A legtöbb vállalkozás mögött van egy nagy ötlet, egy piaci rés vagy egy alapos üzleti terv, Az Öltönyös története azonban inkább egy felismeréssel kezdődött: ugyanazt a munkát lehet másképp, nagyobb odafigyeléssel és több szenvedéllyel is csinálni.

Nem stratégia, hanem a piac visszajelzése volt

A vállalkozás alapítója egy munkaruházattal foglalkozó cégnél dolgozott, ahol az elegáns formaruházat csak egy kisebb szeletét jelentette a tevékenységnek. Pont ez a szegmens ragadta meg a figyelmét. „Úgy éreztem, hogy ezt a kis részét sokkal nagyobb szívvel-lélekkel tudnám csinálni” – mondta az Economxnak a cég alapító tulajdonosa.

Ez a gondolat vezetett oda, hogy Kamarás Dániel 2012-ben saját vállalkozást indított. Akkor még elsősorban céges és középiskolai formaruházattal foglalkozott, de közben egyre több vállalkozó és cégvezető kérte ki a véleményét saját megjelenéséről is. A szakmai tanácsokból hamar személyes öltöztetés lett, először néhány ügyféllel, majd barátokkal, végül egyre szélesebb körben. Az üzlet megszületése tulajdonképpen nem egy előre megírt stratégia eredménye volt, hanem a piac visszajelzése.

A vállalkozás filozófiája tehát, hogy nem pusztán ruhát adnak el, hanem magabiztosságot és személyre szabott megjelenést is. A kínálat a méretre készített öltönyöktől a smart casual ruházatig terjed, és nagy hangsúlyt kap az egyéni stílustanácsadás is.

A bolt, amelyet nem az Excel nyitott meg

Az üzlet megnyitását gazdasági tekintetben nem lehetett minden részletében számokkal alátámasztani. Inkább egy régi álom megvalósítása volt „Mikor bukjak, ha nem most?” – mondta az Öltönyös, akinek az üzletnyitását nem kizárólag megtérülési számítások vezérelték, hanem az a vágy, hogy végre azt csinálja minden nap, amit valóban szeret.

Persze ez nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagyja az üzleti racionalitást. Éppen ellenkezőleg: az elmúlt évek egyik legfontosabb tanulsága számára, hogy az érzelmek mellé fegyelmezett üzleti gondolkodás is kell.

A vállalkozásépítés az elmúlt bő évtizedben ráadásul közösségi szempontból is rengeteget változott – erre hívja fel a figyelmet Az Öltönyös alapítója is. Szerinte ma már sokkal könnyebb fejlődni, mint amikor ő elindította vállalkozását 2012-ben. „Régebben sokkal kevesebb lehetőség volt arra, hogy a vállalkozók találkozzanak egymással. Ma már ez teljesen megváltozott”. Úgy látja, egyre több olyan szakmai esemény és képzés érhető el – legyen szó vállalkozásfejlesztési programokról vagy olyan konferenciákról, mint például az AI Summit vagy a Money Talks–, ahol nem csupán előadásokat lehet meghallgatni, hanem valódi kapcsolatokat is lehet építeni.

Ezeken a rendezvényeken különböző iparágak cégvezetői, szakértői és vállalkozói találkozhatnak, megismerhetik egymás működését, ötleteket cserélhetnek, és olyan problémákról beszélhetnek, amelyekkel szinte minden vállalkozás szembesül.

Szerinte ez az egyik legnagyobb változás az elmúlt években:

A legdrágább lecke: túl sokat akart bizonyítani

A vállalkozás közel másfél évtizedes története alatt természetesen hibákból sem volt hiány, s legrosszabb üzleti döntését ma már pontosan látja. Egy nagyvállalati megbízást annyira meg akart nyerni a presztízs miatt, hogy háttérbe szorította a gazdasági racionalitást.

„Annyira fel akartam öltöztetni egy nagy céget a név és az elismerés miatt, hogy a saját gazdasági szempontjaimat már nem vettem figyelembe.”

Nem mérte fel reálisan a vállalkozás kapacitását, túlvállalta magát, anyagilag sokat bukott, és utólag belátta: nem minden lehetőséget kell megragadni. Éppen ebből született a legfontosabb vállalkozói felismerése is.

„Nem kell mindenkit felöltöztetni. Nem kell mindent elvállalni.”

Úgy fogalmaz, számára ez volt az igazi fordulópont. Rájött, hogy a hosszú távú működés sokkal fontosabb, mint mindenáron növelni a forgalmat. A jó vállalkozó nem attól sikeres, hogy minden munkát elvállal, hanem attól, hogy tudja, mire mondjon nemet.

A ruha önmagában nem elég

Az elmúlt évek során egy dolog vált Kamarás Dániel számára egyértelművé: az emberek többsége nem ruhát keres, hanem megerősítést. Szerinte Magyarországon még mindig sok férfi gondolja úgy, hogy egy farmer és egy póló szinte minden helyzetben megfelelő, ugyanakkor azt is látja, hogy ez lassan változik.

„Amikor bizonytalanul bejönnek, végigfogjuk a kezüket, és a végén már mosolyognak. A legnagyobb változás nem a zakón látszik, hanem a tartásukon” – közölte a tulajdonos. A ruhapróba végére sok ügyfél nemcsak elegánsabbnak érzi magát, hanem magabiztosabbnak is. Ez pedig különösen fontos egy cégvezetőnek – például egy tárgyaláson –, vagy akár egy esküvő előtt álló vőlegénynek.

Kamarás Dániel karrierje során már több mint ezer vőlegényt öltöztetett fel, és azt tapasztalja, hogy a férfiak többsége nem túlaggódja az esküvői ruhavásárlást, sokkal inkább halogatja, mert sokan nem tudják, hogy egy öltöny nem olyan, mint levenni egy pólót a polcról.

Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalnia a magyar férfiak öltözködési hibáját, nem gondolkodna sokat.

„A leggyakoribb hiba az, hogy mindenre azt mondjuk: jó lesz az úgy” – mondta a cégvezető utalva arra, hogy a férfiak egy része nem feltétlen aggódik amiatt, ha túl hosszú a nadrág vagy aránytalanul nagy a zakó.

Szerinte nem a divatérzék hiányzik, hanem a tudatosság. A klasszikus elegancia ugyanis nem megy ki a divatból. Lehetnek szezonális trendek, új színek vagy különleges fazonok, de egy jól megválasztott öltöny, megfelelő inggel és kiegészítőkkel hosszú éveken át működik. Éppen ezért nem is a szélsőséges divatot próbálja követni.

„A divat múló állapot. A klasszikus darabokkal viszont nem lehet mellélőni”

– hangsúlyozta. Ez a filozófia a kínálatban is visszaköszön. Az üzletben ugyanúgy megtalálható egy évente egyszer használt alkalmi öltöny, mint egy prémium, méretre készített, olasz vagy angol alapanyagból készülő darab. Éppen ezért nem akart kizárólag luxusüzletet építeni: a cél az volt, hogy mindenki találjon olyan megoldást, amely megfelel az igényeinek és a pénztárcájának.

Érdekes tapasztalata, hogy az emberek fejében már előre létezik egy ár, amit hajlandók kifizetni egy öltönyért. Ha valaki úgy érkezik, hogy egy öltöny nem érhet kétszázezer forintot, azon a legjobb alapanyagok vagy a legmeggyőzőbb szakmai érvek sem feltétlenül változtatnak. Ugyanakkor ugyanaz a vásárló egy méretre készített, prémium gyapjúöltönyre már azt mondhatja: teljesen reális az ára. Ezért szerinte a vásárlás legalább annyira pszichológia, mint kereskedelem.

A női vonalra is lenne igény, de egyelőre kivárnak

Bár Az Öltönyös neve elsősorban a férfi eleganciával forrt össze, a női kollekció gondolata rendszeresen felmerül az ügyfelek részéről. Az esküvőkre érkező párok közül sok menyasszony érdeklődik, hogy a vőlegény öltönye mellett készülhet-e náluk női alkalmi ruha vagy egyedi kosztüm is. A válasz egyelőre nem, noha a kereslet egyértelműen létezik.

A vállalkozás alapítója szerint ez tudatos stratégiai döntés. Bár céges formaruházatban női ruházattal is foglalkoznak – például kosztümökkel, blézerekkel és nadrágokkal –, az egyedi női divat teljesen más szakmai világ. Úgy véli, amíg a férfi üzletágban is bőven vannak fejlődési lehetőségek, addig nem szeretnének egy számukra új és ismeretlen piacra belépni. „Lehet, hogy egyszer eljön ennek is az ideje, de most még a férfi vonalban látjuk a legtöbb lehetőséget.” Ez a hozzáállás jól illeszkedik ahhoz a vállalkozói filozófiához, amelyet az interjú során többször is hangsúlyozott: nem minden lehetőséget kell azonnal megragadni, a fenntartható növekedés sokszor fontosabb, mint a gyors terjeszkedés.

A közösségi média ma már nem választás

Miközben szakmailag a személyes találkozásokban hisz, egy fontos dolgot saját kárán tanult meg: ma már egy vállalkozás nem engedheti meg magának, hogy ne legyen jelen a közösségi médiában. Sokáig idegenkedett a kamerától és a videós tartalmaktól. Nem érezte magát komfortosan ebben a szerepben, és úgy gondolta, a munkája majd önmagáért beszél. Ma már másként látja.

„Ha nem vagy ott a közösségi médiában, olyan, mintha nem is lennél”

– közölte Kamarás Dániel. Szerinte a mai online zajban csak azok tudnak kitűnni, akik valódi értéket adnak. A puszta jelenlét nem elég, a szakértelmet és a személyiséget is meg kell mutatni.

Éppen ezért videóiban már nemcsak az öltönyökről beszél, hanem igyekszik önmagát is megmutatni. „Megértettem, hogy az emberek szakértőként kíváncsiak rám. Nem a kamerát szerettem meg, hanem azt láttam be, hogy szükség van rá” – hangsúlyozta a tulajdonos.

Arra jött rá, hogy egy személyes márkát nem lehet kiszervezni, így Az Öltönyös nem csupán egy cégnév lett, hanem maga az alapító személye is.

A név kiválasztása sem véletlen volt. Egyrészt tetszett neki a régi mesterségeket idéző hangzás – mint az órás vagy a cipész –, másrészt egy százfős, ismerősi körben végzett piackutatás is ezt erősítette meg. Ráadásul ügyfelei már korábban is így hivatkoztak rá:

„Nem a nevemen emlegettek, hanem úgy, hogy megjött az öltönyös.”

Úgy véli, egy ilyen bizalmi szolgáltatásnál a tulajdonos személye nem választható el a vállalkozástól, hiszen nem egyszerűen ruhát ad el. Bekerül az ügyfelek gardróbjába, jelen van életük fontos pillanatainál, esküvőkön, állásinterjúk előtt, üzleti tárgyalásokra készülve.

Kamarás Dániel filozófiája meglehetősen egyértelmű: „a mai felgyorsult és felszínes világban inkább leszek az ügyfélnek az Öltönyös vagy csak Dani, mint egy csilingelő, angol elnevezésű cég tulajdonosa”.