– Beszélgetésünk apropóját eredetileg az adta, hogy jogtörténészként alapos ismerője a magyar jogfejlődésnek, így az államalapítás időszakának, Szent István korának. Csakhogy egyúttal alkotmánybíró is, ekként pedig részt vett azoknak az indítványoknak az elbírálásában, amelyek bizonyos pontokon az alaptörvény tizenhetedik módosításának alkotmányosságát firtatták. Ám kisebbségben maradt. 

– Az Alkotmánybíróságban nem az az álláspont kapott többséget, amit én képviseltem. A testületi döntéseknél előfordul, hogy a többség másként gondolkodik, más eredményre jut. Bővebben erről többet nem mondanék, alkotmánybíróként tartózkodnom kell az AB-t érintő ügyek kommentálásától, és nem értékelek nyilvánosan napi politikai ügyeket sem. De jogi érveim nyilvánosak.

– Az AB visszautasította, hogy megvizsgálja, összeegyeztethető-e az alaptörvénnyel a Sulyok Tamás köztársasági elnököt elmozdító szabály, az ország­gyűlési képviselők mandátumát 12 évben maximáló előírás, és az a szintén a tiszás többség által elfogadott passzus, amely szerint az alkotmánybírák 70 éves korukig dolgozhatnak az AB-n. Ön szerint az Alkotmánybíróságnak meg kellett volna vizsgálnia mindhárom szabályt és meg is kellett volna semmisítenie azokat, mint alkotmányellenest. 

– Valóban így van, és hogy miként jutottam erre a következtetésre, világosan leírtam az alkotmánybírósági határozatokhoz kapcsolt és közzétett különvéleményeimben.

– Ezekben előkerül Kossuth Lajos, Horthy Miklós vagy Tildy Zoltán neve, emellett hivatkozott a magyar történeti alkotmány vívmányaira, megemlítette például az 1848. évi V. törvénycikket, az egyik legfontosabb áprilisi törvényt is. Nem téveszti el a célt, aki napjaink fajsúlyos problémáinak megoldását akár több száz évvel korában keletkezett előírásokból próbálja levezetni? 

– Az Alkotmánybíróság eddig csaknem száz olyan döntést hozott, amelynek alapját, indokait legalább részben a történeti alkotmány adta. Az egyik legtöbbet emlegetett példa a 2016-os, migrációs ügyben hozott AB-határozat. Amikor az Euró­pai Unió és Magyarország kapcsolatát vizsgálta, az Alkotmánybíróság kimondta, hogy csatlakozáskor hazánk nem a szuverenitása egy részéről mondott le, hanem munkamegosztásba egyezett bele. Abba, hogy az EU-val közösen old meg feladatokat és erről szuverén módon maga a magyar állam dönt. Összegezve: a történeti alkotmány azokban az ügyekben kínál kellő igazodási pontot, amikor Magyarország alkotmányos identitása vagy szuverenitása körül merül fel kérdés. Ezek ugyanis több száz éve kialakult jogi, társadalmi jellemzők, amelyek a korábbi korok jogalkotásaiban is kristálytisztán megmutatkoztak. 

– Ilyenkor akár az államalapítás időszaka is mérce lehet? 

– Igen, adott esetben akár Szent István koráig is vissza lehet nyúlni. 

– Ha ellépünk a konkrét jogi esetektől, mit gondol, a tűzijátékon és az ünnepi rendezvényeken túl a ma emberének hordoz bármi aktuálisat mindaz, ami ezer évvel ezelőtt történt? 

– Ha onnan közelítünk a témához, hogy akadnak-e mai életünkben olyan mozzanatok, amelyeket Szent István uralkodása és intézkedései alapoznak meg, a válaszom egyértelműen igen. A legfontosabbnak azt tartom, hogy a magyar közgondolkodásnak az államalapítás ideje óta van egyfajta közjogias jellege. Szent István nem saját birtokként kezelte az országot, amit alkalomadtán feloszthat gyermekei között, hanem jogilag értelmezhető egységes egészként. Ez a szemlélet végighúzódott aztán egész történelmünkön. 1848-ban például nem elsősorban és kizárólag szociális kérdések jelentek meg a követelések között, hanem a sajtószabadság, a szólásszabadság és a törvény előtti egyenlőség. Mi ez, ha nem közjogi alapállás? Ugyanígy 1956-ban sem az volt a legfontosabb, hogy legyen magasabb a fizetés vagy olcsóbb az élelmiszer, hanem hogy az ország kapja vissza szuverenitását és működjön úgy, mint egy jogállam. De így volt ez az 1989-es rendszerváltáskor, és lényegében napjainkban sincs másként. Bár változnak a korok, de az igények és a követelések között mindig akadnak alkotmányos pontok, sőt talán ezek a legfontosabbak. 

– Olyannyira akadnak ma közjogi jellegű elvárások, hogy a kormánytöbbség nemcsak alakít, módosít a mostani alaptörvényen, de új alkotmányt is írna. A rendszerváltáskor megannyi alkotmányos szabály megváltozott, az akkori, átmenetinek gondolt előírásokat aztán két évtizeddel később, 2012-ben teljesen új alaptörvény váltotta fel, amit most, ha igaz, tizenöt év elteltével lecserélnének. Segíti a magyar jogfejlődést, hogy szinte mindenki alkotmányoz, aki a választáson kétharmados felhatalmazást szerez? 

– A kérdésre a jogtörténet szempontjai alapján adható meg a leghiggadtabb válasz. A jog két nagyobb részre bontható. Az egyik olyan szabályokat tartalmaz, amelyek évszázados, akár évezredes múltra tekintenek vissza, hiszen az élet alapvető mozzanatait rendezik, például a családi kapcsolatokat, a magánéletet, az állam és polgára viszonyát vagy az embert megillető jogokat. Ezek az előírások nemigen változnak, hiszen az élet alapvető mozzanatai sem nagyon módosultak. A jog másik része ugyanakkor folyton mozgásban van és kell is, hogy abban legyen. Egyrészt vannak olyan jogintézmények, amelyek ösztönzőleg hatnak a társadalomra: új jogosítványokat adnak, erősítik a jogbiztonságot vagy éppen a közbiztonságot. Másrészt a gazdaság, a technológia szinte naponta alakít ki új megoldásokat, ezeket pedig, amennyire lehet, követnie kell a jogalkotásnak. Őrizni kell tehát a tradíciót, de be kell építeni az új intézményeket.

– Az imént arra utalt, hogy mai életünkben bőven akadnak olyan mozzanatok, amelyek Szent István időszakára vezethetők vissza. Ezek alapvetően jogi természetűek? 

– Nem kizárólag. Amikor Szent István uralkodásának máig ható hatásait vizsgáljuk, ki kell lépnünk a jog szigorúan vett keretei közül. Az ezer évvel ezelőtti döntések következményei ugyanis olyan, teljességgel a hétköznapok részévé lett momentumokban is megmutatkoznak, mint például hogy mikor vannak munkaszüneti napok. 

– A jogi jellegűek közül melyeket ítéli a legjelentősebbnek? 

– A kulcs a kereszténység felvétele volt, onnantól került a magyarság egy alapra Nyugat-Európával. Görög filozófia, római jog, egyházi tanítások. Mindez gyorsan átszüremkedett a jogba. A magyar jogi hagyományban már Szent István korában megjelentek az emberi jogi gondolkodás előzményei, hiszen a keresztény tanítások szerint minden ember jogképes és Isten előtt egyenlő. Említésre méltó az is, hogy a király hatalmát már akkoriban korlátozták: az uralkodó köteles volt betartani az isteni törvényeket, vagyis nem tehetett meg akármit. Ez a mozzanat akár felfogható a mai alkotmánybírósági kontroll történelmi kezdeményének is. Természetesen az egy évezreddel ezelőtti viszonyok nem összevethetők a maiakkal, de a lényeg az elv: ma is korlátok között működhet a jogalkotás, az állam irányítása, és akkoriban is csak így működhetett. 

– Az előbb szóba hozta a munkaszüneti napokat. 

– Valóban, tulajdonképpen azok is a keresztény állam megalapításáig vezethetők vissza. Az egyházi ünnepek ugyanis annak idején szükségképpen munka nélkül teltek, ebben jórészt manapság sincs változás. Ráadásul – maradva napjainknál – a húsvétot és a karácsonyt az ateisták is megülik, ahogyan halottak napján is a legtöbben megemlékeznek elhunyt szeretteik­ről. Íme, így él tovább ezer év múltán is egy uralkodói döntés. De az ünnepek kapcsán szeretnék kitérni a vasárnapi munkavégzés tilalmára, ezt ugyanis manapság egészen másként magyarázzák. Ennek jelentősége nem csupán abban állt, hogy a kor emberének szentmisére kellett járnia. A munka nélkül töltött vasárnappal megjelent a rendszeres szabadnap az akkoriak életében, ezzel pedig kialakult a heti rendszeresség fogalma is, ami aztán az élet legfontosabb rendezőelve lett. Emellett szeretnék kitérni a templomépítés kapcsán köztudatban élő tévedésre. 

– Tegye meg!

– Szent István nem azt rendelhette el, hogy minden tíz falu építsen templomot. A félreértésre Gerics József professzor mutatott rá, aki fordítási hibára gyanakszik. Akkoriban tízcsaládonként telepedtek le a magyarok, egy faluban tehát tíz család élt. Vagyis a tízes szám nem a falvak, hanem a családok számát jelölhette, azaz Szent István minden faluban akarhatott templomot. Máshogy nem is lett volna értelme, hiszen hogyan is mentek volna szentmisére az akkoriak több falu távolságból? Emellett a templom abban az időben a központ szerepét is betöltötte, s nem csak lelki értelemben. A templom, pontosabban az egyház, szociális segítséget nyújtott, az oktatás is ott zajlott, ahogy a szerzetesrendek jóvoltából az egyszerűbb orvosi ellátásokért is oda fordulhattak a rászorulók. 

– Nyilván nem hagyhatjuk ki a területi közigazgatás ügyét, már csak azért sem, mert a már említett tizenhetedik alaptörvény-módosítás a vármegye elnevezést is érintette. Pontosabban eltörölte. 

– Mai közigazgatásunk, a megyerendszer a Szent István idején kialakított alapokon nyugszik. Ez tény. Ahogy az is, hogy a kifejezéseknek jelentésük van. A város várfallal körbevett települést, a megye pedig határt jelentett. A vármegye így azt a területet jelölte, amely a várhoz mint központhoz tartozott, nagysága pedig akkora volt, amennyit egy nap alatt lóval be lehetett járni. A magam részéről általában nem tartom szerencsésnek a régi kifejezések kivezetését, különösen akkor, ha az elnevezések megragadtak az emberek tudatában. Így nem helyeslem, hogy kivesszük a vármegye kifejezésből a vár szócskát. A változtatásnak abból a szempontból különösen rossz akusztikája van, hogy efféle módszerekkel a kommunista rendszer dolgozott: igyekeztek minden régi elnevezést eltörölni és helyettük újakat kitalálni, mindezt az a nyilvánvaló politikai cél vezérelte, hogy elfedjék, átírják a múltat. 

– És a jövőt mi határozza meg? A klímaváltozás? Az interjút Gárdonyban, kőhajításnyira a kiszáradóban lévő Velencei-tótól rögzítjük. A látvány magáért beszél. 

– Gyerekkorom óta járok ide, még nagyszüleim vettek itt annak idején telket és építettek rá egy kis házat. Kamaszkoromban csónakázni, vitorlázni lehetett, manapság erre szinte nincs érdemi esély. A megoldásra, a vízpótlásra megannyi ötlet felmerült a közelmúltban, de nyilvánvaló, hogy a probléma nem csak a Velencei-tavat érinti. 

– A klímaváltozással a jognak van dolga? Ez ügyben új megoldásokat kell kitalálni? 

– A nemzetközi jog- és társadalomtudomány régóta nyomon követi, hogy az éghajlat változása milyen hatást gyakorol a közösségek életére. A történelemben mindig is voltak lehűlések és felmelegedések, s ezek nemcsak a megélhetést és a gazdaságot befolyásolták, de az emberek gondolkodását is. Ha csak ezt vesszük, nem beszélhetünk új keletű jelenségről, ahogy többségében Magyarország efféle problémái sem manapság keletkeztek. Az Alföld elsivatagosodásában például a török hódoltság is közrejátszott: a török kirabolta a falvakat, az ott élők elmenekültek, így rövid úton elpusztult az évszázadok alatt kialakult kisfalus településszerkezet. 

A változás nyilván hatással volt a növényzetre, a környezetre és persze az ott maradtak életére. Idővel nagyobb területű gazdálkodás terjedt el a környéken, és megkezdődött a tanyavilág kialakulása. Egy tanya, néhány ember miatt már nem érte meg a töröknek katonai csapatot kivezényelni, de ha ez mégis megtörtént, a tanyán élők könnyűszerrel elbújhattak, értékeiket elrejthették. A török hódoltság után már nem lehetett visszaállítani a régi településszerkezetet, de érdekes módon később a tanyarendszert is megpróbálták felszámolni. Az ugyanakkor mégis megmaradt, napjainkra pedig sokan egyenesen keresik a tanyákat, ugyanis menekülnek a városból, hogy a természet közvetlen közelében folytathassák életüket. 

– Számítanak arra, hogy a klímaváltozás kérdésköre az Alkotmánybíróságnak címzett beadványokban is testet ölt majd? 

– Az AB már eddig több tucat határozatot hozott környezetvédelmi ügyekben, és az ezután elénk kerülő esetekben is a környezet védelme mellett állunk majd ki. Ez az egyik legfontosabb küldetése a testületnek, és az alaptörvény is ezt várja el az alkotmánybíráktól.