"Rájöttem valamire a gyerekek mellett töltött 10 nap alatt. Ha valami nem tetszik, azt gondolom: „Na, az én gyerekem biztos nem ilyen lenne!” Ha valami nagyon tetszik: „Na, az én gyerekem pont ilyen lenne!” Vagyis következetesen egy nem létező gyerekkel igazolom vissza, hogy milyen remek anya lennék. Kérdés: lehet egy nem létező gyerekre is büszkének lenni? Ui.: Hazautaztak. Hiányoznak. De azért… bevallom, a nyugodt életünket nagyon megszerettük." – osztotta meg gondolatait követőivel Zita, aki annak idején minden beavatkozás után szánt arra időt, hogy elgyászolja a kisbabát, akit annyira szerettek volna.