a települést ennyire jelentősen érintő ügyben.
Szőke egyúttal bejelentette azt is, javasolni fogja a képviselő-testületnek, hogy vizsgálják meg a terület megvásárlásának lehetőségét, annak érdekében, hogy a volt téglagyár területe biztosan a helyben élők javát szolgálva kerüljön hasznosításra.
Azaz a kiemelt státusz megvonásával és azzal, hogy a terület rozsdaövezeti besorolás is várhatóan megszűnik, ha az Alkotmánybíróság az önkormányzat számára kedvező ítéletet hoz, akkor lényegében egy új helyzet állhat elő.
Az önkormányzat tájékoztatása szerint az már szint biztos, hogy az 500 lakás nem épül meg a területen, ugyanakkor kulturális rendezvény helyszín vagy szálloda még megvalósulhat.
Ez Törökbálint számára is elfogadhatóbb lenne az eredeti tervnél, ám a település hosszú távú célja, hogy szabadidős tevékenységre alkalmas zöldterületet hozzon létre az egykori téglagyár helyén.
Ahogyan azt lapunkkal az önkormányzat megosztotta, folyamatosan egyeztetnek a beruházóval, és bíznak abban, hogy végül a törökbálintiak és a fejlesztő számára is kielégítő megoldást találnak.
Napi