Farkas András szerint a kormány első időszakában a nyugdíjügy nem tartozott a legsürgetőbb feladatok közé, hiszen először fel kellett mérni az államháztartás valós helyzetét.

„Én szeptemberre várom, hogy az első bejelentések már nyugdíjfronton is megtörténnek” – fogalmazott.

A szakértő emlékeztetett: a Tisza több konkrét vállalást is tett a nyugdíjasoknak, ezek megvalósítása azonban nagymértékben függ attól, milyen mozgásteret enged a költségvetés.

Kétsávos SZÉP-kártya lehet az első intézkedés

Az egyik legnagyobb ígéret a nyugdíjas SZÉP-kártya bevezetése volt. A tervek szerint azok, akik havi 250 ezer forintnál kevesebb nyugdíjat kapnak, évente 200 ezer forintos támogatásra lennének jogosultak, míg a 250–350 ezer forint közötti nyugdíjasok 100 ezer forintot kapnának.

Farkas szerint ez a kétsávos rendszer az osztrák modellhez hasonlít, és igazságosabb, mint az egységes juttatások rendszere.

„Nem volt megfelelő az a megoldás, amikor mindenki ugyanannyit kapott, függetlenül a jövedelmi különbségektől.”

A választási ígéretek alapján a támogatás akár már októberben elindulhatna, első körben egy negyedéves összeggel. Ugyanakkor a szakértő szerint ez mintegy 350 milliárd forintos kiadást jelentene, ami nagyjából egy 5 százalékos nyugdíjemelésnek megfelelő költségvetési tétel.

120 ezer forintra emelnék a minimálnyugdíjat

A másik jelentős vállalás a minimálnyugdíj emelése, amely mintegy 250 ezer embert érinthet.

Jelenleg a hivatalos legkisebb öregségi nyugdíj 28 500 forint, amit Farkas András „arcpirítóan alacsonynak” nevezett. A terv szerint ezt 120 ezer forintra emelnék.

A szakértő ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a merev összeghatárok hosszú távon nem működnek jól.

Szerinte célszerűbb lenne, ha a minimálnyugdíj automatikusan a mindenkori mélyszegénységi küszöbhöz igazodna, így követné az inflációt és a megélhetési költségek változását.

Emellett a 120 és 140 ezer forint közötti nyugdíjak esetében is rendkívüli korrekciót tart indokoltnak, hogy csökkenjen a mélyszegénységben élő idősek száma.

Farkas szerint egyelőre nincs hivatalos időpont, de a leglogikusabb forgatókönyv az lenne, ha az új szabályok 2027. január 1-jétől lépnének hatályba.

A végső döntés azonban attól függ, mikor és milyen formában sikerül beépíteni az intézkedéseket a költségvetésbe.

Visszatérhet a svájci indexálás?

Az interjúban szóba került a svájci indexálás is, amely a bérek és az infláció együttes figyelembevételével emelné a nyugdíjakat.

Farkas szerint ez önmagában nem ideális megoldás.

„Ez mindig kétélű fegyver volt, mert ha a nettó keresetek csökkennek, akkor a nyugdíjemelés is kisebb lesz.”

Úgy véli, a legtöbb európai ország ma már vegyes rendszert alkalmaz: az infláció teljes mértékű kompenzálása mellett a reálbérek növekedésének egy részét is megkapják a nyugdíjasok. Ez mérsékelné azt a különbséget, amely az aktív dolgozók és a nyugdíjból élők jövedelme között évről évre nő.

„Magyarország pillérhiányos szindrómában szenved”

A szakértő a foglalkoztatói nyugdíjrendszerről is beszélt. Szerinte a modern nyugdíjrendszerek több lábon állnak, Magyarország viszont szinte kizárólag az állami pillérre támaszkodik.

Mint mondta, az Európai Unió 17 tagállamában már működik olyan foglalkoztatói nyugdíjpillér, amelyben a munkáltató, a munkavállaló és az állam közösen járul hozzá a nyugdíj-megtakarításhoz. Ennek egyik legismertebb mintája a brit rendszer, ahol több tízmillió ember rendelkezik ilyen nyugdíjcélú megtakarítással.

2037-től jöhetnek a legnagyobb kihívások

Farkas András az interjú végén arra figyelmeztetett, hogy a demográfiai folyamatok miatt hosszú távon elkerülhetetlen a nyugdíjrendszer reformja.

Becslése szerint 2037-re a jelenlegi mintegy 2 millió nyugdíjas száma 2,4 millióra emelkedhet, miközben az aktív keresők létszáma csökken. Ez komoly finanszírozási nyomást helyez majd az állami nyugdíjrendszerre, ezért szerinte már a következő években szükség lesz szerkezeti változtatásokra.