GazdaságSzerző: vg 2026. 08. 24. 3 percnyi olvasás
A jegybanki vásárlások hosszabb távon támogatják az arany emelkedését, a magasabb hozamkörnyezet ugyanakkor kockázati faktor lehet.
Nem remekel az idei évben az arany, a nemesfém idei teljesítménye a 0 százalékhoz közelít, ami bőven elmarad a 2023 és 2025 között látott évi két számjegyű emelkedéstől. Érdekes kérdés tehát, hogy vajon a korábbi emelkedést segítő trendekben történt-e tartós változás, vagy inkább a kockázatot kereső befektetői réteg megjelenése zavart bele az egyébként évek óta tartó emelkedő trendbe az arany grafikonján.

Látható, hogy 2025 második felében megjelent egy új, spekuláns befektetői réteg az aranypiacon, jelentősen felgyorsítva a nemesfém emelkedését. A spekuláns réteg viszont azt is jelentette, hogy a volatilitás megnőtt az arany piacán, így 2026 első felét leginkább a csapongás jellemezte. De míg a részvénypiacok újabb csúcsokra emelkedtek azóta, az arany látványosan lemaradó volt. Az utóbbi hónapokra jellemző gyengélkedés mögött alapvetően ezek a tényezőknek állhattak:
Kérdés tehát, hogy ezek a tényezők még mindig fennállnak-e, illetve mi a helyzet a korábbi emelkedés mögött álló trendekkel.
Az arany hosszú távú emelkedésének egyik fő támasza a jegybanki kereslet. A jegybankok 2021 és 2025 között negyedévente átlagosan 225 tonna aranyat vásároltak, ami körülbelül kétszerese a 2016 és 2020 közötti ütemnek. Az eddigi adatok alapján a jegybanki vásárlások 2026-ban ugyan lassultak, de a második negyedéves adatok már kedvezőbb trendet mutatnak a gyengébb első negyedévhez képest. A World Gold Council adatai alapján az első negyedévben mindössze 57 tonnányi aranyat vásároltak a jegybankok, ami éves szinten mintegy 75 százalékos csökkenést jelentett, viszont az első becslések alapján a második negyedévben már a megszokott 200 tonna felett alakulhatott a jegybanki kereslet.
A jegybanki vásárlások egyébként hosszabb távon is támogatják az arany emelkedését, ami mögött stratégiai szempontok is állnak.
2022 óta látható, hogy a jegybankok világszerte felgyorsították az arany vásárlásaikat, és céllá vált az aranykészletek növelése, mivel a dolláralapú tartalékok szankciós kockázatnak lehetnek kitéve. Az első félévben látott jegybanki értékesítések is inkább geopolitikai kockázatokra voltak válaszlépések, semmint fordulat az általános hosszú távú trendben, a kínai és lengyel jegybank például végig folytatta aranyvásárlásait.
Március óta újra emelkedésnek indultak a hosszú oldali kötvényhozamok a fejlett piacokon, miután a geopolitikai kockázatok mellett az inflációs kockázatok is előtérbe kerültek. A geopolitikai bizonytalanságok továbbra is fennállnak, de az inflációs kockázatok némileg enyhültek, miután a júliusi munkaerőpiaci és inflációs adatok egy kevésbé túlfűtött amerikai gazdaságról festenek képet. A Fed várható kamatpályája kapcsán is enyhültek a kamatemelési várakozások, ami alapvetően jó hír az aranybefektetők számára.
A magasabb hozamkörnyezet ugyanakkor továbbra sem kedvező, ez még kockázati faktor lehet a közeljövőben.
Az arany ETF-ekből a második negyedévben nettó pénzkiáramlás történt, de az első augusztusi adatok alapján a harmadik negyedévben már inkább kisebb beáramlás figyelhető meg, ami pozitív fordulatot jelent. Az arany árfolyama inkább stabilizálódott az elmúlt hetekben, ami arra is utalhat, hogy csökkent a spekulatív pozicionáltság a piacon. Ez a markáns fellendülésnek ugyan nem kedvez, viszont az arany kapcsán korábban is inkább a stabil, de nem exponenciális emelkedés volt a jellemző.
Technikailag pedig kedvező, hogy júliusban a 4000 dolláros szint láthatóan stabil támaszt nyújtott az árfolyam számára, és az utóbbi hetekben már az 50 napos mozgóátlaga felett jár az árfolyam, március óta először.