GazdaságSzerző: portfolio 2026. 08. 23. 6 percnyi olvasás
Magyarországon minden energiaválság és ellátási zavar kötelező velejárója, hogy a fotelkommentelői kultúra a probléma tartós megoldását a geotermikus erőművekben látja. Bár ezek valóban folyamatos, állandó, olcsó és tiszta energiaforrást biztosíthatnak, a kutak létesítése még óriási befektetői kockázatot jelent, a megtérülés a megvalósítási fázis végéig kérdéses lehet. Azonban egy tudományos áttörés – amely a Google számára kulcsfontosságú ellátási forrást biztosít – hirtelen sokkal biztosabbá tette, hogy Magyarország kihasználhatja a Kárpát-medence földtani lehetőségeit.
A mesterséges intelligencia egyik legkevésbé futurisztikus problémája, hogy elképesztően sok villamos energiára – és vízre – van szüksége. A Google, a Microsoft és társaik építhetik a világ legfejlettebb adatközpontjait, de a szerverek ugyanúgy leállnak, ha nincs mit bedugni a konnektorba. A napenergia éjszaka nem termel, a szél időnként szabadságra megy, az akkumulátor pedig egyelőre drága mulatság, ha nem néhány órát, hanem napokat kell áthidalni. A Google ezért néhány éve egy meglehetősen régimódi helyen kezdte keresni az AI-korszak egyik lehetséges energiaforrását: néhány kilométerrel Nevada sivataga alatt.
A Fervo Energy Project Red nevű kísérlete első pillantásra nem tűnt világmegváltó vállalkozásnak. Két kutat fúrtak egy már működő geotermikus erőmű közelében, a rendszer pedig legfeljebb 3,5 megawattnyi bruttó villamos teljesítményt tudott biztosítani. Egyetlen nagyobb adatközpont ennek sokszorosát fogyasztja, vagyis a Google-t szó szerint aligha ez a kis erőmű látja el. A technológia azonban valami ennél fontosabbat bizonyított: geotermikus erőművet ott is lehet építeni, ahol a természet nem hozott létre hozzá megfelelő geotermikus tározót. A projekt sikerét követően a Google a nevadai geotermikus beszerzésének 115 megawattra emelésére kötött megállapodást, idén márciusban pedig a Fervóval egy akár 3 gigawattos fejlesztési keretet írt alá.
A fejlesztés sikere Magyarország számára is nagyon fontos tanulsággal jár, de annál is nagyobb energetikai lehetőséget jelent, mint arra hamarosan rátérünk.
A hagyományos geotermikus erőművek működéséhez több feltételnek egyszerre kell teljesülnie. Nem elég, hogy odalent forróság legyen: kell megfelelő mennyiségű víz, valamint olyan repedezett, átjárható kőzet is, amelyen keresztül ez a víz mozogni tud. A vulkanikusan aktív Izlandon ez nem különösebben ritka kombináció, Európa nagy részén azonban már jóval kevésbé adott. Az Enhanced Geothermal System, röviden EGS éppen ezt a problémát próbálja megkerülni: ha van forró kőzet, a szükséges föld alatti vízkeringési rendszert mesterségesen is létre lehet hozni.
A Fervo ehhez lényegében kinyitotta az amerikai palaolaj-forradalom szerszámosládáját: a Project Red kútjai előbb nagyjából 2,4 kilométer mélyre ereszkedtek, majd vízszintes irányba fordultak. A forró kőzetet több ponton hidraulikusan stimulálták, hogy összekapcsolódó repedésrendszer jöjjön létre: az egyik kúton vizet juttatnak le, az átáramlik a felhevült kőzeten, a másik kúton pedig forrón érkezik vissza. A rendszerben 191 Celsius-fokos maximális mélységi hőmérsékletet mértek, a tartós termelési hőmérséklet körülbelül 175 fok volt.
A horizontális fúrás önmagában nem új találmány, a trükk az volt, hogy a hosszú kútszakaszt sok különálló stimulációs zónára bontották, miközben száloptikás érzékelőkkel figyelték, mi történik több kilométerrel a felszín alatt. Korábbi EGS-kísérleteknél könnyen kialakulhatott néhány nagy „autópálya”, amelyen a víz végigrohant anélkül, hogy kellően nagy kőzetfelületről vett volna fel hőt. A Fervo ehelyett jóval kiterjedtebb föld alatti hőcserélőt próbált létrehozni.
A valódi vizsga nem az első néhány óra volt, hanem az, hogy mi történik két év alatt: a Fervo idén közzétett üzemi adatai szerint a Project Red már több mint 614 termelési napot teljesített úgy, hogy a mélységi rendszeren nem kellett javítást, vegyszeres kezelést vagy nagyobb beavatkozást végezni.
A teljes időszak átlagában 2,1 megawatt bruttó és körülbelül 1,4 megawatt nettó teljesítményt adott, nagyjából 36 kilogramm/másodperces vízáramlás mellett.
A számokból egy másik tanulság is látszik: a földhő ingyen van, a felhozása viszont nem. A keringtető szivattyúk és az erőmű segédberendezései érezhető részt leharapnak a megtermelt energiából.
Szintet lépünk a Signature előfizetői szolgáltatásainkban
Tovább fejlesztjük előfizetői rendszerünket, olvasóink és előfizetőink visszajelzéseire építve. Ezért készítettünk egy rövid kérdőívet arról, milyen tartalmakat, szolgáltatásokat és előfizetői előnyöket látnának szívesen a Portfolio kínálatában. Töltse ki Ön is kérdőívünket, és vegyen részt nyereményjátékunkban, melynek keretében kisorsolunk 5 darab páros konferencia jegyet.
Mielőtt mindenki legyintene a számokra, hogy ez nem vált ki egy atom- vagy gázerőművet, Nevadában nem is ez volt a cél, elsősorban azt kellett bebizonyítani, hogy a technológia működik. A hamarosan üzembe álló utahi Cape Stationnél már azt próbálják bizonyítani, hogy pénzt is lehet vele keresni. Az első kereskedelmi mezőn a kutak teljes hossza meghaladja a négy kilométert, a horizontális szakaszok körülbelül 1,4 kilométeresek, a fúrások pedig helyenként 229 Celsius-fokos kőzetet értek el.
Egy 30 napos tesztben egyetlen stimulált termelőkút 8–10 megawatt tartós teljesítményt produkált, rövid időre pedig 12 megawatt fölé került.
A költségek alakulása talán még fontosabb emiatt, és a Project Red két horizontális kútjának kifúrása 58, illetve 71 nap körüli időt vett igénybe, a fúrás költsége lábanként nagyjából ezer dollár volt. Cape Station első hat kútjánál a munka már jellemzően 20–34 nap alatt elkészült, és egy kifúrt lábra vetítve 346–633 dollárra csökkent a költség. Az amerikai National Laboratory of the Rockies számításai szerint a Project Red kútjai közel háromszor annyiba kerültek, mint a Cape Station vizsgált kútjainak átlaga. A geotermia számára ez lehet ugyanaz a tanulási görbe, amely korábban a napelemeket és a szélturbinákat tette egzotikus technológiából tömegtermékké.
Az energetikai vonzerőt nehéz túlbecsülni: egy megfelelően működő geotermikus erőmű nem vár napsütésre, nem kér akkumulátort estére, és nem kell mellé gázerőművet készenlétben tartani. A kapacitáskihasználtság 90 százalék fölé kerülhet, ezért éppen azt a folyamatos, úgynevezett megbízható tiszta energiaforrást (firm clean powert) kínálhatja, amelyet a gigantikus AI-adatközpontok szeretnének. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) számítása szerint a fejlett EGS-technológiával már öt kilométeres mélységig mintegy 42 terawattnyi műszakilag kiaknázható villamosenergia-termelési potenciál lenne elérhető világszerte. A bolygón tehát aligha a földhő fog elfogyni, inkább az a kérdés, milyen olcsón tudunk eljutni hozzá.
Közhely számba megy, évről évre divatos rámutatni a geotermiára, mint Magyarországot kényelmesen ellátó energiaforrásra, de mint a fentiekből is látszik, nehéz gazdaságossá tenni a létesítést és a termelést. Viszont a Project Red adatai alapján a Pannon-medence a földhő elérhetősége szempontjából Európa egyik különösen szerencsés területe. Magyarországon az átlagos geotermikus gradiens körülbelül 45 Celsius-fok kilométerenként, ami jóval kedvezőbb számos nyugat-európai térségnél.
Nem véletlen, hogy Szegedtől Győrig régóta használunk termálvizet fűtésre, és a kormány 2030-ra 12–13 petajoule-ra akarja emelni a geotermikus energia hazai felhasználását a jelenlegi 6-7 petajoule-ról.
Magyarországon ráadásul EGS-erőművet is megpróbáltak már előkészíteni: a South Hungarian Enhanced Geothermal System projekt a délkeleti országrészben négy darab, mintegy négy kilométer mély termelőkúttal és két visszasajtoló kúttal számolt. A tervezett erőmű 11,8 megawatt bruttó, illetve 8,9 megawatt nettó villamos teljesítményt adott volna, de a projekt végül nem jutott el a működő erőműig. Fontos különbség, hogy ezt még az amerikai horizontális fúrási technológia mostani fejlődési ugrása előtt tervezték.
A Nevadában használt technológiát persze, nem lehet egyszerűen egy az egyben átültetni Magyarországra, mivel mások a kőzetek, más a feszültségállapot, másként terjednek a repedések, és a hidraulikus stimuláció indukált földrengéseket is kiválthat. Egy kereskedelmi projekt előtt ezért részletes szeizmikus felmérésre, próbafúrásokra és folyamatos mikroszeizmikus megfigyelésre lenne szükség. A geotermikus energia legdrágább része ráadásul továbbra is akkor jelentkezik, amikor még nem lehet teljes bizonyossággal tudni, pontosan mit talál majd a fúró több kilométerrel odalent.
A magyar energetikában mégis különösen érdekes kombináció adódhatna: a 150–200 fokos vízzel először villamos energiát lehet termelni, majd az erőműből kilépő, még mindig meleg folyadékkal távhőt vagy ipari hőigényt kiszolgálni.
Vagyis ugyanabból a méregdrága kútból kétszer lehetne energiát eladni, miközben földgázt és importált villamos energiát is ki lehetne váltani.
Az olajipar évtizedeken keresztül dollármilliárdokat költött arra, hogy egyre gyorsabban és pontosabban jusson el a föld alatt rejtőző szénhidrogénekhez. A történet egyik szép iróniája lehet, hogy ugyanez a technológiai tudás végül abban segít, hogy kevesebbet kelljen elégetni belőlük. Ha a Cape Station következő évei igazolják a mostani eredményeket, a geotermia többé nem elsősorban azoknak az országoknak a kiváltsága lesz, amelyek alatt történetesen vulkán dolgozik.
Magyarország pedig azon kevés európai ország közé tartozhat, ahol a szükséges hőhöz az átlagosnál kisebb mélységben is hozzá lehet férni.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
Napi