„Anyámnak sosem voltam elég jó!” 7 jel, hogy nárcisztikus anya nevelt

A nárcisztikus szülő hatása felnőttkorban is tovább élhet.
Az önbizalomhiány és az állandó önkritika is árulkodó jel lehet.
A túlzott alkalmazkodás és a határok meghúzásának nehézsége gyakori minta.
A múlt felismerése és feldolgozása segíthet visszavenni az irányítást a saját életünk felett.

A nárcisztikus kifejezést ma gyakran használjuk lazán mindenkire, de amikor egy szülő valóban ilyen típus, az mélyen meghatározza gyermeke életét. A nárcisztikus anya nem bánt látványosan. Néha csak néz, elfordul vagy elbagatellizál. Olyan játszmákat játszik, ahol te sosem nyerhetsz és mindig te vagy a hibás. És ami gyerekkorban történik, azt bizony felnőttként is cipeljük tovább. Visszaköszön a párkapcsolatainkban, a munkahelyi kapcsolatainkban, vagy épp abban, ahogyan saját magadhoz viszonyulunk. A nárcisztikus anya „öröksége” láthatatlan, de nagyon is valóságos.

nárcisztikus anya fotózza magát mellette a kislánya kedvetlenül ül — A nárcisztikus anya néha nagyon szembetűnő, de a legtöbb esetben mások számára rejtve marad a viselkedése.
Fotó: Shutterstock

Ez a 7 jele, hogy még mindig a nárcisztikus anyád hatása alatt állsz

1. Állandó önkritika

Dr. Annie Tanasugarn PhD a gyermekkori érzelmi elhanyagolás és trauma hatásaival is foglalkozik. Azt írja a Psychology Today oldalon megjelent cikkében, hogy a nárcisztikus szülő mellett felnőtt embereknél jelentkezhet alacsony önértékelés, elutasítástól való félelem, perfekcionizmus, szégyenérzet és külső megerősítés iránti állandó igény. Lehet, hogy a tükörbe nézve mindig találsz valamit, amit nem szeretsz magadon vagy egy dicséret után rögtön elbizonytalanodsz: „Biztos csak udvariaskodott.” A nárcisztikus szülő nyomai ezek, amik beépültek a tudatodba. Az ő kritikái idővel a saját belső hangoddá váltak.

2. Nem tudod, mit érzel vagy nem mered kimondani

Ha gyerekként sírtál, azt mondta: „Na ne drámázz.” Ha örültél, gyorsan elterelte a figyelmet: „És én? Én mit kaptam?” Így lassan megtanultad, hogy az érzéseid nem fontosak. Vagy épp veszélyesek. Felnőttként sokszor nem mered megélni az érzéseid és azt gondolod, nem érdemled meg a boldogságot.

3. Nem bízol magadban

Sikeres és kedves vagy. Dolgozol is magadon. Mégis ott motoszkál benned egy hang:

Mi van, ha lebukok? Ha kiderül, hogy igazából nem is vagyok elég jó és szerethető?”

Ez a hang nem a valóság. Ez az a nézés, az a félmondat, az a nevetés, amit akkor kaptál, amikor először igazán büszke lehettél volna magadra. Ezért van önbizalomhiányod.