2010-ben és 2011-ben tüntetések sorozata volt Moszkvában. A grúz és az ukrán forradalmak, valamint a kibontakozó Arab Tavasz árnyékában a Kreml úgy érezte, hogy a demokrácia exportja megérkezett Oroszországba is? 

Az interjú első része ITT olvasható.

– Az orosz titkosszolgálatoknál dolgozók nagyon gyakorlatias emberek, számukra ezek a folyamatok nem a demokráciáról szólnak, hanem arról, hogy egy adott országban milyen eszközökkel lehet leváltani egy rezsimet. Hosszú éveken át, az 1990-es és a 2000-es években úgy hitték, hogy egy politikai rezsim leváltására két módszer létezik. Az egyik a katonai puccs, a másik pedig az, ha kellő számú embert tudsz az utcára vezényelni. A puccs megakadályozásához fontos, hogy a hadsereget ellenőrzés alatt tartsd. Az FSZB már Putyin hatalomra jutása előtt is rendelkezett eszközökkel arra, hogy megfigyelje a hadsereget, de Putyin elnöksége kezdetén ezeket a jogosítványokat tovább bővítették. A tüntetések esetén először megfelelő eszközökkel kell rendelkezni ahhoz, hogy mobilizálni lehessen az embereket. Tradicionálisan a politikai pártok és a kereskedelmi szövetkezetek rendelkeztek olyan eszközökkel, amelyek képesek erre. Putyin módszeresen ellehetetlenítette ezen szereplőket. A 2000-es évek elején a kereskedelmi szövetkezetek teljesen az állam ellenőrzése alá kerültek, ezzel egy időben pedig szintén leszámolt a jelentősebb ellenzéki politikai pártokkal.

A színes forradalmakat azonban az FSZB úgy értelmezte, hogy a Nyugatnak sikerült új megoldásokat találnia arra, hogy az embereket az utcára vigye, méghozzá az ifjúsági mozgalmak révén. Ekkor Putyin megbízta az elnöki hivatal vezetőjét, Vlagyiszlav Szurkovot, hogy hozzon létre olyan ifjúsági mozgalmakat, mint például a Nási (Наши, magyarul „Mieink”). Az ötlet lényege az volt, hogy amennyiben a Nyugat ifjúsági mozgalmakkal támad, akkor a Kreml a saját szervezeteit használja fel ellenük.

Az Arab Tavasz során Moszkva szemszögéből nézve félelmetes folyamatok indultak el. Azt látták, hogy az ott végbement politikai eseményeket nem pártok, kereskedelmi szövetkezetek vagy ifjúsági mozgalmak fűtik, hanem az internet. Ez hatalmas meglepetésként érte őket, és rájöttek, hogy ezen új fenyegetés ellen nem rendelkeznek megfelelő fegyverekkel. A moszkvai tüntetések idején nem elsősorban a nagyságukban látták a problémát, hiszen egy ekkora városban 100 ezer megmozduló nem nevezhető jelentősnek, hanem abban, hogy nem rendelkeztek kontrollal az események kiváltó oka felett. Ebben az időszakban az internetes cenzúra gyakorlatilag nem létezett. Putyin és szövetségesei úgy értelmezték, hogy fegyverkezési versenyt folytatnak a Nyugattal, és megfélemlítette őket az a tény, hogy ebben a pillanatban lemaradásban voltak. Végül a tüntetések brutális, erőszakos leveréséhez nyúltak, de az internetre ezzel nem találtak ellenszert. Még tovább fokozta a Kreml aggodalmait, hogy egyes amerikai tisztségviselők a színes forradalmakra elkezdtek Facebook- és Twitter-forradalomként hivatkozni.