GazdaságSzerző: vg 2026. 08. 23. 5 percnyi olvasás
Elkerülhetetlen és mélyreható változások várhatók a következő években Magyarországon is, többéves folyamat zajlik, közben a szakma egyelőre a kapaszkodókat keresi a PPWR-rendelet szülte bizonytalanságban.
Mint a Világgazdaság oldalán bemutattuk, túlzás nélkül új időszámítás vette kezdetét augusztus 12-én az EU-ban – így Magyarországon is – az élelmiszerek csomagolásaira vonatkozó előírások életbe lépésével. Az úgynevezett PPWR-rendelet valójában már korábban hatályba lépett, az egyes rendelkezései azonban fokozatosan válnak alkalmazandóvá, most az élelmiszerek csomagolásán volt a sor. Mindez óriási feladat elé állítja a hazai csomagolástechnikai ipar szereplőit. Ezt a fogyasztói oldal alighanem kevésbé érzékeli, de a következmények előbb-utóbb ott is jelentkezni fognak. A Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség (CSAOSZ) főtitkára, Gönci Beáta nyilatkozott lapunknak: szavaiból kiderül, a mostani bizonytalanság mellett földindulásszerű, elkerülhetetlen változásokra készül a szakma.
Az élelmiszerek csomagolása kapcsán most életbe lépett rendelkezések kétségtelenül azok közé tartoznak, melyek közvetlenül érintik a fogyasztói oldalt – még ha a vásárló praktikusan nem elsősorban a csomagolásra, hanem az élelmiszerre vagy a pizzára figyel, amit kivesz a dobozából (most még, mert hamarosan az összetevők feltüntetétésnél is életbe lépnek változások).
Bár a mostani szakaszban az élelmiszerekkel érintkező csomagolásokra vonatkozó előírások kerültek a figyelem középpontjába, a PPWR-rendelet kapcsán egyáltalán nem csak azokról van szó, hanem tágabb értelemben szinte mindenről, ami a fogyasztókhoz illetve a gazdaság szereplőihez kerül. A rendelet ugyanis a csomagolások teljes életciklusára kiterjed:
A szabályozás célja egyszerre a csomagolási hulladék mennyiségének csökkentése és az uniós előírások egységesítése.
Fogyasztói oldalról mindez elsőre kevésbé látványos változásnak tűnhet, gazdasági hatása azonban jelentős lehet.
Ha a rendeletben meghatározott lépések a tervezett ütemezés szerint valósulnak meg, a csomagolóanyag-gyártók, az élelmiszeripari vállalatok, a kereskedők és a vendéglátóipar működését is érdemben átírhatják.
A PPWR egyik fontos alapelve, hogy a csomagolás tömegét és térfogatát a termék biztonságos tárolásához, szállításához és értékesítéséhez szükséges minimumra kell csökkenteni. Ez különösen a kereskedelem, az élelmiszeripar és az e-kereskedelem számára lehet fontos változás. A kisebb csomagolás ugyanis nemcsak kevesebb hulladékot jelenthet, hanem a szállítási és raktározási költségekre is hatással lehet. Ez az e-kereskedelemben különösen fontos, hiszen az ágazat ma az egyik jelentős csomagolóanyag-felhasználónak számít.
A szabályozás gyakorlati alkalmazását ugyanakkor nehezíti, hogy több részletszabály és módszertani szabvány még nem áll rendelkezésre. Gönci Beáta, a CSAOSZ) főtitkára a Világgazdaságnak arról beszélt, hogy a csomagolási ágazatnak úgy kell megfelelnie az új elvárásoknak, hogy közben a végrehajtáshoz szükséges valamennyi részlet még nem ismert.
Az egyik új követelmény a per- és polifluorozott alkil anyagok, vagyis a PFAS-vegyületek használatának szigorú korlátozása az élelmiszer-csomagolásokban. A CSAOSZ főtitkára szerint
az alapanyaggyártók kockázatértékelései azt mutatták, hogy az élelmiszerrel érintkező csomagolóanyagoknak csak kis részében fordul elő ilyen vegyület, és ott is adalékanyagként kerülhetett az anyagba.
Ezek kiváltása a rendelkezés megismerését követően folyamatosan megvalósult már a mostani, augusztus 12-i határidőre. A nagyobb változást azonban nem feltétlenül ez, hanem a csomagolások újrahasznosíthatóságára vonatkozó követelmények hozhatják.
Gönci Beáta hangsúlyozta, hogy a PPWR kiemelt célja a hulladékká váló csomagolások teljes újrafeldolgozhatósága. Ez új anyagok és megoldások bevezetését teheti szükségessé, például az összetett, többféle anyagból álló csomagolások helyett az egyanyagú megoldások előtérbe kerülésével.
Ez azonban nem csupán a csomagolóanyag-gyártók feladata. Az új csomagolási formákat, társított helyett egyanyagú megoldásokat, az azokat felhasználó vállalatoknak is be kell építeniük saját gyártási folyamataikba.
Gönci Beáta szerint mindez
a jelenlegi ismereteink szerint nemcsak anyag-, hanem feldolgozástechnikai, esetleg még csomagológép-váltást is szükségessé tehet. Ennek műszaki fejlesztési, valamint beruházási mértéke és költsége ma még felbecsülhetetlen, de az biztos, hogy a végső árakban meg fognak jelenni.
Ez azt jelenti, hogy a PPWR hatása nem áll meg a csomagolóanyag-iparnál.
Az élelmiszeripari vállalatoknak, a saját márkás termékeket gyártó beszállítóknak, a kereskedelmi láncoknak és a vendéglátóhelyeknek egyaránt alkalmazkodniuk kell az új követelményekhez. Egyes esetekben ehhez akár új gyártási technológiára vagy csomagológépekre is szükség lehet, ezek költségei pedig értelemszerűen az értéklánc egy vagy több tagján is lecsapódhatnak, akár a végső, fogyasztói árakig érve egy-egy terméknél. Gönci Beáta válaszaiból az tűnik ki, hogy a magyar csomagolásipar egyrészt elkerülhetetlen, másrészt rengeteg mindent felforgató változások előtt áll.
A szabályozás több lépcsőben történő bevezetése miatt a vállalkozások számára jelenleg az egyik legfontosabb feladat a folyamatos felkészülés és a részletszabályok követése. A CSAOSZ ezért szeptemberben szakmai szemináriumokon segíti az érintett vállalatokat a rendelet értelmezésében és az alkalmazásra való felkészülésben.
A szövetség célja, hogy az érintett gazdálkodók munkatársai minél részletesebb tájékoztatást kapjanak a terjedelmes, nehéz nyelvezetű és fogalmi zavarokkal terhelt PPWR-ről. A szervezet a részletszabályok megjelenésével párhuzamosan frissíti tájékoztatási munkájának tartalmát.
Ahogy jelennek meg a részletszabályok, úgy alakítjuk átfrissítjük tájékoztatási munkánk tartalmát, de ezek egyelőre nem ismertek – jelezte Gönci Beáta.
A főtitkár szerint külön nehézséget jelent, hogy a PPWR európai rendelet, ezért a témában érintett magyar minisztériumok nem illetékesek annak szakmai értelmezésében és állásfoglalások kiadásában.
A PPWR európai rendelet, így a témában érdekelt hazai minisztériumok nem illetékesek az értelmezésre, állásfoglalások kiadására, tehát magunkra maradtunk
– közölte a főtitkár. Hozzátette: a feladattal a szakmának kell megküzdenie, „az ehhez szükséges csomagolásszakmai tudással itthon – majdhogynem egyedül – a CSAOSZ rendelkezik”.
A szakmai tájékoztatás mellett a CSAOSZ nemzetközi szakmai szervezetekben betöltött tagságán és kapcsolatrendszerén keresztül a rendelet szükséges módosításához is aktív lobbimunkával és megalapozott érvrendszerrel kíván hozzájárulni – húzta alá a főtitkár.
A fentiek alapján látható, hogy a PPWR így nem egyszerűen új csomagolási előírásokat jelent:
a következő években a gyártási technológiákat, a beruházási döntéseket, a logisztikát és végső soron a termékek árát is érintheti.
A változás ütemezett lesz, de a csomagolóipar számára már most elkezdődött az alkalmazkodás időszaka – még úgy is, hogy szakmai szervezetük főtitkára szerint kevés segítséget, értelmezési keretet kapnak a rendeletnek való megfeleléshez.
A magyar csomagolástechnikai és csomagolóipar önálló teljes termelési értékét a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) nem bontja ki különálló, dedikált főágazatként, mivel a tevékenység a papír-, műanyag-, gép- és nyomdaipar között oszlik meg. A szakmai becslések és becsült piaci súlyok alapján
a hazai csomagolóanyag- és technológiai piac éves termelési és feldolgozási értéke több száz milliárd forintra rúg, szorosan lekövetve az élelmiszer- és feldolgozóipar teljesítményét.
Ilyen volumenű gazdasági teljesítmény mellett aligha lehet abban bízni, hogy a prognosztizált nagy átalakulások mintegy „a függöny mögött” lezajlanak majd. A PPWR-rendelet a következő években nem csak a teljes termékciklus végén (azaz a hulladékkezelés illetve -hasznosítás) hoz a várakozások szerint látványos változásokat, hanem a termékelőállítók és a forgalmazók után előbb-utóbb a fogyasztók is több módon szembesülni fognak az abból fakadó következményekkel.
Napi