Különleges kordokumentumot tett közzé a Nemzeti Sport. A cikk szerzője 37 évvel ezelőtt készített interjút Kutas Istvánnal, aki hosszú pályafutása során a magyar sportirányítás meghatározó alakja, a Népsport és a Képes Sport főszerkesztője, 1974 és 1978 között pedig a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke is volt.

A beszélgetés annak idején már majdnem megjelent: Kutas néhány javítással jóvá is hagyta, ám a publikálás előtti napon visszavonta az engedélyét. Abban reménykedett, hogy a rendszerváltás után ismét szerepet kaphat a magyar sport vezetésében. Erre végül nem került sor, az interjú pedig egészen mostanáig a fiókban maradt.

Kemény ítéletet mondott a magyar fociról

A beszélgetés egyik legérdekesebb része a magyar labdarúgásról szól. Kutas szerint már az 1954-es berni világbajnoki döntő megmutatta, hogy önmagában a technikai tudás nem elegendő. Úgy vélte, a nemzetközi futball egyre gyorsabb és fizikálisabb lett, miközben Magyarország lemaradt ebben a fejlődésben. Ezért próbálták a hetvenes években jelentősen javítani a játékosok fizikai felkészítését.

Az MLSZ-elnöksége idején bevezetett követelményrendszer sok támadást kapott, különösen a futóedzések miatt. Kutas azonban évtizedekkel ezelőtt is úgy látta, hogy több munkára van szükség.

– Mi akkor megpróbáltuk cselekvésre ösztönözni az edzőket, a labdarúgókat. S ez lett a bűnünk! – fogalmazott, hozzátéve, hogy szerinte olyan edzőkkel, akik nem hajlandók többet dolgozni, nem lehet elérni a nemzetközi szintet.

Kijutott a válogatott a világbajnokságra

Kutas irányítása alatt a magyar válogatott végül tizenkét év kihagyás után kijutott az 1978-as argentínai világbajnokságra. Az egykori sportvezető szerint ráadásul a programjuknak csak a felét sikerült megvalósítani, mégis megjelentek olyan futballisták, akik már megfeleltek a nemzetközi mércének. Nyilasi Tibort, Zombori Sándort, Csapó Károlyt és Törőcsik Andrást is közéjük sorolta.

A vb-k kudarcának okát ugyanakkor nagyon határozottan látta.

– A legdöntőbb, hogy a magyar labdarúgók a sorozatmérkőzésekre nincsenek felkészítve – mondta Kutas. Szerinte az 1978-as tornán a magyar csapat még nagy csatát vívott a későbbi világbajnok Argentínával, ezt a teljesítményt azonban az olaszok és a franciák ellen már nem tudta megismételni. Meggyőződése volt, hogy a magyar játékosok tehetsége nem maradt el a nemzetközi középmezőnyétől, a felkészítésük viszont igen.

„A csata megnyeréséhez kitűnő tábornokok kellenek”

Az interjúból az is világosan kirajzolódik, miért számított Kutas rendkívül megosztó figurának. Elismerte, hogy szigorú vezető volt, de úgy vélte, a sportirányítást nem lehet pusztán lelkesedésből végezni.

– A csata megnyeréséhez kitűnő tábornokok kellenek – fogalmazott. Saját bevallása szerint vezetőként folyamatosan tanult, könyvtárba járt és edzéseket látogatott, mert úgy gondolta, önmagában egy kinevezéstől még senki nem válik hozzáértő sportvezetővé.

Kutas István 2000-ben halt meg. Az 1989-ben készült, ám akkor visszatartott interjú így 37 évvel később különös időutazássá vált – és a magyar futballról megfogalmazott több mondata ma is meglepően ismerősen cseng.

Ez is érdekelheti