Az időről alkotott felfogásunk magában foglalja a figyelmet, a memóriát, az érzékszervi információkat és azt a kontextust, amelyben az események zajlanak. Richard A. Block és Ronald P. Gruber pszichológusok átfogó áttekintése az idő pszichológiai felfogását olyan folyamatként írja le, amely magában foglalja az időtartam becslését, az időbeli sorrendet, a figyelmet és a memóriát.

Ez nem azt jelenti, hogy azoknak, akik okostelefont használnak óra helyett, másfajta „belső órájuk” lenne. Inkább azt, hogy az általuk rendszeresen használt eszköz befolyásolhatja, hogyan, mikor és hol érzékelik az időbeli ingereket.

Egy karóra kizárólag az időt jelzi, míg egy mobiltelefon az idő mellett üzeneteket, értesítéseket és számtalan egyéb funkciót is megjeleníti, amelyek elvonhatják a figyelmet,ezeket egyébként saját jólléte érdekében lecsendesítheti.

A pszichológia szerint az idő több, mint amit az óra mutat

Fontos különbség van az objektív és a szubjektív idő között. Egy óra azt mutathatja, hogy 20 perc telt el. Az agy azonban ezt váratlanul rövidnek vagy kínzóan hosszúnak érezheti.

William J. Matthews és Warren H. Mack kutatók kifejtik, hogy az időtartam szubjektív észlelését befolyásolja az észlelés, a figyelem elosztása és a korábbi tapasztalatok.

Képzelje el, hogy egy fontos telefonhívásra vár. Öt perc végtelennek tűnhet, ha folyamatosan az órát nézi. Ugyanez az öt perc észrevétlenül elrepülhet, ha egy beszélgetésbe merül. A tényleges időtartam nem változott. Ami megváltozott, az az, ahogyan az agy feldolgozza azt.

Miért különbözik a mobiltelefon az órától?

Egy órának egyetlen alapvető feladata van: megmutatni az időt. Egy okostelefonnak viszont tucatnyi. Amikor valaki az órájára néz, általában szinte azonnal megkapja a szükséges információt. Amikor azonban kézbe veszi a mobiltelefonját, egy olyan környezetbe lép be, amely tele van információkkal, amelyek a figyelmét igyekeznek magukra vonni.

Megjelenhet egy értesítés, érkezhet egy üzenet, megjelenhet egy e-mail, vagy felkeltheti a figyelmét egy közösségi média ikon. Így az inger befogadásának kontextusa eltérő.

Az idő kognitív észlelésével kapcsolatos kutatások következetesen azt mutatják, hogy a figyelem fontos szerepet játszik abban, ahogyan az emberek feldolgozzák és értékelik az időt.

A figyelem megváltoztathatja, hogyan érezzük az időt

Az időérzékeléssel kapcsolatos egyik fontos elmélet a figyelemkapu-modell. Egyszerűen fogalmazva: amikor az idő múlására koncentrálunk, több időbeli információ áll rendelkezésre a kognitív rendszerünkben. Amikor figyelmünk másra irányul, az idő feldolgozása kevesebb kognitív erőforrást igényel.

Ez magyarázatot ad egy nagyon gyakori élményre. Ránéz a mobiljára, mert meg akarja nézni, mennyi ideig kell még várnia. Ekkor meglát egy üzenetet, és teljesen elmerül benne. Hirtelen már nem ugyanúgy figyelsz az időre.

A mobiltelefon külső időreferencia-ponttá válhat

A pszichológia szintén elismeri a külső időbeli ingerek jelentőségét. Az emberek órákat, ébresztőket, programokat, naptárakat és egyéb környezeti jelzéseket használnak viselkedésük szervezéséhez.

Az okostelefon az egyik legfontosabb ilyen eszközzé válhat. Az ember megnézheti, mielőtt elindul otthonról, egy találkozó előtt, étkezés után vagy miközben a tömegközlekedésre vár.

Idővel ez a viselkedés megszokottá válik. A mobiltelefon automatikusan összekapcsolódik a „Hány óra van?” kérdéssel.

Sőt, egy 2026-os kutatás, amely az idő kognitív felfogásával foglalkozik, kifejezetten azokat a technológiákat vizsgálja, amelyek „kivetítik” az időt, mint például az órák és a naptárak, valamint azt, hogy ezek az eszközök hogyan befolyásolhatják a viselkedésünket és az időbeli információk feldolgozásának módját.

Aki mobiltelefont használ, az talán „szaggatottabb” pillanatokban érzékeli az időt

Az, aki órát visel, folyamatosan láthatja az időt. Az, aki a mobiltelefonjára támaszkodik, általában csak bizonyos időpontokban ellenőrzi az időt.

Megnézheti 9:15-kor, majd 10:02-kor, végül pedig 11:37-kor.

Így az időérzékelés olyan konkrét pillanatokhoz kapcsolódik, amikor megnézi a mobilját. Például valaki, aki egy projekten dolgozik, így gondolkodhat:

„Akkor indultam el, amikor ránéztem a mobilomra, és 9:30 volt.”

És később:

„Már 11 óra van.”

Ezek a pillanatok időbeli mérföldkövekként szolgálnak az emlékezetben.

Ez azért fontos, mert az idő pszichológiai észlelése mind a memóriához, mind a közvetlen észleléshez kapcsolódik. Mathius és Mek áttekintése rámutat arra, hogy az időtartam szubjektív észlelését a korábbi tapasztalatok és a memóriafolyamatok befolyásolják.

Mit mond a „belső óra” elmélet?

A pszichológusok már évek óta vizsgálják azt az elképzelést, hogy az ember rendelkezik egy belső időmérő mechanizmussal.

A „belső óra” elmélet nem azt jelenti, hogy szó szerint egy apró óra lenne az agyban. Ez egy sor pszichológiai és neurobiológiai modell, amelyek megmagyarázzák, hogyan érzékeli és ábrázolja a szervezet az időtartamokat.

A kutatások olyan modelleket írnak le, amelyek az „óra” sebességéhez, az időbeli memóriához, a ritmushoz, a különböző érzékekből származó információk integrálásához és a figyelem elosztásához kapcsolódnak.

Ebből a szempontból az, hogy valaki a mobiltelefonjára néz ahelyett, hogy órát viselne, valószínűleg nem csupán a belső időérzékelését „változtatja meg”. A mobiltelefon inkább külső referenciapontként működik, amelyhez az idő belső érzékelését viszonyítjuk.

A szokások határozzák meg, mikor érzékeljük az időt

Van még a szokás szempontja is. Ha valaki soha nem viselt órát, akkor az, hogy előveszi a mobiltelefonját a zsebéből, automatikus reakcióvá válhat minden alkalommal, amikor nem biztos az időben, ami amúgy nem is múlik, hanem csak van.

Ez egy „inger–reakció” típusú viselkedésforma. Az inger az idővel kapcsolatos bizonytalanság, a jól ismert reakció pedig a mobiltelefon ellenőrzése.

Évekig tartó ismétlés után az ember talán már nem is tudatosan dönt úgy, hogy megteszi.

Ez különösen érdekes, mivel az okostelefonok az órafunkciót több tucat egyéb digitális tevékenységgel ötvözik. Ugyanaz a készülék, amely megválaszolja a „hány óra van?” kérdést, rögtön utána valami teljesen másra terelheti a felhasználó figyelmét, és még a tanulást is megnehezíti.

Az okostelefon elmoshatja a határokat az idő és a figyelem között

Képzeljünk el valakit, aki egy repülőtéren vár. A mobiljára néz, hogy megnézze, közeledik-e már a beszállás ideje. A kijelzőn 18:20 látható. Ugyanakkor megkap egy üzenetet. Válaszol rá. Ezután megnézi az időjárást, majd megnyit egy másik alkalmazást.

Öt perccel később visszatér a járatadatokhoz. Az eredeti cél csupán az volt, hogy megtudja az időt. Ehelyett az idő ellenőrzése a figyelem elterelésévé vált.

Ez nem azt jelenti, hogy az okostelefonok természetüknél fogva torzítják az időérzékelést. Azt jelenti, hogy az időre vonatkozó információt egy sokkal tágabb ismereti környezetbe ágyazzák be.

Az időbeli figyelemre vonatkozó kutatások azt mutatják, hogy a figyelem szelektíven irányítható bizonyos időpontokra, és hogy az idővel kapcsolatos elvárásaink befolyásolják az általunk feldolgozott információkkapott információkat feldolgozzuk.

Ez nem személyiségkérdés

Túlzás lenne azt a következtetést levonni, hogy azok, akik óra helyett mobiltelefont használnak, kevésbé pontosak a találkozókon, figyelmetlenebbek vagy pszichológiailag mások.

Nincs olyan bizonyított személyiségtípus, amely ahhoz kapcsolódna, hogy valaki visel-e karórát. Lehet, hogy egyszerűen csak a okostelefont tartja praktikusabbnak. Mások pedig talán nem szeretnek semmit viselni a csuklójukon, vagy inkább a digitális kijelzőket részesítik előnyben, hiszen az angol fiatalok ma már le sem tudják olvasni az analóg órát.

A pszichológiai különbség ennél árnyaltabb: az óra folyamatos és kizárólagos hozzáférést biztosít az időjelzéshez, míg a mobiltelefon egy többfunkciós eszközön keresztül szakaszos hozzáférést nyújt az időhöz.

(dnews.gr)