Meglehet, hogy egy közszereplő azért nem unatkozik soha, mert sosincs igazán egyedül. Mármint, még a saját gondolatai között sem… Hiszen abban többnyire mindannyian egyet értenek, hogy a személyiségükben ott lapul egyfajta kettősség. Bennük él az exhibicionista énjük, amelyik folyton, de legalábbis sűrűn szerepelni szeretne, de ott van az a másik is, aki bizony hétköznapibb a hétköznapinál is, és nem vágyik másra, csak „furának” lenni úgy, ahogyan az ösztönéből fakad. Dulin Metta igazi ékes példája ennek a kettősségnek, hiszen az adta ismertsége alapját, hogy roppant mód jómódú, vagyis mocskosul gazdag. Ez pedig megkövetel tőle egyfajta viselkedésmódot, ami csak részben a sajátja.