Vége a nyárnak, de a turistaszezon egész évben tart. A sok külföldi turista és a budapestiek is nap mint nap kénytelenek szívni a belvárosi aszfaltdzsungelben terjedő rettenetes vizeletszagot. Hogy a közvécék hiánya miatt van összevizelve a város, vagy akkor is ez lenne a helyzet, ha minden sarkon lenne mosdó, nem tudni.

Az viszont tény: nemzetközi összehasonlításban siralmasan kevés a nyilvános illemhelyünk. Lakosságarányosan Bécsben másfélszer, Berlinben kétszer, Párizsban pedig több mint négyszer annyi vécé jut egy lakosra, mint nálunk. A Fővárosi Önkormányzat megbízásából a Fővárosi Csatornázási Művek 84 nyilvános illemhelyet üzemeltet.

• Budapesten kevés a nyilvános WC, nemzetközi összehasonlításban is rossz a helyzet.
• A mosdók a magyar keresetekhez képest drágák, használatuk 250-500 forintba kerül.
• Sok illemhely nehezen megtalálható vagy nem működik, az interaktív térképek sem segítenek.

Ráadásul a magyar keresetekhez, de még a külföldiek pénztárcájához mérten is drága a hazai szolgáltatás. Bécsben 50 centért, azaz nagyjából 180 forintért használható a vécék zöme, ami jóval kevesebb a budapesti 250-500 forintos árakhoz képest.

A számok és az árak mellett a legfontosabb kérdés persze az, mi történik azzal, akire az utcán tör rá a szükség. Elindultunk hát felfedezni Budapest vécésivatagait, hogy kiderítsük, a gyakorlatban is annyira szorult-e a helyzet.

Az Astoriánál kezdtünk. Itt egy föld alatti automata WC üzemel. 250 forint a belépő, és még bankkártyával is lehet fizetni. Odabent a padló vizes, a földön két üres samponos flakon hever. Valaki láthatóan komplett tisztasági fürdést és hajmosást rögtönzött a csapnál. Pedig volt folyékony szappan is.

Aki turistaként az okostelefonjára és az interaktív térképekre hagyatkozik, hamar bajba kerül. Az okostelefonok a budapesti nyilvános WC-k zömét nem mutatják. Az Astoriánál lévő WC-t sem jelzi a rendszer.

A Deák téren szintén 250 forintért jutottunk be, itt már vécés néni is ügyelt a rendre, és a kártyaterminál is működött. Később a Bazilikánál messziről megörültünk egy föld alatti lejáratnak, amiről közelebb érve kiderült, hogy csak egy mélygarázs bejárata. Végül a Károly körúton találtunk egy automatát. Ez láthatóan új funkciót is kapott a pesti flaszteren, mint találkozási pont. Egy fiatal lány épp azt magyarázta valakinek a telefonjában, hogy a vécé előtt várja.

Ha valaki biztosra akar menni, az Akvárium Klubnál 500 forintért patyolattiszta, kétóránként takarított mosdót talál.

Kíváncsiak voltunk a budai oldalra is. Mivel a frekventált belváros mellett ez a turisták által leginkább látogatott úti cél, megnéztük, itt mi a helyzet WC-fronton. A Halászbástyánál egy tábla jelzi, hogy az egyik irányban 50 méterre WC üzemel, de nagyon nehezen lehet megtalálni, úgy belesimul a környezetbe.

Az építménynek két bejárata van, külön a férfiaknak és a nőknek. Az urak mosdója azonban üzemen kívül volt, erről egy matrica tájékoztatott. A női WC ajtajára ragasztott piktogramok jelzik, hogy ez egy koedukált mosdó. Mégsem tudtunk bejutni, mert a kártyaleolvasó nem reagált, az ajtón pedig egyszerre virított egy „Javítás alatt” felirat, és egy másik matrica, ami arról tájékoztatott, hogy a WC működik.

A Szentháromság téren épp egy fesztivál zajlott. Lacikonyhák, színpad, rengeteg turista – mosdó látszólag sehol. Később kiderült: van, csak jól eldugva. Hornyák István kézműves mézárus tudja, merre kell keresni. Neki árusként karszalagja van az ingyenes használathoz.

– Nem fogják eltéveszteni. Menjenek arra, és ahol a nagy sor áll, ott lesz – mutatta az irányt.

Georg Kastler osztrák turista is látta a mosdó előtt kígyózó sort. – Szomjas voltam, és arcot akartam mosni, de végül nem álltam be, inkább kerestem egy köztéri csapot – mesélte.

Bianlu, egy kínai nő első benyomása is hasonló volt: a Halászbástyánál csak egy mosdót látott, egy másikat pedig valahol egy alagsorban.

Sokan egy másik, jól bevált taktikát választanak. A Makóról érkezett Nagyfalusi Ilona már utazás előtt célirányosan feltérképezte a mosdókat. De ha utazik, ő is inkább bekéredzkedik egy étterembe.

A Montenegróból származó de egy ideje már Budapesten élő Sasha is a vendéglátóhelyekre esküszik.

– Nálunk otthon ott a szabad természet, de itt a városban ez nem működik, muszáj beülni egy presszóba – tette hozzá.

A probléma valós, de már vannak próbálkozások a WC-sivatag felszámolására. Józsefvárosban idén indult a Nyilvános Vécék Hálózata, ahol vendéglátóhelyek önként vállalják, hogy fogyasztás nélkül is bárki használhatja a mosdójukat. A 6. kerület is lépett. Soproni Tamás polgármester közölte a Blikk-kel, hogy az elmúlt években több nyilvános WC-t is nyitottak.

– A Jókai téren, a Lövölde téren és a Hunyadi téren nyitottunk újakat, illetve hoztunk rendbe meglévő mosdókat, és üzemeltetünk egyet a Benczúr kertben is, baba-mama szobával. Megegyeztünk a Liszt Ferenc téren lévő néhány vendéglátóhellyel is, hogy az ő mosdóikat térítésmentesen használhassák az arra járók. Ezek bejáratára matrica került – sorolta a kerületvezető, hozzátéve: az illemhelyek állandó figyelmet igényelnek, a fenntartásuk pedig költséges, amit Terézvárosban a saját városgondnokságuk végez.

Kérdéseinkkel a fővárosi önkormányzatot is megkerestük, amint válaszolnak, cikkünket frissítjük.