KultúraSzerző: euronews 2026. 08. 22. 9 percnyi olvasás
Melyik egységhez tartozott a Budapest mellett talált Wehrmacht motor, és hogyan került a Dunába? Az Euronews Számvéber Norbert alezredest, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum hadtörténészét kérdezte erről a ritka leletről.
Augusztus elején egy második világháborús német DKW NZ-350-1 motorkerékpárta Dunában található, közvetlenül a főváros szívében, a Batthyány tér mellett.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Azóta lenyűgözi a régészeket, történészeket és a hadtörténelem rajongóit. A világon rendkívül ritka, hogy a múltból származó ereklye ilyen állapotban kerüljön felszínre.
A német motorkerékpár arra az időszakra hívja fel a figyelmet, amikor csaknem 100 ezer német és magyar katona esett áldozatul Budapesten, hogy a náci Németország Harmadik Birodalma időt nyerhessen a szovjetek ellen.
Magyarország 1944 tavaszáig nem számított hadműveleti színtérnek, részben azért, mert a háború még nem érte el határait, részben pedig azért, mert a szövetségesek nem kezdték el módszeresen bombázni. Minden megváltozott 1944. március 19-én, amikor a Harmadik Birodalom fegyveres erői elfoglalták Magyarországot.
Ez nemcsak a magyarországi zsidóság és általában a polgári lakosság számára volt tragédia, hanem mindazon katonák számára is, akik Hitler terveinek szolgálatában kerültek Magyarországra.
Számvéber Norbert alezredes, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) Hadtörténeti Levéltárának igazgatója szerint a motorkerékpár a Budapesten bekerített német erők egyik legfontosabb egységéhez tartozott.
"Ez a Feldherrnhalle páncéloshadosztály volt (általában rövidítve FHH), amelynek volt egy páncélos úttörő zászlóalja, amely ugyanezt a nevet viselte" - mondta az alezredes az Euronewsnak. "A motorkerékpár 1944 szeptemberében kerülhetett be ennek az akkor újraalakítás alatt álló egységnek a leltárába, amikor még Pionier-Bataillon (mot.) Feldherrnhalle néven szerepelt. Ennek a hónapnak a végén, de legkésőbb 1944. október elején átkeresztelték Panzer-Pionier-Bataillon névre, és már a Feldhernhallen névre keresztelték. az egységjelvényeket nem egyenként festették át, talán idő hiányában."
A kerékpár közelében páncéltörő aknákat, lőszert és két német katona maradványait is találták. A hadtörténész felidézi, hogy Budapest ostroma idején, a pesti hídfő 1945. január 18-i feladása után a német 22. SS önkéntes lovashadosztály megtépázott maradványai védték a Duna budai rakpartját. A motorkerékpár mellett felfedezett két katona ehhez az SS-egységhez tartozott, erre utalnak személyazonossági címkéik (köznapi szóhasználattal: kutyacímkék), így valószínűleg nem kapcsolódtak közvetlenül a motorkerékpárhoz.
"Itt eleshettek a harcban, vagy a helyszínen végezték ki őket a szovjetek. Ez utóbbi korántsem volt ritka az SS-tagok esetében, de mivel a szovjetek jellemzően a kivégzések előtt levették a személyazonosító címkéket, ezért az előbbi forgatókönyv valószínűbb" - magyarázza Számvéber Norbert.
A jármű vizsgálata kimutatta, hogy a sebességváltója második fokozatban volt, vagy ott ragadt. A HM HIM kurátorai azt is megállapították, hogy a motorkerékpár 81 évvel ezelőtt biztosan balesetet szenvedett, de nem lehet megállapítani, hogy ez akkor történt-e, amikor a Dunába ért.
"Egyelőre nem lehet megbízhatóan rekonstruálni, hogyan került oda a jármű és a mellette talált két SS-katona holtteste. Kizártnak tartom, hogy egy komp átkelt a Dunán, és elsüllyesztették a szovjetek, mert ezt sem a taktikai helyzet, sem az erősen jeges folyó nem tette volna lehetővé Budapest ostrománál" - mondta a történész. "Ezt a motorkerékpárt elsősorban kapcsolattartási feladatokra használták, például jelentések, parancsok szállítására. Feltételezem, hogy egy ilyen küldetés teljesítése közben a folyópart közelében veszteséggé vált, de lehet, hogy csak az ostrom befejezése után, a törmelékeltakarítás során került a Dunába."
Egy dolog azonban biztos: az 1965-ös filmbenA tizedes meg a többiek(A tizedes és a többiek), a magyar filmművészet legendás alkotása a német és a szovjet hadsereg között rekedt, egyik oldalról a másikra váltó hétköznapi magyar katonákról, Sinkovits Imre nem ült ilyen bringára. Az övé egy BMW szovjet mása volt.
A Dunából emelt DKW modellből 1944–45-ben mintegy 12 000 példány készült, alumíniumhiány miatt már szürkeöntvény motorblokkokkal. A második világháború után a szovjetek a teljes gyártósort leszerelték, és jóvátételként Izsevszkbe szállították. Ott 1951-ig további 127 000 darabot gyártottak Izs-350 néven.
A német gyártású gépek közül csak néhány tucat – becslések szerint 30-50 – maradt fenn, ezek egy része részben eredeti állapotban.
A német motorizált úttörőszázadok nemcsak műszaki támogató alegységek voltak, hanem jelentős harcértékkel is bírtak. Mindegyik ilyen társaságot két nehézgéppuskával, 18 könnyű géppuskával, két 8 cm-es aknavetővel és hat hátizsákos lángszóróval szereltek fel. A páncélos századokban főként a gyalogsági harcjárművekre szereltek lángszórókat.
"Kiválóan felszerelt rohamzászlóaljak voltak, amelyeket erődített állások elleni támadásokra és lakott területeken való harcra terveztek. Egy olyan nagyvárosban, mint Budapest, különösen fontossá váltak az ilyen jellegű egységek."
A Feldherrnhalle páncéloshadosztály története 1935-ig nyúlik vissza, amikor Viktor Lutze, a náci párt félkatonai szervezetének, a barnainges Sturmabteilungnak (SA, magyarul Rohamosztagnak) vezetője egy, az SS „Leibstandartéjához” hasonló fegyverzetű ezredet akart létrehozni. 1936 szeptemberében Hitler megadta az SA Gárdaezrednek a „Feldherrnhalle” nevet, amelyet a katonák azután viseltek egyenruhájukon, barna alapon ezüstszállal hímezve tunikájuk bal ujjának alsó részére. A második világháborúban az alakulat a nyugati és a keleti front között ingázott, súlyos veszteségeket szenvedett, és részt vett Magyarország megszállásában is.
"A Feldherrnhalle hadosztály katonái közül néhány az SA-tól jött" - magyarázza Számvéber. "A szervezetnek nagy tömegbázisa volt, ami az egyik oka annak, hogy egyáltalán fennmaradt, de magának az SA-nak nem volt katonai fegyverzete, és alig játszott szerepet a háborúban – kivéve a Feldherrnhalle alakulatokat, amelyek közül az egyik a Batthyány téren talált motorkerékpár is volt."
Példaként említi a történész egy Feldherrnhalle parancsnokot, aki tartalékos tisztként otthagyta fogorvosi rendelőjét, hogy a hadseregbe vonuljon, és kitüntetéses páncélos tábornok lett.
1944 karácsonya és 1945. február közepe között mintegy 100 000 német és magyar katona védte a magyar fővárost. Ez az erő gyakorlatilag megsemmisült: akiket nem öltek meg a harcban, azok hadifogságba kerültek. Amikor a kitörést megkísérelték, mindössze 705 német és 36 magyar katona 44 polgári személy mellett érte el a német vonalakat.
A szovjet erők és a mellettük harcoló román csapatok összesített vesztesége 38 ezer körül lehetett.
Az ostrom alatti véres harcok miatt az akkor egymilliós főváros lakói légi óvóhelyekre vonultak vissza. Az összecsapások intenzitását szemléltetve előfordult, hogy egy pince egyik falát a szovjetek, a másikat a németek törték át, majd a rémült civilek feje fölött lőtték egymást. A civilek halálos áldozatait körülbelül 23 000-re becsülik.
Az ostrom tragikusan végződött a magyarországi zsidó közösség túlélő része számára is. Míg a szovjetek ostromolták a várost, a nyilasok terrorizálták Európa utolsó gettójának lakóit. Az ostrom végére mintegy 15 000 zsidó halt meg Budapesten.
– Értelmetlen, iszonyatos vérengzés volt – mondja Számvéber Norbert. "Magyarország áldozata lett a németek idővásárlási stratégiájának."
A hadtörténész szerint Magyarország teljesen elhibázott, rosszul előkészített és még rosszabbul kivitelezett háborús kitörési kísérlete vezetett az országban elhúzódó harcokhoz. Ennek eredményeként a német főparancsnokság gyakorlatilag az összes páncélos tartalékát Magyarországra terelte a Varsó–Berlin tengelyről, pedig a Vörös Hadsereg óriási ütemben nyomult előre a német főváros felé. Az itteni műveletek részben a zalai olajmezők védelmét szolgálták, mivel a hazai termelés nagyjából fedezte a Magyarországon harcoló német csapatok üzemanyag-szükségletét.
De nem ez volt a legfontosabb ok – összegzi Számvéber.
"Hitler megtagadta Budapest elhagyását, mert a pesti oldalról akart offenzívát indítani északkelet felé. Ebben a Feldherrnhalle hadosztálynak is szerepe lett volna" - mondja. "A másik ok az volt, hogy Budapest csaliként lépett fel a bécsi iparvidék védelmében. Ha a szovjetek bekapták a csalit, és a magyar főváros körül megrekedtek, a német parancsnokság ezzel megvédhette a Bécsi-medencét, és időt nyerhetett az úgynevezett "Alpesi Erőd" megépítésére. Grandiózus időnyerési terv volt. bekerítették, és így a németeknek sikerült ráerőltetniük akaratukat a szovjetekre."
1944. október 29-én a szovjet csapatok megkísérelték elfoglalni Budapestet. Ez azt jelentette, hogy előzetes felkészülés vagy műveleti szünet nélkül támadtak – és súlyos veszteségeket szenvedtek el. Ezután megpróbálták bekeríteni a fővárost, majd a 3. Ukrán Front megérkezése után megkezdték Budapest szisztematikus ostromát, amely 1945. február 13-ig tartott, főként a németek városmentesítési kísérletei miatt. Hitler időnyerési terve így sikerült.
A rendező úgy véli, hogy a Dunából előkerült motorkerékpár ennek az elhúzódó küzdelemnek és az általa okozott szenvedésnek a szimbóluma lett.
"Mint egy időkapszula, közelről szembesít a múltunkkal. Hadtörténeti szempontból a jármű és a hozzá tartozó leletek egy konfliktus-kutatásban is megerősítették, hogy más kutatási adatok is megerősítették, Az elmúlt évtizedek forrásai A két német katona elvileg név szerint azonosítható, így családjuk számára már nem rokonok, akik 81 év után kapják meg az utolsó elismerést és helyezik örök nyugalomra."
A magyar hadszíntéren zajló rendkívül heves harcok. Azonban részben az ország földrajzi adottságai miatt – Magyarországon nincsenek kiterjedt mocsarak –, részben a háború utáni fémgyűjtési kampányok miatt azonban ezek a nyomok nagyon ritkán jelennek meg komplett harcjárművek vagy repülőgépek formájában.
Ebből a szempontból különösen érdekes ennek az ép motorkerékpárnak a felfedezése. üdvözlöm.
(Az első egész estés dokumentumfilm Budapest ostromáról 2015-ben készült, és megtekinthető ittmagyar).)
Napi