Hernádi Gyula 1926. augusztus 23-án született Magyarországon, Oroszváron. A párizsi békeszerződések értelmében a falut két másik településsel együtt 1947-ben Csehszlovákiához csatolták.

Az élete már fiatalon különleges fordulatot vett: a második világháború idején leventeként szovjet hadifogságba került, ahonnan csak 1947-ben térhetett haza. Közel három évet töltött hadifogságban, ami egész életére, egészségére és későbbi írói munkásságára is meghatározó hatással volt. Ahogy később mesélte, 

Akényszermunka során egy sajátos helyre, egy úgynevezett rózsakolhozba került, ahol rabtársaival együtt illóolaj-alapanyagnak való rózsa- és levendulaültetvényeken kellett dolgoznia. A táborban súlyos vérhast kapott, amibe majdnem belehalt. A betegségből ugyan kigyógyult, de a tábori vezetőség beosztotta kórházi szanitécnek (ápolónak). Gyógyszerek híján szinte tehetetlenül nézte végig sok rabtársa halálát, ami mély nyomot hagyott benne, és itt került először igazán közel a halálélményhez.

Irónia és halál

Hazatérése után volt többek között közgazdász, és dolgozott tervosztályon is, később azonban egyre inkább az irodalom és a színház felé fordult az érdeklődése.

Mintegy negyven filmnovella, filmregény és forgatókönyv fűződik a nevéhez. Szépirodalmi pályáját 1955-ben költőként kezdte, de ismertté leginkább az orosz hadifogságot feldolgozó, Deszkakolostor című novelláskötetével és a Péntek lépcsőin című regényével vált. Első novelláskötetében azt is elárulja, hogy a szüzességét 13 éves korában veszítette el egy Rózsi nevű cselédlánnyal. 

A legfontosabb művészi együttműködése Jancsó Miklós rendezőhöz kötődött: közös munkáik a magyar filmművészet legendás darabjai közé tartoznak, mint az Így jöttem, a Szegénylegények, a Csend és kiáltás, a Sirokkó, a Még kér a nép vagy a Szerelmem, Elektra. Hernádi Gyula íróként, forgatókönyvíróként, sőt ötletadóként is meghatározó szerepet játszott ezeknél az alkotásoknál, a rendező utolsó, Kapa-Pepe filmjeiben pedig személyesen is feltűnt, és többször ironizált a saját halálával.

Ez a fajta halálfelfogás szorosan kötődött a két alkotó civil világlátásához is. Jancsó Miklós Hernádi 2005-ös halálakor is ezt az iróniát vitte tovább, amikor így búcsúzott barátjától: „Ez rossz vicc volt, Gyula. Így kerülni a médiaérdeklődés középpontjába. Ez hülye vicc volt, Gyula.”

Hernádi tehát nemcsak a komoly, történelmi témák mestere volt, műveiben gyakran keveredett a történelem, a politika, a filozófia, a groteszk humor, a mítosz és a fantasztikum. A rendszerváltás után sem vonult vissza, megalapította a Független Írók Szövetségét, 1996-ban pedig ő lett az alternatív Kossuth-díj első kitüntetettje, amit a rajongóitól vehetett át. Az író 2005. július 21-én hunyt el Budapesten.

Kvízünk segítségével most ön is tesztelheti, mennyit tud Hernádi Gyuláról. 

(Borítókép: Hernádi Gyula 1979-ben. Fotó: Kende János / Fortepan)