Személyesen ment el a New York Times riportere a Karmelitába, hogy megnézze Orbán Viktor korábbi munkahelyét.

De a lap szerint a látvány jócskán elmaradt attól a luxustól, amelyről Magyar Péter beszélt akkor, amikor hivatalba lépése után az „uraság, a fényűzés és a hazugságok szimbólumának” nevezte az épületet, és a megnyitását politikai akcióként használta fel – veti fel hétvégi bejegyzésében Deák Dániel.

A „kormányfüggetlen” politológus kiemeli: az amerikai lap cikke szerint „a Karmelita csalódást okozott néhány látogatónak”, mert a belső tér „nem különösebben fényűző”, inkább hasonlít „egy felső kategóriás butikhotelre, mint egy pazarló diktátor palotájára”.

A riporter többeket megszólított a helyszínen, közülük volt, aki a sokat emlegetett – szomszédos épületben lévő – szivarszobát hiányolta, míg mások ugyancsak csalódásuknak adtak hangot a vártnál kevésbé pompás enteriőr miatt, ahol „aranyozott luxusból sem sokat találtak”.

Az elemző külön kiemeli, hogy az amerikai cikkíró az Orbán Viktor korábbi irodája mellett található pihenőszobát is megnézte, ami még inkább megdöbbentette. Eszerint a kis helyiségben „szinte szerzetesi egyszerűségű”, keskeny fémágy és egyszerű szekrény áll, „mintha az IKEA-ból rendezték volna be”, míg a falakon lógó, értékes festmények a nemzeti múzeum gyűjteményéből kölcsönzött, állami tulajdonú művek.

Magyar Péter „luxusról” és „fényűzésről” beszélt, a New York Times riportere és az épületet bejáró látogatók viszont valami egészen mást találtak: egy reprezentatív kormányzati épületet, benne egy meglepően puritán miniszterelnöki pihenőszobával – summázza Deák Dániel a leleplezést.

Nem hagyta szó nélkül az amerikai minősítést a Republikon Intézet igazgatója sem. Horn Gábor szerint ilyenkor nem árt megnézni azt sem, hogy miként néz ki, milyen állapotban van a magyar közigazgatás, „hol, milyen körülmények között dolgoznak a többiek”.

Szerinte önmagában nagy kérdés, hogy „mit keres a szekuralizált állam feje egy kolostorban, amit ráadásul fel is szentelnek”, és az Orbán adminisztrációnak hogyan, miért kellett százmilliárdokért elfoglalnia az egész Várat. Ugyanakkor megjegyzi: nem ez volt a legfőbb baj Orbán Viktor világával, és például Kádár János ennél „jóval szerényebb keretek között volt borzalmas diktátor”. Jó, ha helyére kerülnek a dolgok, ez is része a rendszerváltásnak – jegyzi meg.