Az Ilovik-Paržine 1 nevű római hajóroncs mintegy 2200 éve süllyedt el, maradványait pedig 2016-ban fedezték fel. A kutatók most a hajótest védőrétegét vizsgálták, és a Frontiers in Materials folyóiratban megjelent tanulmány szerint nemcsak azt sikerült kideríteniük, mivel tették vízállóvá a hajót, hanem korábbi javításainak nyomait is megtalálták – írja a ScienceDaily.com című ismeretterjesztű hírportál.

A kutatók tíz mintát elemeztek a hajótestet borító anyagból, hogy kiderítsék, mivel védték az ókori hajót a víztől és a tengeri élőlényektől. A molekuláris vizsgálatok szerint valamennyi mintában fenyőből származó, hevített gyanta vagy fenyőkátrány dominált. Egy helyen azonban méhviaszt is találtak a kátrány mellett.

Ez a keverék az ókori görög hajóépítők által zopissa néven ismert anyaghoz hasonlított. A méhviasz rugalmasabbá tette a bevonatot, és forrón könnyebben fel lehetett vinni a hajótestre.

Régészeti felfedezés Horvátországban: ókori római hajóroncsot találtak

A felfedezés legkülönlegesebb részét mégsem maga a bevonat, hanem a benne megőrződött pollen jelentette. A ragacsos kátrány ugyanis magába zárta a környező növények virágporát, amely több mint kétezer év elteltével is árulkodott arról, milyen tájak közelében készíthették vagy használhatták az anyagot.

Az elemzés szerint a római hajóroncs bevonata nem egyetlen alkalommal került a hajótestre. A kutatók négy-öt különböző réteget azonosítottak, ami arra utal, hogy a hajót többször is javíthatták.

Korábbi vizsgálatok alapján a hajó a mai délkelet-olaszországi Brindisi környékén épülhetett. A pollen alapján egyes bevonatokat ott, másokat pedig az Adria északkeleti partvidékén vihettek fel. A kutatás így nemcsak azt mutatta meg, hogyan tették vízállóvá az ókori hajókat, hanem azt is, hogy hosszú útjaik során rendszeresen karbantarthatták őket.