A Csillagok háborúja atyja 82 éves, de eléggé halad a korral, nagy barátja ugyanis a mesterséges intelligencia használatának a filmiparban. Egy nemrég adott interjúban a rendező azt hangoztatta, a technológiával szembeni ellenállás olyan, mint a ludditák XIX. századi kapaszkodása az elmaradottságba. Aki AI-ellenes, az egy régi párhuzammal élve a lóra szavaz az autóval szemben, luddita! Kicsit sértő ez az analógrajongókra nézve, mert a ludditák mára a haladás ellenségeit jelentik, a „digitális luddita” pedig azokra vonatkozik, akik aggódnak a demokráciáért a mesterséges intelligencia terjeszkedése miatt. De tényleg konzervatív ördögök voltak a ludditák, butaságból a progresszió ellenzői? 

A gőz megjelenése a XIX. századi Angliában forradalmasította a textilipart, de a tömegtermelés igénye, a gépek felgyorsult munkatempója elkeserítette a munkásokat. Úgy érezték, már nincs rájuk égető szükség, nem becsülik meg őket, kevés a pénz, a jog, az emberhez méltó körülmények is hiányoztak.

A képzett kézművesek, takácsok, egyéb kétkezi munkások féltve megélhetésüket, életmódjukat és közösségeiket fellázadtak. Mivel még nem volt politikai képviseletük, nem léteztek szövetkezetek, szakszervezetek, érdekeiket csak az Eric Hobsbawm történész által „lázadó kollektív tárgyalással” tudták érvényesíteni. Tehát több volt ez a gépek megsemmisítésénél, félelemből eredő rombolásnál.

A harisnyakötők forradalma

1811-ben Nottinghamshire-ben egy csoport harisnyakötő titkos szervezetet hozott létre egy bizonyos Ned Ludd vezetésével. Mondjuk lehet, hogy ő nem is létezett, vagy nem ilyen néven, lehetett akár Ludnam is – ha egyáltalán... A ludditák, vele vagy nélküle, rövid idő alatt jól szervezett, hatékony csoporttá szerveződtek. Általában 5-15 fős kalapácsos bandák verték szét a gépeket, más tagok gyújtogattak, a börtönöket is megtámadták, hogy kiszabadítsák testvéreiket, összecsaptak a katonákkal is. 

A kormányzat, tartva az erőszakhullámtól, keményen reagált. 12 000 katona igyekezett leverni a lázadást, a parlamenti képviselők pedig elsöprő többséggel megszavazták, hogy a kerettörést akasztással büntetendő bűncselekménynek nyilvánítsák. A rend helyreállt, de rengeteg kivégzés és deportálás árán – a bűnösöket Ausztráliába vitték büntetésből. (Ők lettek a luddita szörfösök.)

A géprombolók politikai radikálisokkal és a munkáspárti aktivistákkal együtt harcoltak jogaikért, méltóságukért, az igazságosságért, megfelelő bérekért. A masinák szétverése inkább csak eszköz volt, igaz, annak látványos és radikális. Mozgalmuk járványként terjedt Európában: Franciaországban és Sziléziában is rengetegen csatlakoztak hozzá. 

Kulturális géprombolók

Ha Lucas hallotta volna a magyar „emancipált csajrapet”, a Ludditákat, amit bölcsész- vagy okosrapként is aposztrofáltak, nem szidná a géprombolókat egy pillanatig sem. A Fiáth Titanilla és Marianna nevéhez fűződő zseniális rapduó a Nyócker című animációs filmben is felcsendült. Sajnos a testvérek feloszlatták magukat 2010-ben, 8 évnyi működés után, de addig csuda jó volt hallgatni őket – és szerencsére nem vertek szét semmit.

Lord Byron elsőként állt ki munkás honfitársai mellett, a Lordok Házában tartott szűzbeszédében, első parlamenti felszólalásában sajnálkozott, hogy a „teljes nélkülözés” és a „példátlan nyomorúság” váltotta ki a zavargásokat, és ahelyett, hogy a kormány empátiával és segítségnyújtással reagált volna, csak „sárkányokat és hóhérokat” küldött rájuk. Ő a mozgalmat a kizsákmányolás és a munkásosztály elnyomása elleni jogos lázadásának tartotta. 

Kollégája, Shelley 1813-as Mab királynő című költeményében támadta az államot, az intézményes vallást és az új gépkorszak lélekölő kapitalizmusát. Feleségét, Mary Shelleyt is a luddizmus ihlette az 1818-as Frankenstein megírására, a szörnyeteg csak akkor vált erőszakossá és pusztítóvá, ha gonosz és kegyetlen módon bántak vele – ahogy a munkásokkal.

Charlotte Brontë 1849-es Shirley című regénye 1811-ben, Yorkshire textilipari negyedében játszódik a géprombolások idején két forradalmi női főszereplővel és keményen kritizálja a gyártulajdonosok basáskodását. 

Samuel Butler regénye az Erewhon (a Nowhere visszafelé kicsit eltolva, ezért magyarul Meslohes – olvassuk visszafelé) 1872-ben jelent meg. A regény leghíresebb része A gépek könyve: Erewhonban minden fejlett gépet betiltottak, mert egy tudós rájött, hogy egyre okosabbak lesznek, és félt, hogy rabszolgává teszik az embereket. Az erewhoniak visszatértek a kézi szerszámokhoz (és hősünket is majdnem börtönbe zárták, mert van nála egy zsebóra). Kérdés, az AI-félelem is késztethet-e hasonló szélsőséges cselekedetre egyeseket? Dugjuk el zsebóráinkat!