Az Európai Unió a gyártókra hárítaná a textilhulladék kezelésének költségeit, hogy gazdaságilag is életképessé tegye a ruhák újbóli textilipari felhasználását. A változtatás egyre sürgetőbb, mert

a textilhulladék mennyisége 2035-ig több mint 40 százalékkal emelkedhet, jelenleg azonban a kidobott anyagok kevesebb mint 1 százalékából készül új textiltermék.

A hulladék jelentős részét elégetik, lerakókban helyezik el vagy szabályozatlanul eldobálják, ami növeli a szén-dioxid-kibocsátást, valamint a vizek vegyi és mikroműanyag-szennyezését. Az EU ezt orvosolandó tervezet rendszerének egyik pillére

• a textilek elkülönített gyűjtése,
• a másik pedig a kiterjesztett gyártói felelősség, az úgynevezett EPR bevezetése lesz.

Ennek alapján a ruházati vállalatok díjat fizetnének az általuk piacra helyezett termékek hulladékkezeléséért, a fizetendő összeget pedig többek között az újrahasznosíthatóság határozná meg.

Az unió ezenfelül korlátozná a válogatatlan textilhulladék exportját, megtiltaná az eladatlan ruhák megsemmisítését, egy fenntarthatósági rendelet pedig idővel tartóssági, javíthatósági és újrahasznosíthatósági előírásokat, illetve minimális újrahasznosítottanyag-tartalmat is meghatározna. Franciaországban és Hollandiában már működik textilipari EPR-rendszer,

2028 januárjáig azonban valamennyi tagállamnak létre kell hoznia a saját konstrukcióját.

A H&M szerint az átalakulás csak akkor ösztönözhet érdemi beruházásokat, ha a szabályokat mind a 27 országban összehangoltan alkalmazzák, az eddigi jelzések alapján azonban több kormány saját megoldást követhet. Hasonló rendszer körvonalazódik Kaliforniában is, amely első amerikai államként tenné felelőssé a divatcégeket a fogyasztók által kidobott termékekért, a szabályok megsértőire pedig naponta akár 50 ezer dolláros bírságot szabhatnak ki.

Az iparági becslések alapján az előírások önmagukban nem lesznek elegendők, mert Európában sem a szükséges gyűjtési, sem a válogatási és előfeldolgozási kapacitás nem áll rendelkezésre megfelelő méretben. A ReHubs és a Boston Consulting Group számításai szerint 8–11 milliárd eurónyi tőkeberuházásra lenne szükség ahhoz, hogy 2035-re a textilhulladék 15 százalékából ismét textil készüljön. Ehhez

évente 8 millió tonna hulladékot kellene összegyűjteni, amelyből 2,7 millió tonnát hasznosítanának újra, a rendszer éves működtetése pedig további 5–6,5 milliárd euróba kerülhet.

A beruházások megtérülését azonban az is nehezíti, hogy az újrahasznosított alapanyagok jóval drágábbak az újonnan gyártottaknál, így egyes számítások szerint a poliészter ilyen módon történő előállítása jelenleg körülbelül 2,6-szer annyiba kerül, mint a fosszilis nyersanyagból újat előállítani. A többletköltséget vagy a márkáknak kell lenyelniük, vagy a vásárlókra hárítják: a ReHubs becslése alapján egy 10 eurós poliészter póló ára mintegy 60 centtel emelkedhetne.

Az iparági szereplők ezért kiszámítható uniós keresleti előírásokat, állami kockázatmegosztást és hosszú távú átvételi szerződéseket sürgetnek.

Címlapkép forrása: EU