A becenevek és a kedveskedő megszólítások természetes részei lehetnek egy párkapcsolatnak. Sőt, sokan úgy érzik, éppen ezek teremtik meg azt a bensőséges légkört, amelyben könnyebb megnyílni a másik előtt. Egészen más azonban a helyzet, amikor valaki rendszeresen gyermeki hangon beszél, állandó dédelgetésre vágyik, vagy úgy viselkedik, mintha a partnere lenne a biztonságérzetének egyetlen forrása – írja a Fanny magazin. 

– Az infantilis működésmód egyik legfontosabb jellemzője, hogy az ember a biztonságérzetét a kapaszkodás révén próbálja megerősíteni. Ahogyan kisgyermekként az anya jelenti a biztonságot, úgy felnőttkorban is előfordulhat, hogy valaki túlzottan a partnerétől várja ezt a megnyugvást – mondja dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta. 

Ez nem azt jelenti, hogy az érintett tudatosan gyermekként szeretne viselkedni. Sokkal inkább arról van szó, hogy stresszes vagy bizonytalan élethelyzetben automatikusan olyan módszerekhez nyúl, amelyek korábban biztonságot jelentettek számára. A pár ilyenkor nem egyszerűen társ, hanem érzelmi menedék is lesz.

– Ha olyan élethelyzetbe kerül, amely bizonytalanságot kelt benne, könnyen regresszió következhet be: ilyenkor a felnőtt, racionális megküzdési módok helyett ismét a gyermekkori minták kerülnek előtérbe. Ennek következtében nem a problémához alkalmazkodik, hanem a feszültség csökkentésére törekszik, és fokozottan kapaszkodik a másik emberbe – magyarázza a szakember.

A regresszió a pszichológiában azt jelenti, hogy valaki átmenetileg egy korábbi fejlődési szintre jellemző viselkedést vesz fel. Ez nem feltétlenül látványos: megjelenhet fokozott bújásban, állandó testi kontaktus iránti vágyban, gyakori megerősítésigényben vagy akár a gügyögő, babás hanghordozásban is. Ezek a viselkedések kívülről furcsának tűnhetnek, valójában azonban sokszor a belső bizonytalanság csökkentését szolgálják.

A pszichológus szerint ilyenkor könnyen kialakulhat az az érzés is, hogy a kapcsolat bármely apró változása veszélyt jelent.