Pontosan 41 évvel ezelőtt, 1985. augusztus 22-én a British Airtours 28-as járata felszállás közben kigyulladt. A gépen 131 utas és hatfős legénység tartózkodott. Noha a pilóta azonnal elrendelte a felszállás megszakítását, 53 utas és a legénység két tagja életét vesztette. Bár a repülőgép kigyulladt, halálukat nem a tűz, hanem javarészt füstmérgezés okozta, illetve a belső tér égése során felszabaduló mérges gázok belélegzése. A manchesteri repülőgépkatasztrófát követően radikálisan változtatták meg a légitársaságok a menekülési protokollokat, illetve a gépek belső tere is teljesen átalakult: jóval biztonságosabb lett köszönhetően a székek huzatait, a szőnyegeket és a burkolatokat tűzálló anyagokra cserélték, több tűzoltókészüléket helyeztek el, hatékonyabb, padlón futó vészvilágítást vezettek be a rossz látási viszonyok esetére, kiszélesítették a vészkijárati folyosókat, valamint az ülések elrendezését is átalakították a vészkijáratok könnyebb megközelíthetősége érdekében.

55 életet követelt a British Airtours 28-as járatának tragédiája

A British Airways leányvállalataként üzemelő British Airtours Boeing 737-200-as nemzetközi járata épp Manchesterből indult volna Korfura, amikor felszállás közben a pilóta egy hatalmas, pukkanásszerű hangot hallott. Azt hitte, az egyik futómű robbant szét, így azonnal megszakította a felszállást. Valójában azonban azonban a bal oldali hajtóműben egy korábbi helytelen javítás miatt elrepedt az égéstér egyik eleme, ami átszakította az üzemanyagtartályt. Szinte azonnal tűz ütött ki. Noha rögtön elkezdték az evakuálást, azt számos akadály nehezítette.

Arthur Bradbury, senior utaskísérő noha már 10 másodperccel azelőtt megkezdte a jobb első vészkijárat kinyitását, hogy a gép megállt volna, az ajtó egy tervezési hiba miatt nem mozdult. Végül feladta, és egy másik vészkijárathoz sietett. Végül, jelentős késéssel a jobb oldali ajtót is sikerült kinyitni. A szárny feletti vészkijáratok még több gondot okoztak. A bal oldalit eleve nem lehetett használni, hiszen ott keletkezett a tűz, ugyanakkor a jobb oldalival is meggyűlt az utasok baja, akik semmilyen ismertetőt nem kaptak felszállás előtt, hogy ilyen helyzetben mit kell tenni – ezt ugyanis ekkoriban még semmi sem írta elő. A 22 kilós ajtó végül befelé jött ki a helyéről, maga alá szorítva egy utast, akit ki kellett szabadítani, csak ezt követően indulhatott meg a kijáraton keresztül az evakuálás. Az ajtóhoz azonban a széksorok közt egy mindössze 27 centis terület vezetett, ráadásul a széksor kartámlái is lehajtva maradtak, tovább nehezítve a menekülést. Emellett az ajtó pont egy szék felett volt, így igen nehézkes volt a kijutás.