A paksi atomerőműben augusztus 22-én, szombat éjjel kezdődött meg a Duna vízszintjének emelkedése után a 3-as blokk egyik, korábban leállított turbinájának felterhelése, vagyis ismételt üzembe helyezése; az erőmű teljesítménye ezzel a korábbi mintegy 500 megawattról fokozatosan tovább növelhető. Eddig a 2. blokk egyik, majd a másik turbinája termelt huzamosabb ideig, azonban a paksi vízmércén augusztus 23-án délelőtt mínusz 93 centimétert mértek, szemben az augusztus eleji, mínusz 137 centiméter körüli mélyponttal, ami már lehetővé tette a többi turbina ismételt üzembehelyezésének megkezdését. A jelenlegi ütemezés szerint augusztus 26-ra, szerdára állhat vissza mind a nyolc turbina, és ezzel az atomerőmű a névleges, mintegy 2000 megawattos teljesítményre térhet vissza.

Mekkora áramtermelés esett ki pakson?

A leterhelés július 27-én kezdődött, július 31-én már csak 960 MW-on járt az erőmű, augusztus 1-jén 480 MW, augusztus 2-án pedig 240 MW volt a termelés. Ha az erőmű teljes, 2000 MW-os névleges teljesítményhez viszonyítjuk a ténylegesen rendelkezésre álló kapacitást, és a fokozatos visszaterhelést is figyelembe vesszük, akkor

Ez azt jelenti, hogy a rendszernek ennyi energiát kellett pótolnia más erőművekből vagy importból. Az Oeconomus gazdaságkutató számítása szerint már 100 MW egyhavi kiesése 72 ezer MWh termelésveszteséget jelent. Megawattóránkénti 150 eurós importár mellett ennek pótlása körülbelül 10,8 millió euró, azaz 4,3 milliárd forint. Ezek alapján

Hozzá kell tenni, hogy ez egy feltételezett, nagyon magas tőzsdei ár. Hogy milyen magas volt az importáram ára, a vasárnapi sajtótájékoztatón feltett újságírói kérdésre nem válaszolt Magyar Péter miniszterelnök, ellenben kifejtette, hogy a tőzsdei árak folyamatosan változnak, minden pillanatban más értéket vesznek fel. Mivel a kérdés nyilvánvalóan nem a pillanatnyi árak felsorolására vonatkozott, megnéztük, hogy a magyar nagykereskedelmi árak hogyan alakultak a Paks-válság releváns időszakában a magyar áramtőzsde, a HUPX adatai szerint, euró/megawattórában:

• július 27.: 95,58
• július 28.: 122,08
• július 29.: 132,34
• július 30.: 132,14
• július 31.: 157,81
• augusztus 1.: 132,28

A legolcsóbb termelő esett ki, a legdrágább módon kellett pótolni

A kormányzati becslés a korábbi és a vasárnapi tájékoztatás szerint is 40–50 milliárd forint, vagyis ennyibe kerülthetett összességében az a mennyiségű importáram, amelyet a paksi atomerőmű teljesítményének szinte teljes kiesése okozott. Mindez annak fényében különösen fájdalmas, hogy a paksi atomerőmű a 2025-ös adatok alapján megawattóránként, a társaság árbevételéből és termeléséből visszaszámolva, nagyjából 38,5 eurós árszinten termelt. E helyett kellett részben importot vásárolni és a készenléti gázerőműveket üzembe helyezni, amelyek jóval magasabb költségen termelnek.

Felkészülés helyett havária helyzet

A történet különösen azért kellemetlen, mert a veszély nem egyik napról a másikra jelent meg: vízügyi és energetikai szakemberek már korábban jelezték az alacsony dunai vízállásból fakadó kockázatokat, július végén pedig már konkrétan látszott, hogy Paks teljesítményét vissza kell venni. Július 30-án az erőmű bejelentette, hogy meg kell kezdeni a teljes leállítást. Szakemberek közben arra figyelmeztettek, hogy a helyzet tovább romolhat. Ehhez képest a szükséges beavatkozás – a vízszintet biztosító műszaki megoldás – csak a válság elmélyülése után kezdtt el megvalósulni.

Ehhez képest a miniszterelnök a veszély kibontakozásának napjaiban a Hungaroringen is jelen volt: a Magyar Nagydíj hétvégéjén sajtótájékoztatót tartott, a Forma–1 vezetőivel tárgyalt, a futamon pedig ő adta át a győztesnek járó trófeát. A kormány később már rendkívüli intézkedésekről, haváriahelyzetről és fogyasztáskorlátozásról, és az lőző kormányok hibáztatásáról beszélt.

Július 27-én már megkezdődött az atomerőmű teljesítményének visszavétele, július 30-án pedig már hivatalosan 24–72 órás időtávon belülre került a teljes leállás veszélye. A vízszint mesterséges megemelését célzó, végül megvalósított nagy léptékű beavatkozásról viszont csak augusztus 12-én született kormánydöntés, a helyszíni munkák pedig augusztus 13–15-én indultak.