GazdaságSzerző: vg 2026. 08. 23. 3 percnyi olvasás
Európa egyre forróbb nyarai már nemcsak egészségügyi, hanem gazdasági problémát is jelentenek.
A légkondicionálás a hőhullámok idején már messze nem kényelmi kérdés: a túlmelegedő munkahelyeken meredeken zuhan a teljesítmény, miközben a hűtés nélkülözhetetlenné válik a termelés fenntartásához. A hőség az európai gazdaság egyik új, strukturális kockázatává válhat, miközben a kontinensen az épületek mindössze átlagosan 19 százalékában van légkondicionáló.
A hőség már nem pusztán időjárási kellemetlenség, hanem egyre komolyabb gazdasági kockázat. Európában az extrém hőség okozta stresszes események száma az 1980-as évek óta hétszeresére nőtt, miközben az egy eseményre jutó átlagos halálozás ötszörösére emelkedett.
A gazdaság számára azonban legalább ilyen fontos kérdés, hogy mi történik a munkahelyeken és a gyárakban, amikor tartósan 30 Celsius-fok fölé emelkedik a hőmérséklet.
Az Allianz elemzése szerint eddig a határig a melegebb idő akár kedvező is lehet bizonyos gazdasági mutatókra, például csökkentheti a fűtési költségeket. 30 fok felett azonban megfordul a folyamat: minden további fok egyre nagyobb termelékenység-veszteséget okoz.
A 30-35 fok közötti tartományban egyetlen Celsius-foknyi további melegedés átlagosan mintegy 1,3 dollárral csökkenti az egy munkaórára jutó kibocsátást. Ez a vizsgált időszakban az átlagos óránkénti teljesítmény körülbelül 3 százaléka. A bérek ehhez csak késéssel alkalmazkodnak, így rövid távon elsősorban a vállalatok nyeresége bánja a hőhullámokat.
Itt válik különösen fontossá a légkondicionálás. A hűtés ugyanis nem egyszerűen a dolgozók komfortérzetét javítja. Egy túlmelegedő üzemben, irodában, raktárban vagy műhelyben a megfelelő hőmérséklet fenntartása a munkaképesség és ezáltal a termelés feltétele lehet. A légkondicionálás tehát hőhullám idején nem úri muri, hanem termelési infrastruktúra.
Benne vagyunk az ördögi körben: minél jobban hűtünk az extrém forróságban, annál inkább növeljük a felmelegedést – ijesztő számokat közöltek
A légkondicionálás az egyre extrémebb hőmérsékletek miatt mára geopolitikai jelentőségű kérdéssé vált, mivel a hőhullámok világszerte egyre veszélyesebb életkörülményeket teremtenek. A klímaberendezéseket egyre inkább „kritikus infrastruktúrának” tekintik, hiszen a nyári hőhullámok nemcsak gyakoribbá, hanem egyre halálosabbá is válnak. S bár a légkondicionálók és a légkondicionálás kétségtelenül életeket ment, ugyanakkor hozzájárul a globális felmelegedéshez, és elvonhatja a figyelmet az üvegházhatású gázok kibocsátását csökkentő, hosszabb távon fenntarthatóbb megoldásokról.
A probléma egyik ellentmondása, hogy miközben a hőmérséklet emelkedése visszaveti a dolgozók teljesítményét, a hűtés fenntartásához egyre több energiára van szükség. Az elemzés szerint a villamosenergia-fogyasztás minden egyes Celsius-foknyi emelkedéssel nagyjából 1,2 százalékkal nő. Vagyis éppen akkor emelkednek a vállalatok energiaigényei, amikor a munkaerő termelékenysége már csökken.
Európa ráadásul különösen rosszul áll a hűtési infrastruktúra terén. A kontinensen átlagosan csak az épületek 19 százalékában van légkondicionálás, szemben az Egyesült Államok mintegy 90 százalékos arányával. A helyzetet súlyosbítja, hogy az európai épületállomány jelentős része még mindig úgy épült, hogy a nyári túlmelegedés kevésbé jelentett problémát.
A következmények ráadásul messze túlmutathatnak a kieső munkaórákon.
Egy olyan forgatókönyvben, amelyben 2026 és 2030 között az egyes országok legforróbb évei ismétlődnének, a GDP kumulált vesztesége a leginkább kitett gazdaságokban elérheti az 5-7 százalékot.
A hőség ráadásul nemcsak a fogyasztást és a munkaerő teljesítményét érinti. A vállalatok a romló megtérülési kilátások miatt visszafoghatják a beruházásokat is, ami már a következő évek termelési kapacitását gyengíti. Közben nőnek az egészségügyi és állami kiadások, miközben az adóbevételek csökkennek.
A megoldás ezért nem merülhet ki abban, hogy a kormányok minden nyáron újabb rendkívüli intézkedéseket jelentenek be. Az épületeket a melegebb éghajlathoz kell igazítani, fejleszteni kell a passzív hűtést, gondoskodni kell a veszélyeztetett munkavállalók védelméről, és a villamosenergia-hálózatot is fel kell készíteni arra, hogy a hőhullámok idején egyszerre ugorjon meg a hűtési igény.
A légkondicionálás ebben a rendszerben nem luxuscikk, hanem egyre inkább a gazdasági alkalmazkodás egyik eszköze. A kérdés már nem az, hogy szükség van-e hűtésre, hanem az, hogy Európa képes lesz-e úgy kiépíteni a szükséges kapacitásokat, hogy közben a megugró nyári áramigény se okozzon újabb ellátási problémákat.
Klímaszerelés: nagyon sokan megszegik ezt a szabályt, pedig óriási bajt okozhat – így el se kezdje, ha nem beszélt az illetékessel
Az egyre melegebb nyarak miatt sokan döntenek a légkondicionálók mellett. A szakember szerint azonban több okból sem mindegy, hogy a lakásban hova kerül a klímaberendezés.
Napi