Kinek, mit ér egy világbajnoki bronz? Az elmúlt 48 óra leginkább ettől a kérdéstől volt hangos a világ sportsajtójában. A válasz pedig elég tisztán kirajzolódott mostanra: épp annak a legkevesebbet, aki a végén megnyeri...

Talán nem véletlen, hogy az Európa-bajnokságokon már jó ideje nem játsszák ki a főtáblát, nincs helyosztó a harmadik helyért, szemben a világbajnokságok lebonyolításával. Így talán az sem, hogy épp két európai válogatott szövetségi kapitányának szavaiba kötöttek bele. Holott szó sem volt arról – legalábbis a hivatalos sajtótájékoztatón elhangzott állításaik szerint –, hogy ne akarnák komolyan venni a 2026-os torna utolsó előtti meccsét. Csupán Didier Deschamps francia, és Thomas Tuchel angol kapitány sem csinált titkot abból, ők és játékosaik sem azért indultak neki másfél hónapja Észak- és Közép-Amerikának, hogy a végén Miamiban (pontosabban két településsel odébb, a neve ellenére teljesen önálló közigazgatási egységet jelentő Miami Gardensben) kössenek ki. Emiatt pedig sokan csalódottak az öltözőben – kicsit ők maguk is. 

Noha a francia válogatottat 14 év és 186 mérkőzés után az utolsó meccsén irányító Deschamps harangozott be az elmúlt mérkőzéseken látottnál több változást a kezdőjében, végül az angoloknál akadt több meglepetés. Kezdve rögvest a kapusposzttal, ahol a tornán végig jól védő, az Argentína ellen is több nagy bravúrt bemutató Jordan Pickford helyét Dean Henderson vette át. Visszatért a kényszer jobb oldali védő, Jarell Quansah, és a csatársor csúcsán először kezdhetett Ivan Toney. Eközben a két hatgólos, Harry Kane és Jude Bellingham egyaránt a padról figyelhette, mi történik a mérkőzés elején. A 2022-es döntősnél a vb-n eddig csak 15 percet játszó Ibrahima Konaté, és 19 percre bevetett Warren Zaire-Emery kettőse jelentett kisebb-nagyobb meglepetést – ellenben a gólkirályi címért harcoló Kylian Mbappé állítólagos kisebb sérülése ellenére is ott volt a pályán az első sípszó pillanatában. 

Ugyan az elődöntőkhöz és a döntőhöz képest két órával később, helyi idő szerint 17-kor vette kezdetét a meccs, így is dög melegben. A hőmérő 34–35 Celsius-foknak megfelelő Fahrenheittet mutatott miközben pályára vonultak a felek, az érzet azonban ennél is durvább volt. Napközben hiába esett többször is hosszabb-rövidebb ideig, a forró talajról gyorsan elpárolgó, eleve melegnek érződő esővíz csak még párásabbá tett mindent. A helyzetet remekül jellemzi, hogy a stadion klimatizált részeiről a lelátó felé szemüvegben kilépő újságírók egytől-egyig kezdhették dörzsölni-tisztogatni a lencséiket, mert azonnal kifehéredtek a lecsapódó párától. 

Néhányan talán még akkor is ezzel bajlódtak, amikor a harmadik perc legelején Declan Rice egy 22 méterről eleresztett átlövéssel nemcsak a teljes francia védelmet, de Mike Maignan kapust is teljesen meglepve megszerezte a vezetést a szigetországiaknak (0–1). 

Bármi is volt Deschamps meccsterve, elég hamar felborult minden. Egyik csapatot sem lehetett a folytatásban azzal vádolni, hogy túl nagy erőket fektetne a védekezésbe. Igaz, a galloknak a korán összeszedett hátrány miatt ez nem is volt többé opció. Zaire-Emery és Mbappé lábában is ott lehetett volna a korai egyenlítés, de az első tíz perc elteltével így is hálát adhattak az égnek a korábbi vb-favoritok, hogy nem találták magukat kétgólos hátrányban. Bukayo Saka épp csak egy ütemmel indult hamarabb Theo Hernandez mögül kilépve a jobb szélen, mint ahogy a labda elindult az irányába – így a jobb alsóba tekert találata nem érhetett. 

Bár közel sem volt eseménytelen a mérkőzés, a helyi közönség már negyedóra elteltével elkezdte önmagát szórakoztatni néhány mexikói hullámmal. A körök épp néhány pillanattal azelőtt értek véget, hogy Rice balról elvégzett szöglete és Ezri Konsa csúsztatása után újfent magasba szökkenhettek az angolokért szorítók (0–2). Az Aston Villa 28 éves bekkje épp azt az Adrien Rabiot-t verte meg a fejpárbajnál, akinek korai sárgalapja miatt történt részben kényszerű cseréjét Deschamps a spanyolok elleni elődöntő egyik töréspontjaként emelte ki. Fogalmazzunk úgy, a világbajnok középpályás nem ezekben a pillanatokban bizonyította be, hogy igaza lett volna kapitányának, amikoraz egész csapat egyik legjobb formában lévő játékosaként jellemezte... 

Mezőnyben hiába voltak méltó ellenfelek, és alakítottak ki az első 30 percben ugyanannyi helyzetet a franciák (5–5), mint az angolok, a befejezések egyáltalán nem adták ki magukat. Még akkor is, amikor Mbappé centikkel lesről indulva került ziccerbe, akadt egy angol védő, aki valahogy tisztázzon, ne kelljen a VAR-vizsgálatra bízni a dolgot. 

A helyzetkihasználásukra mondjuk Tuchel tanítványai sem lehettek volna feltétlenül büszkék egy másik este. Előbb Rogers, majd Marcus Rashford szórakozott el egy egy az egy elleni ziccert Maignannal szemben. Utóbbi szerencséje, hogy a támadásból az ő határozatlansága ellenére is gól született. A kaput második szándékból megcélzó Saka lövését elsőre Hernandez blokkolta, a kipattanóból viszont megszületett az 1966-os vb-győztes harmadik találata, Rashford (erősen lesgyanús) lekészítése után Saka újabb löketét már csak beljebb tudta segíteni a menteni igyekvő Rabiot (0–3). 

A közönségben – érzésre többségben lévő – kék mezes drukkereknek ez több mint hidegzuhany volt. Jó részük a következő tíz percet teljes némaságba burkolódzva töltötte. Egyedül akkor adott ki hangot, amikor a szünet előtt megszülető negyedik angol gól után – Saka lövése a változatosság kedvéért még meg is pattant picit Hernandez lábán – éles füttyszóban kitörve adta egyértelmű jelét nemtetszésének (0–4). 

Hirtelen a bronz helyett a történelmi égés elkerülése válhatott a búcsúzó kapitány utolsó nagy céljává. A francia válogatott ugyanis háromgólosnál nagyobb vereséget még egyetlen vb-meccsén sem szenvedett. A negatív rekordot jelentő 1958-as világbajnoki elődöntőben Brazília pedig nem kisebb sztár jóvoltából nyert 5:2-re, mint a triplázó, ekkor még csupán 17 esztendős Pelé.

Hasonló leolvadás Deschamps eddigi 186 meccsén sem történt a kétszeres világbajnokkal. De más kapitánysága alatt sem volt jellemző. Legutóbb 58 éve, 1968-ban fordult elő, hogy egyáltalán négy gólt kaptak a kékek egyetlen félidő alatt, Jugoszlávia ellen akkor 4:1-re égtek a szünetben, végül 5:1-re buktak el, így aztán a déliek utazhattak az Eb akkori négyes döntőjébe Olaszországba.

Érdekesség azonban, hogy négygólos hátrányban nem is olyan rég azért volt a francia válogatott. Méghozzá az európai Nemzetek Ligája-sorozat tavalyi elődöntőjében. Ott az 55. percre alakult ki 4–0-s állás a felek között, majd a 67. percben 5–1 is volt Spanyolország javára. A vége azonban így is izgalmas lett, a vb-re el sem hozott Randal Kolo Muani 93. perces találatával 5–4-re tudtak felzárkózni Mbappéék. 

A szünetben nem kevesebb mint négy csere után épp a gólkirályi címre törő madridi volt az, aki egy fontos lépést tett az újabb szürreális felzárkózás felé. Michael Olise kiugratása után mattolta Hendersont (1–4). Mbappé ezzel a kilencedik találatát szerezte a tornán, így az aranycipőért folyó küzdelemben élre állt, az örök góllövőlistán pedig beérte Lionel Messit (21). 

Az 54. percre meg is felezte a korábbi hátrányát Franciaország. Mbappé ezúttal előkészítőként jeleskedett, a szünetben Desiré Douét váltó Bradley Barcola pedig Henderson keze mellett eltekerve a labdát a jobb alsóba lőtt (2–4). 

A következő tíz percben pedig háromszor is Henderson védése – kettő kifejezetten nagy is volt – kellett ahhoz, hogy ne zárkózzon fel egyetlen találatra a kék mezes gárda. 

A Konaté helyére beállított Dayot Upamecanóval nemcsak hátul lett stabilabb a francia válogatott, de a támadásokban is oroszlánrészt tudott vállalni. Az első gól előtt ő indította az akciót, később pedig kétszer is felért, hogy átlövéssel tesztelje az angol kapust. A Bayern középső védője ugyan nem, de a szélsője, Olise egy újabb pazar gólpasszal már kifogott Hendersonon. Mbappé újabb találata pedig nemcsak azt jelentette, hogy a góllövőlistán már kettővel vezet Messi előtt, hanem azt is, hogy az örökrangsorban is – pályafutása során most először – az élre állt (3–4). 

Sokkoló belegondolni, hogy a tornának még úgy vágtunk neki, hogy a vb-k 1930 óta íródó történetének rekordere Miroslav Klose tizenhat találattal lehetett. Most meg a 22 sem biztos, hogy elég lesz négy évig a trónon maradni valakinek... 

A második ivószünetet követően így új meccs kezdődhetett. No nem mintha érdemben ne fordult volna át már egyszer teljesen a játék képe a félidőt követően.

Tuchel a hajrá kezdetén beküldte Bellinghamet és a vb alatt a Manchester Citynek 125 millió fontot is megérő Elliot Andersont, hogy stabilizálja valahogy a középpályát. Válaszul Dembélé, Mbappé és Olise firkálta meg úgy az angol védelmet, mintha csak a grundon lettek volna. Az oda-vissza tett körömpasszok végén azonban a müncheni nyolc méterről képes volt a bal kapufa mellé tekerni a ziccert. 

A 2018-as aranyérmes álomszerű felzárkózását Gusto pocsék ütemű szerelési kísérlete tette zárójelbe a 85. percben. Djed Spence által kiharcolt, teljes joggal megítélt büntetőt Saka értékesítette (3–5), immáron tényleg lezárva a meccs érdemi kérdéseit. 

Ezen pedig az sem változtatott, hogy a hosszabbítás perceiben még mind a két csapat beköszönt egyszer. Előbb Upamecano gólpasszából Dembélé apasztott egygólosra a különbséget, majd épp a müncheni védő hibájából indult meg a 6–4-es végeredményt kialakító Bellingham. 

Az angol labdarúgó-válogatott ezzel az 1966-ban szerzett arany mellé története második vb-érmét szerezte meg. Franciaország nemcsak a döntőről, összességében a hetedik medáliájáról is lecsúszott. 

A tornán már csak egyetlen nyitott kérdés maradt, arra holnap délután a New York/New Jersey-i stadionban kapunk választ... 

Labdarúgó-világbajnokság, 2026

Bronzmérkőzés

Franciaország–Anglia 4–6 (Mbappé 48., 66., Barcola 54., Dembélé 90+6., ill.  Rice 3., Konsa 18., Saka 37., 45+1., 87., Bellingham 90+8.)
Hard Rock Stadium, Miami Gardens, Florida. Vezette:  Jesús Valenzuela Sáez (venezuelai)

FRANCIAORSZÁG: Maignan – Gusto, Konaté (Upamecano a szünetben), Lacroix, T. Hernandez (Digne a szünetben) – Zaire-Emery, Rabiot, Cherki (Dembélé a szünetben)  – Olise, Mbappé, Doué (Barcola a szünetben). 
Szövetségi kapitány: Didier Deschamps.
ANGLIA: Henderson – Quansah, Guéhi, Konsa, Spence – Eze (Anderson, 79.), Rice, Rogers – Saka, Toney (Bellingham, 79.), Rashford (Watkins a szünetben). 
Szövetségi kapitány: Thomas Tuchel.

Döntő

Július 19., vasárnap, 21.00: Spanyolország–Argentína – helyszíni beszámoló az Indexen.

Böngéssze az Index világbajnoki mellékletét,  ahol a cikkek mellett megtalálja a menetrendet, a csoportok állását, a játékoskereteket, a csapatleírásokat és a helyszíneket is. Játékunkban megtippelheti a vb-győztest, várakozásait a közösségi médiában is megoszthatja.

Tartsanak velünk több mint egy hónapon át, hiszen helyszíni tudósítónk rendszeresen exkluzív tartalmakkal jelentkezik a tengerentúlról. Meccsösszefoglalók, riportok, interjúk, podcastok, videók, érdekességek – minden egy helyen, minden az Indexen!

(Borítókép:  Francia-Angol bronzmérkőzés 2026. július 18-án a bronzmérkőzésen. Fotó: Jared C. Tilton - FIFA / Getty Images)