GazdaságSzerző: portfolio 2026. 08. 24. 12 percnyi olvasás
Az idei felvételi adatok szerint mind a négy nagy hazai orvosképző egyetemen tovább nőtt az általános orvos szak iránti érdeklődés: a Semmelweis Egyetemen öt év alatt 403-ról 517-re emelkedett a felvettek száma, Pécsett 21, Debrecenben 15-20 százalékkal nőtt a jelentkezők száma, Szegeden pedig szintén stabil növekedésről számoltak be. A kedvező számok ellenére a hatás csak lassan érvényesülhet az egészségügyben: a most felvett hallgatók legkorábban 2032-ben szerezhetnek diplomát, önálló szakorvosként pedig csak 2036–2039 között jelenhetnek meg. A Portfolio által, az orvosegyetemek körében végzett felmérésben az intézmények egyöntetűen jelezték: a képzési kapacitások – infrastruktúra, oktatói létszám, gyakorlati helyek – már most a maximumon vannak, így a növekvő kereslet nem fordítható automatikusan több felvett hallgatóvá. A magyar egészségügy munkaerőgondjainak megoldása tehát nem azon múlik, hogy elegen akarnak-e orvosnak tanulni, hanem azon, hogy közülük hányat lehet magas színvonalon kiképezni, és közülük mennyit tud a rendszer itthon megtartani. Cikkünkben bemutatjuk a 4 nagy orvosképző egyetem legutóbbi felvételi számait, a trendeket és ismertetjük válaszaikat azzal kapcsolatban, hogy milyen folyamatokat látnak ezen a téren. Még több, hasonlóan fontos, a magyar egészségügyet érintő kérdés kerül terítékre a Portfolio 10. Private Health Forumán, amelyre most érdemes jelentkezni.
Néhány héttel ezelőtt nyilvánosságra kerültek a felvételi ponthatárok. Az idei felvételi eredmények alapján 2026 szeptemberében 101.572 hallgató kezdheti meg tanulmányait a magyar felsőoktatásban. A magyar egészségügy jövőjét több fontos szempont is alakítja (rendelkezésre álló pénz, politikai döntések, új jogszabályok, HR-kapacitások), és ezek közül a leginkább meghatározó az orvosok száma és összetétele, jelenleg ugyanis ez a legszűkösebb erőforrás a szektorban és ráadásul a leglassabban "termelhető újra".
Miközben bizonyos finanszírozási szabályokat, vagy új intézményeket, vagy akár egyes munkaszervezési megoldásokat viszonylag rövid idő alatt fel lehet állítani, egy új orvos „előállítása” hosszú évekbe telik. Ezért messze nem csak felsőoktatási statisztika, hogy évről évre hány fiatalt vesznek fel a magyar orvostudományi egyetemek általános orvos szakára: a mostani felvételi számok részben azt is előrevetítik, milyen utánpótlásra számíthat a magyar egészségügy a következő évtizedben.
Ennek különös jelentőséget ad, hogy a hazai egészségügyi munkaerőpiac számos területen ma is erősen keresleti:
több szakmában és térségben tartós az orvoshiány, egyes szakterületeken pedig már kifejezetten humánerőforrás-krízisről beszélnek az ágazat szereplői.
Ezért nagyon aktuális elemzést készítettünk arról, hogy miként alakultak a négy nagy hazai orvosképző egyetem friss felvételi adatai, és ennek keretében közvetlenül is megkerestük az érintett felsőoktatási intézményeket, hogy értékeljék a legutóbbi statisztikát. Előljáróban annyit mondhatunk: a számok inkább biztató képet mutatnak az orvosi pálya vonzerejéről.
A Semmelweisen öt év alatt 403-ról 517-re emelkedett az Általános Orvostudományi Karra felvettek száma, az idei létszám pedig 7 százalékkal múlja felül a tavalyit. Az egyetem közleménye szerint idén ötszörösnél is nagyobb volt a túljelentkezés az általános orvos szakon, a jelentkezők 55 százaléka pedig első helyen jelölte meg a Semmelweist. Szegeden ugyancsak stabilan növekvő érdeklődésről számoltak be, amit az egyetem részben az orvosi szakma növekvő presztízsével és jövedelmi viszonyaival magyaráz. Debrecenben öt év alatt mintegy 15-20 százalékkal emelkedett a jelentkezők száma, ez a jelentkezői létszám a képzésre felvett hallgatók számához képest minden évben többszörös, akár 8-10-szeres túljelentkezést jelentett. Pécsett 2021 és 2026 között az állami ösztöndíjas képzésre jelentkezők száma 22, az első helyen jelentkezőké közel 52, a felvetteké pedig 21 százalékkal nőtt.
A kedvező felvételi adatok ugyanakkor csak nagyon lassan fordíthatók át tényleges többletkapacitássá a betegellátásban. Az általános orvosképzés hatéves, így a 2026 őszén tanulmányaikat megkezdő hallgatók legkorábban 2032-ben szerezhetnek diplomát és jelenhetnek meg rezidensként az egészségügyben. Az önálló szakorvosi munkához ezt követően még jellemzően további 4-7 év képzés szükséges, vagyis a mostani évfolyam nagyobb szakorvosi utánpótlásként csak nagyjából 2036–2039 között jelenhet meg. Ez egyben azt is jelenti, hogy ha valóban tartósan emelkedik a magyar hallgatók felvételi létszáma, annak első érzékelhető munkaerőpiaci hatása is csak az évtized elején-közepén, teljes hatása pedig inkább a következő évtized végéhez közeledve jelentkezhet.
Ráadásul a felvettek száma soha nem fordítható át egy az egyben új magyarországi orvosokra. A hallgatók egy része nem jut el a diplomáig, a végzettek egy része nem közvetlen betegellátásban folytatja, mások külföldön vállalnak munkát, és különösen fontos, hogy a magyar orvosképzés jelentős nemzetközi hallgatói bázissal is rendelkezik: a külföldi hallgatók nagy része eleve nem a magyar egészségügyi munkaerőpiacon kíván elhelyezkedni. A tényleges utánpótlás ezért azon is múlik, hogy a végzettek közül hányan választják a hazai rezidensképzést, mely szakterületekre mennek, mely régiókban helyezkednek el, és hosszabb távon mennyire tudja őket megtartani a magyar egészségügyi rendszer.
Vizsgálódásunkba be kell hoznunk még egy fontos dimenziót, nevezetesen a képzési korlátot. A számok alapján egyértelműen látható, hogy a jelentkezői kereslet már most több helyen jóval meghaladja azt a létszámot, amelyet az egyetemek biztonságosan ki tudnak képezni. Debrecen szerint az infrastruktúra, az oktatói humánerőforrás, a gyakorlati lehetőségek és a betegbiztonsági szempontok miatt jelenleg érdemben nem növelhető tovább a létszám, Pécs hasonló szűk keresztmetszetekről számolt be, Szegeden pedig úgy látják, hogy az orvosképzésben részt vevők száma jelenleg lényegében elérte a maximumot, további bővítéshez újabb infrastrukturális fejlesztésekre lenne szükség. Vagyis miközben a felvételi adatok több képzőhelyen is kedvező irányba mutatnak, a magyar egészségügy munkaerőgondjainak megoldása már nem elsősorban azon múlik, hogy vannak-e fiatalok, akik orvosnak szeretnének tanulni, hanem azon, hogy közülük mennyit lehet magas színvonalon kiképezni, és később mennyit tud itthon, a hiánnyal leginkább küzdő területeken megtartani a rendszer.
Érdeklődésünkre a Semmelweis Egyetem megosztotta velünk, hogy az egyetem képzései iránt az idei felvételi eljárásban is kiemelkedő volt az érdeklődés: átlagosan hatszoros túljelentkezés mellett összesen 2286 új hallgató kezdheti meg tanulmányait az intézményben. Az Általános Orvostudományi Karra az előző évhez képest 5 százalékkal többen jelentkeztek, a jelentkezők több mint fele (55 százaléka) első helyen jelölte meg a Semmelweis Egyetemet. A karra idén 7 százalékkal többen nyertek felvételt a tavalyi évhez képest. A felvettek száma az utóbbi években növekvő tendenciát mutatott, míg 2021-ben 403 hallgató, 2022-ben 439, 2023-ban 472, 2024-ben 497, 2025-ben 484 hallgató nyert felvételt, idén 517-en kezdhetik meg az első éven a tanulmányokat.
A Pécsi Tudományegyetem a lapunknak küldött válaszában kifejtette: az állami ösztöndíjas képzés iránti érdeklődés egyértelműen nőtt az elmúlt öt évben. Az ONA-jelentkezők (osztatlan, nappali, állami ösztöndíjas képzés) száma 1662-ről 2032-re emelkedett (+22%). Ennél is kifejezőbb, hogy az első helyes jelentkezők száma 318-ról 483-ra ugrott, ami közel 52%-os emelkedés. Eközben a felvettek létszáma 214-ről 260 főre nőtt, ez 21%-os bővülés. Azt is részletezték válaszukban, hogy toborzási szempontból a legfontosabb mutató az első helyes választások aránya: míg 2021-ben az ONA-jelentkezők 19,1%-a jelölte meg első helyen a pécsi orvosit, 2026-ban ez az arány már 23,8% volt (+4,7 százalékpont). "Az önköltséges (ONK) képzésre jelentkezők száma több mint a duplájára nőtt (236-ról 513-ra), a felvettek száma viszont mindvégig alacsony és ingadozó maradt. Ez azt mutatja, hogy az önköltséges megjelölés a többségnél csak biztonsági opció, nem pedig valódi fizetési szándék" - írta a PTE, amely így összegezte ezen válaszát:
"a képzés iránti kereslet sokkal gyorsabban nőtt, mint a felvételi létszám. A kapacitások korlátai miatt a növekvő érdeklődés nem jelent automatikusan több felvett hallgatót. Marketing szempontból viszont kifejezetten jó jel, hogy egyre többen választják a PTE ÁOK-t legelső opciónak".
A Szegedi Tudományegyetem is azt osztotta meg velünk, hogy a jelentkezők és a felvett hallgatók létszámából látszik, hogy az általános orvosképzés egyre népszerűbb.
Az elmúlt öt esztendőben a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kar általános orvos szakára nőtt a jelentkezők száma, hozzávetőlegesen 15-20%-kal. Ez a jelentkezői létszám a képzésre felvett hallgatók számához képest minden évben többszörös, akár 8-10-szeres túljelentkezést jelentett. Az első helyen jelentkezők számát tekintve fő tendencia 5 év távlatában nem rajzolódik ki, hiszen az idei létszámadatok a 2023-as adatokkal szinte teljesen megegyeznek. A felvett hallgatók létszáma közel állandónak tekinthető, a férőhelyek és kapacitások függvényében - állapította meg a DE.
Arra is rákérdeztünk, hogy ha látható javulás a trendben, akkor az szerintük mivel függ össze.
A Debreceni Egyetem azt írta válaszában, hogy az orvosképzés iránti érdeklődés folyamatosan magas szintű, hiszen a pálya minden tekintetben, a szakmai és társadalmi megítélés vonatkozásában is nagy presztízsű hivatás. Mindez nem tekinthető átmeneti tényezők által alakított jellemzőnek.
A Szegedi Tudományegyetem válaszából kiderült: az orvosi szakma presztízse és jövedelmi viszonyai a központi intézkedések nyomán egyre növekedtek. Ezt nem tartják átmenetinek vagy véletlenszerűnek, stabil növekedés tűnik kirajzolódni a számok alapján.
A PTE úgy vélekedett, hogy a növekedés összetett folyamat, több tényező hatására alakult így:
Megemlítik továbbá azt is, hogy a tendencia középtávon tartósnak látszik, még ha vannak is benne éves ingadozások. A 2025-ös kiugró év mögött átmeneti hatások is állhattak (pl. országos felvételi trendek, megváltozott jelentkezési stratégiák, demográfiai okok), a 2026-os adatok pedig azt mutatják, hogy a kereslet megrekedt ezen a magas szinten, de nem fog minden évben ugyanilyen ütemben nőni - tették hozzá. A toborzás feladata a következő időszakban nem az, hogy növelje a jelentkezők össz-számát, hanem az első helyes döntések erősítése, a felkészült diákok elérése és a beiratkozásig vezető út támogatása - részletezték Pécsről.
A Semmelweis Egyetem érdeklődésünkre kifejtette, hogy az egyetem népszerűségének hátterében a szakmai presztízs, nemzetközi elismertség, korszerű környezet, az oktatási infrastruktúra folyamatos fejlesztése, a világranglistákon elért eredmények, valamint a magas színvonalú, betegágy melletti gyakorlatorientált képzés áll. 2019-ben országos szinten elsőként a Semmelweis alakította át az orvosképzés kurrikulumát a gyakorlatorientáltabb oktatás érdekében, bevezetve az Európában általánosan elterjedt képzési formát, a klinikai blokkoktatást a 4-5. évfolyamon. Majd a 2024/2025-ben felvett hallgatók már a Curriculum 2.0 keretében kezdhették meg tanulmányaikat, melynek egyik legjelentősebb intézkedése, hogy az egyetemi évek alatt dolgozni kívánó hallgatók részmunkaidős klinikai munkavégzésben vehetnek részt - magyarázták.
Azt is megkérdeztük az egyetemektől, hogy milyen mértékben növelhető az orvosképzésben részt vevő hallgatók száma a képzés színvonalának megőrzése mellett.
A Szegedi Tudományegyetem azt írta, hogy jelenleg a maximumon van az orvosképzésben résztvevő hallgatók száma, ennek növelése csak további fejlesztésekkel, az infrastruktúra bővítésével képzelhető el.
A Pécsi Tudományegyetem részéről leszögezték: a felvehető létszámot nem a Kar és nem is a jelentkezők száma határozza meg egyedül. A döntés az Oktatási Hivatal kapacitáskeretein, a jogszabályi/finanszírozási kereteken, valamint a Kar oktatási, klinikai és pénzügyi lehetőségein múlik.
A kereslet jelenleg meghaladja a felvételi keretet, de ebből nem következik, hogy a létszám automatikusan emelhető lenne.
A PTE hozzátette: a felvételi létszám bővítésének határait intézményi oldalról a képzés minőségének egyenletes biztosítása és a betegbiztonság szabja meg. A szűk keresztmetszetet az alábbi tényezők együttes egyensúlya jelenti:
Bármilyen bővítés csak fokozatosan és a fenti infrastruktúra összehangolt fejlesztésével képzelhető el úgy, hogy a gyakorlati oktatás színvonala és az oktató-hallgató arány/viszony ne sérüljön. A pontos létszámkeretek meghatározása az intézményi és klinikai vezetés, valamint az Oktatási Hivatal hatásköre - jelezték Pécsről.
A Debreceni Tudományegyetem úgy nyilatkozott, hogy a legfőbb korlátot az infrastruktúra, a humánerőforrás, a gyakorlati lehetőségek természetes határai, a tudás és kompetencia megszerzésének hatékonysága, a jogi, etikai, betegbiztonsági tényezők együttesen határozzák meg. Jelenleg Debrecenben jelentősebb mértékben nem növelhető az orvosképzésben részt vevő hallgatók száma - írták.
Arra is kíváncsiak voltunk, hogy az érintett képzőhelyek mit gondolnak arról, a most felvett, illetve az elmúlt években növekvő számban képzésbe került hallgatók mikor és milyen feltételek teljesülése esetén javíthatják érzékelhetően a magyar betegellátás helyzetét? Mennyiben függ ez attól, hogy a végzett orvosok mely szakterületeket választják, illetve Magyarországon maradnak-e?
A Pécsi Tudományegyetem válaszában emlékeztetett arra, hogy mivel az általános orvos képzés 6 éves (12 félév), a most felvett diákok csak közép- és hosszabb távon lépnek be az ellátásba:
Friss diplomával, rezidensként azonnal bekapcsolódhatnak a betegellátásba (amennyiben a végzett hallgató ezt a karrier utat választja) az önálló szakorvosi munkához további 4-7 év szakképzés teljesítése is szükséges:
A PTE felhívta a figyelmet arra is, hogy a több hallgató nem jelent automatikusan jobb betegellátást. A tényleges függ attól:
A Kar felelőssége a toborzás során az, hogy elkötelezett, felkészült diákokat vonzzon be és hiteles képet adjon az orvosi pályáról.
Az, hogy a végzett orvosok milyen hatással lesznek a magyar betegellátásra, már az egészségügyi és szakképzési rendszer megtartó erején is múlik
- szögezték le.
A Debreceni Tudományegyetem azt hangsúlyozta, hogy a képzési programok során folyamatos cél azok tartalmának korszerűsítése, a gyakorlati készségek és megfelelő kompetenciák megszerzésének, a megalapozott tudásnak, a kommunikációs készségeknek, az empátiának, az emberséges orvossá váláshoz szükséges ismeretek és készségek összességének megadása.
Orvosképzőhelyként legfontosabb célunk, hogy a társadalom számára jó orvosokat képezzünk, magas szintű szakmai tudással és kompetenciákkal.
A képzési program során minden főbb szakterület megjelenik, így lehetősége van a hallgatóknak megismerni a pálya sokszínűségét. Nyilvánvalóan a friss orvosdiplomásaink egyéni döntése lesz, hogy melyik szakterületet választják. Mi megmutathatjuk a lehetőségeket, az irányokat, amelyben nagy szerepe van valamennyi oktatónak, kiemelt jelentőséggel a klinikus oktatóknak, de az oktatókórházainknak is jó példát, vonzó karrierlehetőséget felmutatva. Nem tud az egyetem hatáskörébe tartozni az sem, hogy miként és mennyien döntenek majd úgy, hogy Magyarországon maradnak-e a diploma megszerzését követően - emelték ki.
Bízunk abban, hogy a szakmai kiteljesedésük itthon valósulhat meg, s hogy a megszerzett tudásukat a mi betegeink javára fordítják. Bizonyára mindenhol megvannak az előnyök és hátrányok, nincs ez másképp külföldön sem. Más rendszerek megismerése, szakmai tapasztalatok szerzése nagyon fontos dolog, sőt, több évszázados hagyománya ez is az egyetemi képzésnek, de ez akkor válik igazán nagy értékké, ha az új ismeretet, tudást hazahozva, itthon erősítik tovább az orvostudományt és a betegellátás minőségét - tették hozzá.
A fentiekben leginkább a jövőről beszéltünk, és a kilátásokat részleteztük. Érdemes ugyanakkor azt is megvizsgálni, hogy az elmúlt években hogyan alakult hivatalosan az orvosok száma Magyarországon. Vagyis, hogy mit mutat és mit nem mutat az alábbi grafikon:
A hosszabb távú tendencia első látásra kedvező: a KSH adatai szerint 2001-ben még valamivel több mint 33 ezer, 2024-ben már több mint 43 ezer dolgozó orvost tartottak nyilván Magyarországon. Vagyis bő két évtized alatt mintegy 10 ezer fővel, több mint 30 százalékkal emelkedett a létszám.
A grafikon ugyanakkor különös fűrészfogszerű mintázatot mutat. Nagyobb visszaesés látható 2005-ben, 2010-ben, 2015-ben, 2020-ban, majd ismét 2025-ben. Ez a szabályos ötéves ciklus nem véletlen: a statisztika alapját jelentő működési nyilvántartás érvényessége fő szabály szerint öt év, ezt követően azt meg kell újítani. A ciklusfordulók ezért a nyilvántartás „tisztulását” is jelentik, kieshetnek például azok, akik már nem végeznek aktív egészségügyi tevékenységet és nem újítják meg jogosultságukat. Emiatt az ötévente jelentkező visszaeséseket nem lehet egyszerűen úgy értelmezni, hogy egyik évről a másikra ennyi orvos eltűnt volna a magyar betegellátásból.
A trend összességében egyértelműen felfelé mutat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a magyar egészségügy orvoshiánya megszűnt volna. Az országos létszám nem mutatja meg, hogy az orvosok milyen szakterületen és melyik térségben dolgoznak, mekkora munkaidőben vesznek részt a betegellátásban, illetve az állami vagy a magánszektorban tevékenykednek-e. Így könnyen előállhat az a látszólagos ellentmondás, hogy miközben történelmi összevetésben sok orvos dolgozik Magyarországon, egyes szakmákban, intézményekben és térségekben továbbra is súlyos humánerőforrás-hiány áll fenn.
Hogy a statisztika mögött pontosan milyen értelmezések és háttérinformációk állnak, arról Kincses Gyula, a Magyar Orvosi Kamara korábbi elnöke még 2019-ben írt egy részletes elemzést, amely ide kattintva olvasható.
Disclaimer
Fontos ugyanakkor, hogy a KSH által közölt „dolgozó orvos” létszámot nem szabad azonosítani a magyar betegellátásban egy adott pillanatban ténylegesen rendelkezésre álló orvosi kapacitással. A mutató az országos nyilvántartásban szereplő aktívan tevékenykedő orvosokat számlálja, de nem fejezi ki, hogy közülük ki hány órát dolgozik, milyen arányban vesz részt közvetlen betegellátásban, melyik szakterületen és az ország mely részén tevékenykedik. Ráadásul az állomány korösszetétele sem mellékes: 2025-ben a több mint 42 ezer dolgozó orvosból közel 8800-an már legalább 65 évesek voltak. Így az országos létszám növekedése mellett egyszerre lehetnek jelen súlyos szakmai és területi hiányok, illetve jelentős utánpótlási kockázatok.
A nyilvántartások követik, de nem feltétlenül azonnal követik a valóságot. Belépés, nyugdíjazás, külföldre költözés, tevékenység szüneteltetése vagy a működési nyilvántartás megújítása mind okozhat időbeli eltérést a tényleges munkaerőhelyzet és az adminisztratív állomány között.
Ezért a mostani kedvező felvételi folyamatok értéke sem egyszerűen abban mérhető majd, hogy hat év múlva hány új diplomás jelenik meg a rendszerben. A valódi kérdés az lesz, hogy közülük hányan maradnak Magyarországon, belépnek-e a hazai betegellátásba, milyen szakterületet választanak, és sikerül-e őket oda irányítani és hosszú távon megtartani, ahol jelenleg a legsúlyosabb az orvoshiány.
Az viszont leszögezhető, hogy a felvételi számokban, az elmúlt években látott növekvő számok lecsapódnak az orvosok korösszetételében, és az alábbi hőtérképen fel lehet fedezni reményt adó jelenségeket.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
Napi