Az állami terrorizmus csimborasszója volt a szovjet és a német külügyminiszter 1939. augusz­tus 23-án Moszkvában aláírt szégyendokumentuma, a Molotov–Ribbentrop-paktum; titkos záradékában a két elvadult állam a lerohant Lengyelország mellett fél Európát is felosztotta egymás közt. (A Kádár-korban nekünk csak a német lerohanást tanították…)

Számunkra az öt évvel későbbi (1944) augusz­tus 23-a is emlékezetesre sikerült, amikor I. Mihály román király bejelentette: országa átáll a szovjet oldalra – katonái attól kezdve korábbi bajtársaikat, a magyarokat és a németeket lőtték; néhány napra rá már a magyar Alföldön nyomult előre a köpönyegfordító ármádia. A hála természetesen nem maradt el. A világháborút lezáró párizsi békekongresszus úgy döntött: Románia megtarthatja – „visszakaphatja” – a még Trianonban megítélt koncot. Huszonhat történelmi magyar vármegyét abból a Regnum Marianumból, amelynek alapítójára, Szent Istvánra épp a minap emlékeztünk.

Nem meglepő, hogy augusztus 23-a a kommunista időszakban Románia legnagyobb hivatalos nemzeti ünnepe volt, amit csak 1990-ben változtattak meg – helyére december 1-je lépett, az úgynevezett román nemzeti összetartozás napja. (1918-ban e napon mondta ki Gyulafehérváron az erdélyi román nagygyűlés, hogy Erdély, Partium és a Bánság azontúl Románia része.) 

Pár esztendeje még törvény is született arról, hogy ezentúl az ország valamennyi nagyvárosa – ha eddig nem tette – nevezzen el egy főutat 1918. december 1-jéről. Nem kell nagy fantázia, hogy lássuk: a paragrafus célja – a területrablás fölötti örvendezés mellett – az elszakított erdélyi magyarság lelkének tiprása.