Az idei évben július 30-án jött el a túlfogyasztás világnapja (Earth Overshoot Day), vagyis az a naptári nap, amikor az emberiség felhasználja mindazt a természetes erőforrást, amit a Föld egy egész év alatt képes újratermelni. Az emberiség jelenleg 73%-kal gyorsabban éli fel a Föld készleteit, mint amennyit a bolygó regenerálni tud; ez azt jelenti, hogy a működésünkhöz mintegy 1,73 Földre lenne szükség.

A túlfogyasztás világnapja idén 6 nappal későbbre esett, mint 2025-ben, de ez nem a fenntarthatóbb erőforrás-felhasználásnak, hanem módszertani változásnak, az adatok felülvizsgálatának a következménye. Az óceánok karbonnyelő kapacitásának felfelé módosítása és más kiigazítások hatására a túlfogyasztás napja 8 nappal került volna hátrébb, de mivel a tényleges növekedés 2 nappal előrébb hozta volna a túlfogyasztás dátumát, így eredő hatásként a dátum 2026-ban 6 nappal későbbre esik, mint 2025-ben.

Tehát, az adat-felülvizsgálat hatását kiszűrve megállapítható, hogy az idei túlfogyasztás a valaha mért legnagyobb mértékű.

A magyarországi túlfogyasztás napja idén június 24-ére esett - vagyis Magyarország továbbra is jóval a fenntartható szint felett használja a természeti erőforrásokat, és a globális átlagnál is rosszabbul teljesít -, miután 2025-ben június 2-án, 2024-ben pedig május 25-én értük el ezt a napot.

A javulás hátterében a módszertani változásokon túl egyebek mellett az állhat, hogy

az ipari termelés az elmúlt években visszaesett, ami átmenetileg mérsékelhette a hazai erőforrás-felhasználást és a környezetterhelést, illetve a fogyasztás növekedése is visszafogottabb volt

- ebből a szempontból továbbra is az uniós rangsor sereghajtói közé tartozunk - mutatott rá a WWF Magyarország.

A globális túllépést általánosságban a fosszilis energiahordozók használata, a pazarló termelés és felhasználás, az intenzív mezőgazdaság és az ökoszisztémák folyamatos zsugorodása okozza.

Jelenleg a karbonlábnyom – amely elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származó szén-dioxid-kibocsátásból adódik – teszi ki az emberiség ökológiai lábnyomának 61%-át. Az emberi tevékenységből származó karbonemisszió nem mellesleg az egyre gyakoribb és extrémebb időjárási szélsőségeket hozó klímaváltozásnak is a fő oka.

A fosszilis tüzelőanyagokból származó kibocsátás mindössze néhány évtized alatt drasztikusan súlyosbította az európai hőhullámokat és átrajzolta a csapadékviszonyokat, aminek számos kedvezőtlen hatását például a Duna esetében egyre keményebben tapasztalja meg Magyarország is, amely a világátlagnál mintegy kétszer gyorsabban melegedő Európán belül is az egyik leginkább kitett a változásoknak.

• Pedig Magyarország a világ energiafelhasználása és ipara által 1751 óta összesen kibocsátott közel 1 800 milliárd tonna szén-dioxid mindössze nem egészen 0,3%-ának (5,18 milliárd tonna 2024-ig) légkörbe kerüléséért felelős,
• az aktuális globális emissziónak pedig csak mintegy 0,1%-át adja körülbelül 40 millió tonnás éves kibocsátásával.

Az 1 magyar állampolgárra jutó aktuális emisszió mértéke 4,14 tonna/év, amivel a világ- (4,73 tonna) és az európai uniós átlagtól (5,39 tonna) is elmaradunk, nem beszélve Kínáról (8,66 tonna) vagy az Egyesült Államokról (14,2 tonna).

Ami a legnagyobb szennyezőket illeti:

az első ipari forradalom kezdete, a 18. század közepe óta az energiafelhasználás és ipar által összesen kibocsátott CO2-mennyiség legnagyobb részéért, közel 25%-áért az Amerikai Egyesült Államok a felelős (435 milliárd tonna CO2).

A kumulatív, vagyis összesített kibocsátás alapján összeállított toplista második helyén az Európai Unió és Kína áll egyaránt 16-17% körüli részaránnyal (~300 milliárd tonna CO2), azonban utóbbi az elmúlt években már vélhetően megelőzhette a mai EU 27 országa alkotta csoportot. Őket az Egyesült Királyság (~80 milliárd tonna), a gyorsan zárkózó India (~66 milliárd tonna), Kanada (~36 milliárd tonna), Dél-Afrika (~23 milliárd tonna) és Brazília (~18 milliárd tonna) követi a sorban.

A jelenlegi karbonkibocsátási aktivitás tekintetében

• Kína viszi a prímet 12,3 milliárd tonnás éves emisszióval, ami a világ teljes éves CO2-kibocsátásának megközelítőleg 32%-a,
• majd az Egyesült Államok (4,9 milliárd tonna CO2/év, ~13%),
• India (~3,2 milliárd tonna CO2/év, ~8,27%) és
• az EU (~2,43 tonna CO2/év, ~6,29%) következik a sorban.

(A fenti értékek az Our World in Data Global Carbon Budget-ra támaszkodó adatain alapulnak, más forrásokban ettől némileg eltérő, de arányaiban és az összképet tekintve hasonló értékek szerepelnek.)

A világ teljes, energiával és iparral kapcsolatos CO2-kibocsátása 2025-ben 0,4%-kal 38,4 milliárd tonnára, új rekord magasságba emelkedett.

A teljes, földhasználatból és egyéb forrásokból származó kibocsátást is magába foglaló globális karbonemisszió 2024-ben 53,2 milliárd tonna volt éves szinten; ennek közel 30%-át Kína (~15,5 milliárd tonna), bő 11%-át az USA (~5,9 milliárd tonna), valamivel több mint 8%-át India (~4,4 milliárd tonna), míg nem egészen 6%-át az EU27 adta (~3,2 milliárd tonna).

A Föld felszínközeli átlaghőmérséklete 2026-ban eddig átlagosan mintegy 1,39-1,47 Celsius-fokkal haladta meg az 1861-1890-es periódus átlagát.

Az előrejelzések szerint a 2026 és 2030 közötti időszakban az éves globális átlagos felszínközeli hőmérséklet 1,3-1,9 fokkal alakulhat az 1850–1900-as évek átlaga felett.

A Meteorológiai Világszervezet (WMO) szerint a 2026 és 2030 közötti évek valamelyikének átlaghőmérséklete 91%-os valószínűséggel több mint 1,5 fokkal meghaladja majd az 1850-1900-as évek átlagát, és ​​86%-os valószínűséggel megelőzi 2024-et mint legmelegebb év.

2024-ben a globális átlagos felszíni hőmérséklet körülbelül 1,53-1,55 °C-kal haladta meg az iparosodás előtti szintet.

Ezzel a felmelegedés mértéke átmenetileg ismét meghaladhatja a 2016-os Párizsi Klímaegyezmény célját, miszerint a 21. század végéig a globális átlaghőmérséklet emelkedését az iparosodás előtti időszakhoz képest 1,5, de legfeljebb 2 Celsius-fokon kell korlátozni a katasztrofális mértékű klímaváltozás megelőzése érdekében. A határérték átmeneti átlépése ugyanakkor egyelőre nem jelenti a Klímaegyezmény kudarcát, mert a klímacél nem egyetlen évre vonatkozik, hanem egy hosszabb, évtizedes időszaki átlagra, és a hőmérséklet a jövőben nettó negatív kibocsátással még visszahúzható alacsonyabb szintre.

Címlapkép forrása: Sean Gallup/Getty Images