GazdaságSzerző: vg 2026. 08. 22. 2 percnyi olvasás
Kérdés, hogy Budapest képes-e időben felkészíteni az elöregedett hálózatát, és visszaszorítani a pazarló csúcsfogyasztást.
Talán most tanuljuk meg, hogy a víz nem adottság, hanem örökség: nem azért kaptuk, hogy elpazaroljuk, hanem hogy továbbadjuk – írta Facebook-oldalán Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere.

Az idei nyár alaposan próbára tette Budapest és a környező települések vízellátását. Budapest ivóvízellátása mindeközben végig stabil maradt, az ivóvíz minősége pedig változatlanul kifogástalan volt – írta a városvezető, hozzátéve: ez önmagában jó hír. De legalább ennyire fontos, hogy olyan helyzetben szereztek valós tapasztalatokat a vízellátó rendszer működéséről, amilyenre korábban nem volt példa.
A Fővárosi Vízművek korábbi számításai abból indultak ki, hogyan működne a rendszer a Duna addig ismert legszélsőségesebb kisvizes helyzetében. Az egyik fontos viszonyítási pont a Budapesten valaha mért 33 centiméteres legalacsonyabb vízállás volt. Az idei nyár azonban olyan helyzetet hozott, amely túlmutatott azon a tartományon. Karácsony szerint látták, hogyan viselkednek ilyen helyzetben a kutak, hogyan változik a víztermelés
milyen tartalékai vannak a rendszernek. Ezekből az adatokból pontosíthatjuk a számításainkat, és modellezhetjük, mi történne egy még hosszabb vagy még szélsőségesebb kisvizes időszakban. Mert készülni erre kell – hangsúlyozta a főpolgármester.
A legforróbb napokon Budapest napi vízfogyasztása megközelítette a 640 ezer köbmétert. A város egészét ellátó rendszer ezt biztonságosan kezelte. Csakhogy a városi átlag sok mindent elrejt. Volt olyan terület, ahol alig változott a fogyasztás, máshol viszont a megszokott mennyiség többszörösére nőtt.
Ez elsősorban a kertvárosias területeken volt jellemző, ahol a hőségben jelentősen megugorhat például a locsoláshoz felhasznált víz mennyisége
– emelte ki Karácsony Gergely, hozzátéve, nem mindegy tehát, mikor használjuk a vizet. Nem arról van szó, hogy Budapestnek általában ne lenne elegendő vize, probléma akkor jelentkezhet, amikor egy adott területen nagyon sokan egyszerre használnak sok vizet.
Ha például a legnagyobb fogyasztás óráiban kevesebben locsolnak vagy töltenek medencét, csökkenthető a hálózat pillanatnyi terhelése.
Nem mindenhez kell ivóvíz. Ma nagyon sok olyan célra is ivóvizet használunk, amelyhez nem feltétlenül lenne szükség ivóvíz-minőségű vízre. A városnak, az épületeknek és nekünk, fogyasztóknak is másképp kell gondolkodnunk arról, mikor, mire és milyen minőségű vizet használunk – mondta.
Felhívta a figyelmet arr is, hogy a szárazság nemcsak a Dunáról szól: a tartós szárazság a talajt is megváltoztatja. A kiszáradó talaj mozoghat, zsugorodhat, ez pedig további terhelést jelenthet a földben futó vezetékeknek. Ez különösen fontos Budapesten, ahol a vízhálózat jelentős része idős, és sok vezetéket már fel kellene újítani. Az elmúlt időszakban nőtt a vízfolyásos bejelentések száma, és a hálózati vízveszteség alakulása is figyelmeztető. A szélsőséges időjárás nem okozza a hálózat öregedését, de felerősítheti annak következményeit.
Budapest több mint ötezer kilométeres ivóvízhálózatának jelentős része évtizedekkel ezelőtt épült. A szükséges vezetékfelújítások üteme hosszú ideje elmarad attól, amire a hálózat állapotának megőrzéséhez szükség lenne. Ahol maga az infrastruktúra jelenti a korlátot, ott a tudást beruházásnak kell követnie. Ehhez pedig pénz kell – hangsúlyozta a főpolgármester.
A vízdíj sem csak arról szól, mennyibe kerül egy köbméter víz. A vízdíjból nemcsak azt kell finanszírozni, hogy víz folyjon a csapból. Fenn kell tartani és folyamatosan meg is kell újítani azt az óriási rendszert, amely a vizet a kutaktól eljuttatja az otthonokig. Ha hosszú időn keresztül nincs elegendő forrás a szükséges rekonstrukciókra, a felújítások elmaradnak, a vezetékek pedig közben tovább öregszenek.
A vízdíjrendszer megváltoztatása, ami mellett jó ideje érvelek, a tudatosabb vízhasználatot is segíthetné. Ez nem egyszerűen azt jelenti, hogy a víz legyen drágább. Olyan megoldásokra van szükség, amelyek a pazarló vagy szélsőséges csúcsfogyasztást teszik kevésbé vonzóvá, miközben a mindennapi, szükséges vízhasználat megfizethető marad – közölte Karácsony Gergely.
A jövő nagy kérdése már nem egyszerűen az, hogy tudunk-e elegendő ivóvizet termelni, hanem az, hogy elég okosan bánunk-e vele. A mostani nyárból sokat tanultunk. A következő lépés az, hogy ebből a tudásból változás legyen.