Fabares pályafutása gyerekszínészként indult, tízévesen debütált a televízióban, majd 1958-ban a „The Donna Reed Show” című sorozatban vált ismertté, ahol Mary Stone, a címszereplő lánya szerepét játszotta. A sorozat nemcsak színészi karrierjét indította el, hanem a zenei pályafutásának is alapot adott, amikor a producerek énekszámokat építettek be a történetbe. Legismertebb dala, a „Johnny Angel” 1962-ben listavezető lett.

Fabares közeli kapcsolatot ápolt Donna Reed színésznővel, akit a példaképének tartott. A sorozat után három Elvis Presley-filmben is szerepelt, amelyek szintén hozzájárultak népszerűségéhez. Később a „Coach” című televíziós vígjátékban Christine Armstrong szerepében tért vissza a képernyőre, amelyért két Emmy-jelölést is kapott.

Autoimmun betegségben szenvedett

Fabares magánélete sem volt mentes a kihívásoktól. 1984-ben feleségül ment Mike Farrellhez, és a nevelőanyja lett Farrell előző házasságából származó gyermekeinek. A házasságuk során számos nehézséggel kellett szembenézniük: Fabares édesanyjánál Alzheimer-kórt diagnosztizáltak, míg ő maga autoimmun hepatitiszben szenvedett, amely miatt 2000-ben májátültetésen esett át. A férje mindig mellette állt, és a támogatásával segítette át a legnehezebb időszakokon. „A feleségemet kemény fából faragták” – nyilatkozta a People magazinnak.

Fabares és Farrell közösen vettek részt jótékonysági munkákban, különösen az Alzheimer-kór kutatásának támogatásában. „Ő számunkra a szeretet, az erő és a vigasz forrása volt” – nyilatkozta a családja.