A drámai szökésre egy hétköznapi pillanat adott alkalmat, miközben elrablója, a távközlési technikusként dolgozó Wolfgang Přiklopil fehér furgonját porszívózta a kertben, a férfi telefonhívást kapott. A porszívó zaja miatt Přiklopil kicsit távolabb lépett. Natascha kihasználta a pillanatnyi figyelmetlenséget, és a zúgó porszívót hátrahagyva elrohant. Kerítéseken átugrálva szaladt az utcán, és miután a járókelők nem figyeltek rá, végül egy 71 éves szomszéd ablakán kopogott be, aki azonnal értesítette a rendőrséget.

A föld alatti börtön és a pszichológiai terror

Přiklopil a Strasshof an der Nordbahnban található háza garázsa alatt alakított ki egy ablaktalan, hangszigetelt tömlöcöt. A mindössze öt négyzetméteres helyiségbe egy szekrény mögé rejtett, kis acélcsapóajtón és keskeny lépcsőn keresztül lehetett lejutni. Az első hat hónapban Natascha egyáltalán nem hagyhatta el a zárkát. Fogvatartója kénye-kedve szerint kapcsolta le vagy fel a villanyt, és egy kaputelefonon keresztül adott neki parancsokat, amit a lány később a pszichológiai kínzás egyik legkegyetlenebb formájaként írt le.

Az évek során a terror fizikai és mentális formát is öltött. Přiklopil brutális munkára kényszerítette a lányt, a ház felújításán dolgoztatta. Súlyos kőlapokat és nehéz terheket kellett cipelnie, és ha nem a megfelelő szerszámot adta a férfi kezébe, verést kapott.

Přiklopil emellett rendszeresen súlyosan bántalmazta és éheztette a lányt, hogy fizikailag gyenge maradjon. Előfordult, hogy olyan verést kapott, hogy járni is alig tudott. Szökésekor a 18 éves lány mindössze 48 kilogrammot nyomott – alig három kilogrammot hízott ahhoz képest, mint amikor 10 évesen elrabolták.

A férfi engedelmességre kényszerítette Nataschát. Azt követelte tőle, hogy szólítsa őt „mesternek”, és próbálta térdre kényszeríteni, ám a lány ezeknek csendes ellenállással próbált szembeszállni.

A szökés utáni dráma és a ház sorsa

Miután az akció kitudódott és a rendőrség hajtóvadászatot indított. Přiklopil ennek következtében a bécsi Északi Pályaudvar közelében egy érkező vonat elé ugrott, és eldobta magától az életet. Amikor Kampusch megtudta a férfi halálhírét, vigasztalhatatlanul sírt, ami miatt a sajtóban sokan Stockholm-szindrómát gyanítottak nála – ezt a feltételezést a lány mindvégig visszautasította, mondván, az őt ért komplex pszichológiai traumát nem lehet ilyen leegyszerűsítő fogalmakkal leírni.

Különös fintora a sorsnak, hogy Natascha Kampusch később megkapta Přiklopil egykori házának tulajdonjogát a férfi hagyatékából. Azért tartotta meg az ingatlant, hogy megvédje a rongálóktól. A föld alatti tömlöcöt 2011-ben végleg betemettették, hogy a helyszín többé ne őrizhesse a nyolcévnyi gyötrelem tárgyi emlékeit.