Kézi vezérléssel, kozmetikázott mérőszámokkal téveszti meg a nemzetközi pénzvilágot a kínai tervgazdaság kormánya és az állami statisztikai hivatal Pekingben: a 2018-ban bevezetett, lakossági felméréseken alapuló, havi városi munkanélküliségi mutató a globális válságok ellenére is feltűnően stabil.

A napokban közzétett, júliusi munkanélküliségi ráta 5,2 százalékon áll Kínában, akárcsak az elmúlt 115 hónapban 99 alkalommal 5 és 6 százalék között jelzett, hivatalos érték. Még a koronavírus-járvány legsötétebb időszakában is, amikor az Egyesült Államokban két számjegyűre robbant az állástalanok aránya, a kínai adat soha nem lépte át a 6,2 százalékos plafont – mutat rá a Contextus.

Csakhogy, az elemzők rájöttek: a központi munkanélküliségi rátát „valamilyen módon kezelik” a bürokráciára nehezedő politikai nyomásban, amely a kínai kormányzat által kijelölt, 5,5 százalékos célértéket várja el.

A szakemberek viszont most egy olyan, 1978 óta gyűjtött mérőszámot vettek alapul, amit mára hátra hagytak az állami statisztikusok, holott azon kínai polgárok tényleges számát rögzíti, akik személyesen jelentkeztek a helyi önkormányzatoknál a munkanélküli-segélyért.

A nyers éves adatsorok elbújtatva ugyan, és jóval később, de még megjelennek a hivatalos adatbázisokban. Így derült ki, hogy a legfrissebb összesítés szerint a regisztrált állástalanok létszáma 2025 végére 12,7 millióra ugrott, ami a valóságban brutális, közel 16 százalékos növekedést jelent egyetlen év leforgása alatt.

A drámai eltérést nem az adminisztráció, hanem a munkaerőpiacot sújtó, valós stressz okozza – állapította meg The Economist, felidézve: a pekingi döntéshozók 2023-ban a fiatalok rekordmagas munkanélküliségi statisztikáit is egyszerűen betiltották.