SportSzerző: index 2026. 08. 22. 8 percnyi olvasás
Hamarosan az olimpián is nézhetjük.
Tavaly nyáron a Nemzetközi Netball-szövetség (WN) bejelentette, 2027-től kezdve kétévente rendezi meg a netball-világbajnokságot, ráadásul a következő években megtartják a másik nem számára is a tornát.
Talán a legtöbbször ilyenkor a nőkre gondolhatnak az emberek, hisz a legtöbb sportágban rendszerint a női szakág követte a férfiakat. Ebben az esetben azonban éppenséggel az „erősebbik nem” számára jelentett be történelmi jelentőségű tornát a WN.
James Naismith 1891-ben alkotta meg a kosárlabdát, ezzel pedig nemcsak a sporttörténelem egyik legnépszerűbb játékát hozta létre, de egy olyan, kevésbé ismert sportág megszületését is lehetővé tette, amelyet máig leginkább nők játszanak. Ha pedig visszatekintünk több mint száz évvel a játék megalakulása után, akkor az még jórészt jogi és politikai egyenlőségért harcoló feminista mozgalom egyik (közvetett) sikereként is elkönyvelhetjük.
De még ne szaladjunk ennyire előre.
Mikor Naismith eredetileg kilenc a kilenc elleni „kosaras játéka” népszerűbbé kezdett válni az Egyesült Államokban, nem sokkal később már a nők számára átalakított verziók is megjelentek. Először Senda Berenson amerikai testnevelő tanár állt elő egy módosított szabályrendszerrel, amellyel a női kosárlabda alapjait teremtette meg 1892-ben. Hasonlóan az 1890-es években egy Clara Baer nevű pedagógus is sajátos értelmezésű játékszabályokat mutatott be, amelyek viszont egy szimpla félreértésen alapultak.
Baer ugyanis elkérte Naismith-től a kosárlabda akkori szabályzatát, a csomaggal együtt pedig egy pályarajzot is kapott. Igen ám, de a rajzból azt a téves következtetést vonta le, hogy a pálya meghatározott zónákból áll, a játékosok pedig kizárólag ezekben a zónákban mozoghatnak.
Természetesen nem kell mondani, szó sem volt ilyesfajta korlátozásról, ám ennek ellenére 1899-ben hivatalosan is a női kosárlabda hivatalos szabályzatának részévé vállt a tévedés (több mint 50 évet kellett várni, mire a férfi „verzióhoz” hasonló, egész pályás játék teret nyert), ami egyben a netball születését is eredményezte.
Nagy Britanniába érkezve a játék idővel tovább módosult; a labdavezetést teljesen megtiltották, pontok helyett egyszerre csak egy gólt lehetett szerezni, kosarak helyett pedig palánk nélküli gyűrűk jelentek meg.
A szigetországban először a svéd testnevelő, Martina Bergman Österberg mutatta be az akkor még „női kosárlabdát” 1893-ban az általa megalapított, kizárólag női hallgatókkal rendelkező Physical Training College-ban. Az első hivatalos szabálykönyvet végül 1901-ben hagyták jóvá, idővel a sportág pedig annyira eltávolodott a kosárlabdától, hogy saját nevet kapott: netball.
A női politikai egyenjogúságért harcoló szüfrazsett mozgalom tagjaként Österbergnél alkalmasabb embert nem is találhatott volna magának a sportág annak korai szakaszában. Az akkori nemi normáknak leginkább ellentmondó feminista nézeteket valló svéd szakember szorgalmazta a fűzők helyett az úgynevezett gymslip (sportoláshoz készült, egyszerű tornaszoknya) bevezetését, ami a korban óriási előrelépésnek számított a női ruhaviselet terén, főleg miután az nagyobb kényelmet biztosított mozgás közben, mint a hagyományos ruházat, de cserébe nem fedte fel a női alsóruházatot sem.
A netball egyenesen virágzott az iskolában. A hallgatók emellett anatómiát, fiziológiát, higéniát és mozgáselméletet is tanultak, továbbá mindenki szigorú étrendet követett, senki nem fogyasztott alkoholt, és korán nyugovóra tértek, majd a diploma megszerzése után tudásukat, na meg persze a netballt is továbbadták jövőbeni diákaiknak.
„A nők vezetői, szervezési és pénzügyi készségeket sajátítottak el (már a kezdetektől fogva nők alkották a sportág szakmabelieit) egy olyan időszakban, amikor korábban alapvetően az otthonra és a háztartási szerepre korlátozódtak (...) Így tulajdonképpen a feminizmus és a női előrelépés félreértett melegágya volt a netball – éppen azért, mert a céljait olyan gondosan rejtette el” – mondta a BBC-nek Margaret Henley netballkutató.
A sportág hamar elterjedt a nők körében a (Brit) Nemzetközösséghez tartozó nemzeteknél (például Ausztrália, Kanada, Dél-Afrika és Új-Zéland). Azonban ahány ország, annyi féle netball-variáns született, igaz, ezekből már nem jött létre újabb sportág.
Végül 1957-ben történt az első komolyabb egyeztetés többek között egy egységes szabálykönyv megalkotásáról, ami 1960-ban létre is jött egy Sri Lanka-i ülésen.
Ugyanekkor a Nemzetközi Netball-szövetséget (WN) is megalapították, valamint kimondták, hogy 1963-tól kezdve, négyévente netball-világbajnokságot tartanak – természetesen ekkor még csak nőknek.
Kialakulásának körülményei miatt talán csak a ritmikus gimnasztikát és a szinkronúszást dominálják akkora mértékben nők, mint a netballt. Persze vannak férfi tagjai is a WN-nek, de elnökei egytől egyik nők voltak annak megalapítása óta.
A jelenlegi szabályok szerint hét fős csapatok mérkőznek meg egymás ellen, miközben több gólt próbálnak dobni az ellenfélnél a palánk nélküli, bő 3 méter magasan álló 380 miliméter széles gyűrűbe.
Csak akkor dobhat a gólért egy játékos, ha az úgynevezett dobókörön belül helyezkedik el, egy mérkőzés pedig 4x15 perces negyedből áll.
Ahogyan korábban már említésre került, a játékosok csak meghatározott zónákban (három harmad a pályán + a két végén található dobózóna) mozoghatnak, ebből adódóan pedig mindenki meghatározott szerepet tölt be a pályán.
Ha valamelyik játékos olyan zónába lép, amelyet posztjából adódóan tilt a szabályzat, akkor lest fúj a játékvezető, és a másik csapathoz kerül a labda.
Ahogy azt korábban írtuk, a labdavezetés tiltva van, így csak dobásokkal járathatják a labdát a játékosok, amire a szabályok szerint 3 másodpercük van. Ugyan a nem támasztólábbal körbeforoghatnak miután labdát kaptak, a kosárlabdához hasonlóan figyelniük kell a játékosoknak, nehogy lépéshibát vessenek.
Egy támadás során mindhárom harmadban hozzá kell érnie legalább egy játékosnak a labdához, ami ha kimegy az alap- vagy oldalvonalon túlra, a kosárlabdához hasonló szabályok az érvényesek, tehát a labdához utoljára nem érő csapat következhet.
Talán a legérdekesebb része az egész sportnak a védekezés. A kontakt csak akkor megengedett, ha az nem zavarja meg az ellenfelet és nem akadályozza meg a játék menetét.
Továbbá legalább 3 láb, azaz 0,9 méteres távolságot kell tartani a labdás játékos támasztólábától, ez pedig a dobásoknál is igaz, így egy jó helyezkedést követő pontos passzal gyakorlatilag mattolni lehet az ellenfél védőit.
A 2023-as ausztrál–angol vb-döntő összefoglalója:
A világbajnokság mellett a Nemzetközösségi Játékok (négyévente megrendezendő nemzetközi sportesemény a Nemzetközösség országainak) szolgáltatja a legfontosabb országok közötti sporteseményt, amelynek a netball 1998 óta része.
Bár egyelőre kevés játékos tud profiként megélni a netball világában, Angliában két évvel ezelőtt a professzionális körülmények megteremtését tűzték ki célul, amely az előzetes várakozások szerint egy tízéves periódus alatt végbe is mehet.
A becslések szerint nagyjából 120 országban űzött sportág elterjedésének lassú folyamatát jól mutatja, hogy Magyarországon még csak nem is létezik Netball-szövetség, miközben a WN-n is csak 75 tagállammal rendelkezik.
Mivel itthon kevésbé ismert, magyar nyelvű elnevezése sincs, leginkább hálólabdaként emlegetik. A WN vezetői már olimpiai terveket is szövögetnek. A netballt 1995-ben ismerte el hivatalos sportágként a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB), 2021 augusztusában pedig a nemzetközi szövetség bejelentette elköteleződését amellett, hogy az Ausztrál Netball-szövetséggel együttműködve kiharcolják az 2032-es brisbane-i olimpián történő részvételt.
Ha pedig az egész világ láthatná, mi fán is terem a netball, az bizonyára felfoghatatlanul nagy lökést adhatna a sportág népszerűségének.
(Borítókép: Olivia Tchine, az angol válogatott játékosa a labdáért ugrik az ausztrál és az angol válogatott közötti netball bronzmérkőzésen a 2026-os glasgow-i Nemzetközösségi Játékok tizedik napján 2026. augusztus 2-án. Fotó: James Fearn / Getty Images Hungary)
Napi