BulvárSzerző: blikk 2026. 08. 22. 5 percnyi olvasás
Will Gluck, aki a 2023-as Imádlak utálni című mozival egyszer már bebizonyította, hogy van még puskapor a kortárs romantikus komédiák műfajában, újra visszatért a rendezői székbe. Az augusztus 13-án a magyar mozikba került Csak egy éjszaka azonban jóval merészebb terepre tévedt: a klasszikus romkomelemeket egy meglepően bizarr, szinte disztópikus alapötlettel ötvözi.
A történet egy olyan felbolydult Amerikában játszódik, ahol három éve törvényen kívülre helyezték a házasság előtti szexet, és mindössze egyetlen 12 órás felmentési időszakot – az úgynevezett mentesítési éjszakát – engedélyeznek az állampolgároknak.
A film alapfelállása nemcsak egy szórakoztató humormotor, hanem egy kifejezetten éles társadalomkritikaként is értelmezhető. A mai, felgyorsult világunkban a kapcsolatok szinte teljesen dehumanizálódtak: sokszor az azonnali kielégülés, a felületes testi kontaktusok és a társkereső appok gyors használatai kerülnek előtérbe a mélyebb érzelmekkel szemben. Gluck filmje felteszi a kényelmetlen kérdést, hogy mi történne, ha a testiség hirtelen luxuscikké válna, és egyetlen éjszakába kellene sűrítenünk minden elfojtott vágyunkat. A végeredmény egy kaotikus, görcsös és hisztérikus partnerkeresés, ahol az emberek tárgyiasítják egymást a visszaszámláló óra nyomása alatt. Ez a kollektív megőrülés pontosan rávilágít arra, mennyire túlszexualizált, mégis érzelmileg sivár társadalomban élünk.
Ezt a kaotikus hátteret a két főszereplő, a pizzériatulajdonost játszó Callum Turner (Owen) és a reklámfilmes énekesnőt alakító Monica Barbaro (Allie) párosa ellensúlyozza. Kapcsolatuk egy gyönyörű, fokozatosan építkező ívet ír le az őrült éjszaka során, ami kifejezetten üdítő a műfajban. Owen és Allie sztorija teljesen szembemegy a tipikus romantikus filmek első látásra szerelem kliséjével. Az első találkozásuk kifejezetten kiábrándító, hiszen egy kellemetlen történés miatt szó sincs azonnali vonzalomról. A 12 órás éjszaka alatt folyamatosan egymásba sodorja őket a sors, miközben mindketten görcsösen más-más embert keresnek az éjszakai forgatagban.
Kezdetben inkább idegesítő idegenként, majd bajtársként tekintenek egymásra. A fordulópontot a közös, szürreális küldetésük hozza el, amikor megpróbálnak megszerezni egy 200 dolláros óvszert a kisboltból, majd a csatornából kotorják ki azt. A köztük lévő szikra rendkívül sokáig el van nyomva, és nem a vágy hajtja őket egymás karjába, hanem az apró, közös élmények. Ilyen pillanat, ahogy Allie feloldja a színpadi lázát Owen segítségével, vagy ahogy a fiú pizzát süt neki a bezárt étteremben.
A főszerepekben Monica Barbaro és Callum Turner / Fotó: Profimedia
Sajnos ahol a főszál szárnyal, ott a mellékszálak szinte teljesen elvéreztetik a filmet. A rendezőnek olyan neves színészeket sikerült megnyernie a mellékszerepekre, mint Julia Fox, Charles Gillespie, Pete Davidson vagy Maya Hawke, mégis a köréjük épített jelenetek kifejezetten élvezhetetlenné és zökkenőssé teszik a cselekményt. A poénok jelentős része a kínos feszengésre épít, de a nevetés helyett inkább szekunder szégyenérzetet vált ki a nézőből. Számos párbeszéd irreálisan túl van feszítve és teátrális, ami teljesen megtöri az amúgy jó hangulatú film ritmusát, a neves színészek pedig csak kétdimenziós, irritáló akadályként funkcionálnak a főhősök útjában.
A rendező az előző nagy alkotása előtt is fejet hajt a filmben, hiszen az Imádlak utálni két sztárja, Glen Powell és Sydney Sweeney is feltűnik a háttérben egy-egy fotó erejéig, ami a rajongóknak igazi különlegességként szolgál.
A Csak egy éjszaka egy kifejezetten jó hangulatú, egyedi alapötletből építkező alkotás, ami a Callum Turner és Monica Barbaro közötti elfojtott, finom kémia miatt abszolút működik. Ha az ember képes szemet hunyni a mellékszereplők kellemetlen poénjai és a túltolt párbeszédek felett, egy kifejezetten szerethető és elgondolkodtató romantikus kalandban lehet része.
Napi