GazdaságSzerző: vg 2026. 08. 24. 3 percnyi olvasás
Nálunk is ez jön?
Július végén részlegesen leállították az Országos Jégkármérséklő Rendszert, a JÉGER-t, most pedig már az első hetek tapasztalatai is rendelkezésre állnak. A rendszer működése körül az elmúlt időszakban komoly vita alakult ki: sokan azt feltételezték, hogy a JÉGER-nek köze lehet az országot sújtó rendkívüli csapadékhiányhoz. Most újabb érvek kerültek az asztalra arról, valóban összefügghet-e a rendszer működése azzal, hogy hetek óta alig esik eső Magyarországon.
Az idei rendkívüli aszály miatt egyre több gazdálkodóban és a lakosság körében is felmerült a kérdés, hogy lehet-e kapcsolat a JÉGER működése és a csapadékhiány között. Számos vélemény, petíció és szakmai álláspont látott napvilágot, miközben az is kiderült, hogy a gazdák sem képviselnek egységes álláspontot.
Az Agrárminisztérium ezért úgy döntött, hogy a JÉGER jövőjéről nem egyedül határoz, hanem a gazdák véleményére alapozza a döntést. A többség a rendszer szüneteltetését támogatta, így a JÉGER a jövőben csak azokban a vármegyékben működhet tovább, ahol ezt a gazdák támogatják, ráadásul szigorúbb feltételek mellett.
A Dunántúl több vármegyéjében a rendszer fenntartása mellett alakult ki többség, míg az Alföld több térségében inkább a leállítást támogatták. Ennek megfelelően ahol a működés mellett döntöttek, ott továbbra is elindítják a generátorokat, ahol viszont a szüneteltetésre szavaztak, ott nem működtetik őket.
Korábban már 50–60 százalékos jégeső-valószínűség esetén is elrendelhették a generátorok indítását, mostantól azonban csak akkor aktiválják a JÉGER-t, ha a HungaroMet legalább 80 százalékos valószínűséggel jelez jégesőt.
A Klímapolitikai Intézet közben arra hívta fel a figyelmet, hogy tudományosnak tűnő magyarázatokkal nem lehet megalapozottan azt állítani, hogy egy jégkármérséklő rendszer képes lenne egy egész ország időjárását befolyásolni.
2018-ban a Volkswagen mexikói, pueblai gyáránál különös módszerrel próbálták megvédeni a szabadban parkoló autókat a jégesőtől: úgynevezett jégverés-elhárító ágyúkat, vagyis „hail cannonokat” használtak. A rendszer hang- és lökéshullámokat bocsátott a levegőbe, amelyek elméletileg megakadályozták, hogy a felhőkben a vízcseppek jégdarabokká álljanak össze. A megoldás nem volt példa nélküli, más autógyártók is alkalmaztak hasonló technológiát.
A pueblai üzemnek volt is oka a védekezésre: a Volkswagen egyik legnagyobb gyára működött itt, Németországon kívül pedig ez volt a vállalat legnagyobb üzeme. Több ezer elkészült autó várakozott a gyár környékén szállításra, és egy komoly jégeső akár milliós károkat is okozhatott volna a fényezésben.
A problémát az jelentette, hogy a rendszert automatikusan működtették. Amikor a berendezés esőt érzékelt, bekapcsolt, hogy megelőzze a jégképződést. A környékbeli gazdák szerint azonban a jégeső mellett az eső is elmaradt: állításuk szerint 2018 májusától vagy júniusától hónapokon át alig esett csapadék a térségben, éppen a mexikói esős évszakban. Ennek következtében több ezer hektárnyi termésük pusztult el.
A gazdák ezért pert indítottak a Volkswagen ellen, és 70 millió pesó, akkori árfolyamon mintegy 4,8 millió kanadai dollár kártérítést követeltek. Azt állították, hogy a jégágyúk hozzájárultak az aszályhoz. Fontos volt azonban, hogy ez akkor még csak egy friss jogi állítás volt, amelyet nem bizonyítottak. A térségben és a világ más részein is rendkívüli hőség és szárazság uralkodott, így nem lehetett egyértelműen megállapítani, hogy valóban a Volkswagen berendezései okozták-e a terméskiesést.
A Volkswagen végül bejelentette, hogy leállítja a jégágyúkat, és helyettük védőhálót szerel az autók fölé. A vállalat ugyanakkor jelezte, hogy szükség esetén továbbra is használhatná a berendezéseket. A gazdák ezt nem tartották elegendőnek, így az egyeztetések folytatódtak, és az sem volt akkor még eldöntve, hogy a Volkswagen kifizeti-e a követelt kártérítést.
Az ügynek azért is volt nagy jelentősége, mert a gyár mintegy 15 ezer embert foglalkoztatott, a környékbeli beszállítói láncban pedig további több ezer ember megélhetése függött tőle. A Volkswagennek tehát nemcsak az autóit kellett megóvnia a jégesőtől, hanem a helyi közösséggel is jó kapcsolatot kellett fenntartania.
A történet lényege így meglehetősen ironikus volt: a Volkswagen egy drága és szokatlan technológiával próbálta elhárítani a jégeső okozta károkat, miközben a helyi gazdák azt állították, hogy ezzel éppen a számukra létfontosságú esőt is megzavarta. Végül a vállalat a jóval egyszerűbb megoldás, a védőháló mellett döntött – vagyis lényegében egy hatalmas „esernyővel” váltotta ki a kísérleti időjárás-befolyásoló módszert.
Napi