Az idei szárazság ismét megmutatta, hogy a magyar mezőgazdaság teljesítményét mind nagyobb mértékben a víz elérhetősége határozza meg. Az OTP Agrár elemzése szerint az aszály már nem átmeneti időjárási problémaként, hanem az ágazat jövedelmezőségét, beruházási képességét és hosszabb távú versenyképességét alakító gazdasági tényezőként kell kezelni.

Bár 2026 augusztusában még nem készült végleges országos kárfelmérés, az eddigi adatok alapján a mezőgazdaság vesztesége már több száz milliárd forintra tehető. Az OTP Agrár szerint a károsodott terület nagysága meghaladta a 2022-es rekordaszály idején regisztrált szintet. A kalászosok szempontjából az idei szezon gyenge-közepes évnek tekinthető, a kukorica esetében azonban az elmúlt évtizedek egyik legrosszabb eredménye sem zárható ki.

A veszteségek elsősorban a kukorica, az őszi búza és a napraforgó termelésében jelentkeznek, területileg pedig az Alföld a leginkább érintett. A helyzet ismét felveti, hogy fenntartható-e a térség hagyományosan kukoricára épülő vetésszerkezete. A rendszeresen ismétlődő száraz években ugyanis már nemcsak az aktuális termés vész el: romlik a gazdaságok likviditása, elmaradnak a fejlesztések, és tartósan csökkenhet egyes térségek mezőgazdasági termelőképessége.

Súlyos vízhiány az aszály és hőség miatt

A Világgazdaság korábbi összefoglalója szerint július végére az Alföldön és a Dunántúl keleti részén többfelé mindössze 5–10 milliméter csapadék hullott harminc nap alatt, miközben a kilencvennapos hiány elérte a 80–130 millimétert. A talajból helyenként 120–180 milliméter víz hiányzott, a növények által hasznosítható nedvességtartalom pedig sok térségben 20 százalék alá csökkent. Az öntözetlen kukoricában addigra visszafordíthatatlan károk alakultak ki, az állományok állapota több helyen még a 2022-ben mértnél is rosszabb volt.

A terméskiesés pénzügyi következményeit jól jelzi, hogy a COCERAL prognózisának módosítása alapján a magyar gabonatermés várható mennyiségét egyetlen hónap alatt mintegy 2,4 millió tonnával csökkentették. Ennek termelői áron számított értéke megközelítheti a 180 milliárd forintot. A visszaesés az állattenyésztésben és az élelmiszeriparban is érezhető lehet: a takarmányhiány növeli a sertés-, baromfi- és szarvasmarhatartók költségeit, az importigény pedig fokozza az árfolyam- és szállítási kitettséget.

Jelentősen csökkent a termésátlag

Az MBH AgrárTrend Indexről szóló VG-cikk ugyancsak arra figyelmeztetett, hogy számos gabonatermelő legfeljebb a fedezeti pont közelébe kerülhet. Intenzív búzatermesztés mellett hektáronként 5,5–6 tonnás hozamra lenne szükség a költségek megtérüléséhez, miközben az országos átlag csak 4–5 tonna körül alakulhat.

Az öntözés fejlesztése fontos, de önmagában nem kínál teljes megoldást. Sok térségben nincs elérhető vízkészlet vagy megfelelő infrastruktúra, máshol a talajvízszint süllyedése korlátozza a lehetőségeket. Az OTP Agrár szerint ezért a jövőben nem egyszerűen több vizet kell kijuttatni, hanem a rendelkezésre álló készletekből kell nagyobb gazdasági értéket létrehozni. Ehhez a vetésszerkezet, a talajművelés, a fajtaválasztás, a vízmegtartás és a támogatáspolitika összehangolt átalakítására lesz szükség.