Közelebb került a Ferencváros az Európa-liga főtáblájához. A magyar bajnoki ezüstérmes csütörtök este 1–0-ra győzött a ­Trabzospor otthonában, így előnyből várhatja a budapesti visszavágót. A török élcsapat hiába birtokolta többet a labdát, hiába próbálkozott huszonnégyszer kapura lövéssel, nem talált rést a szervezetten, fegyelmezetten és nagy odaadással futballozó FTC védelmén. Mohamed Szalah sem tudott döntő különbséget jelenteni: az egyiptomi klasszissal szemben a Fradi védői kisegítették, biztosították egymást, és amikor kellett, a kapus, Dibusz Dénes is a helyén volt. Paul Onuachu fejesénél a szerencse a ferencvárosiak mellett volt – a labda a lécről a kapus hátára pattant, onnan azonban kifelé vágódott –, a másik oldalon Kristoffer Zachariassen egyetlen pontos mozdulata döntött. A norvég támadó (ismét) alaposan kifutotta magát – lapunknak elárulta, a látszat ellenére ő is képes elfáradni.

Az FTC tudatosan támadta a Trabzonspor bal oldalát, és a 17. percben három pontos átadással bontotta meg a török védelmet, a remek beadásra pedig menetrendszerűen érkezett Kristoffer Zachariassen, aki megelőzte védőjét, és hét méterről a kapu bal oldalába fejelte a labdát – a jelenetsorra pedig így emlékezett: „Jól hoztuk ki a labdát a saját térfelünkről, és tudatosan próbáltunk több zavart okozni az ellenfél védelmének bal oldalán. Bamidele Yusuf jól passzolt Nagy Olivérhez, aki remek ívben tekerte középre a labdát. Középen a helyezkedésemmel előnybe kerültem a hátvéddel szemben, és el kell ismerni, jól találtam el fejjel a labdát, nagy erővel vágódott a kapuba.”

A norvég futballista játékának védjegye, hogy szinte megállás nélkül mozog. Trabzonban hetvennyolc percet töltött a pályán, a tízes poszton játszóból jobbszélső lett, hat párharcot nyert meg, és hét védekező beavatkozást jegyzett. A mérkőzés képe ezúttal is megmutatta kivételes munkabírását – a fáradhatatlan teljesítést a főszereplő a következőképpen foglalta össze lapunknak: „Az öltözőben szoktak ugratni, hogy könnyű nekem, mert sohasem fáradok el… Pedig nem így van. Maratonit például biztosan nem futnék le, sőt, soha nem is akartam maratoni futó lenni! A stílusom valóban ilyen, képes vagyok az első perctől az utolsóig robotolni. Elég volt azonban csütörtök este, a hazafelé tartó repülőúton rám nézni: piszkosul elfáradtam a Trabzonspor otthonában. Egyébként gyerekkoromban is jó futónak számítottam, az iskolában a testnevelő tanárom szerette volna, ha atletizálni megyek, de nekem a labda volt a mindenem.”

Borbély Balázs nem szerette volna, ha csapata túlságosan magára húzza a Trabzonsport, ezért az erőteljesebb, agresszívabb letámadásra építette a taktikát. Ebben kulcsszerep jutott a norvég futballistának, aki Lenny Joseph mögött, tízes pozícióban kezdett. Zavarta a török labdakihozatalokat, labdaszerzés után pedig azonnal igyekezett megjátszhatóvá válni: „Korábban többször is játszottam már ebben a pozícióban, egyáltalán nem áll tőlem messze ez a poszt. Kétségtelen, hogy innen még többet kell futni, ha hátul be akarok segíteni a védekezésbe, de ez legyen a legnagyobb bajom. A Trabzonspor ellen nagyon jól működött, amit Borbély Balázs vezetőedző és a stáb megálmodott. Megpróbáltunk magasan letámadni, hogy ne húzzuk túlságosan magunkra a törököket. Jó úgy futballozni, hogy konkrét, jól működő tervvel vágunk neki a mérkőzésnek.”

A Trabzonspor hatvanhat százalékban birtokolta a labdát és huszonnégyszer próbálkozott, kaput azonban csak háromszor talált a török csapat játékosai által meglőtt labda. Az FTC futballistái harminchatszor tisztáztak. A 201 centiméter magas Paul Onuachu semlegesítése keservesebb feladatot jelentett, ráadásul Mohamed Szalah helyváltoztatásai állandó figyelmet követeltek – nézzük, hogyan látta a játékot belülről Kristoffer Zachariassen:

„Elképesztő, milyen munkát kellett végezniük a hátvédeknek Trabzonban. Külön készültünk középcsatáruk, a nigériai Paul Onuachu játékstílusára is. Rendkívül magas, de szerencsére csak egyszer tudott tiszta helyzetből kapura fejelni. El kell ismerni, ott szerencsénk volt, hogy a lécről és Dibusz Dénes hátáról nem a kapunkba esett a labda… A két belső védőnk, Mariano Gómez és Toon Raemaekers nemzetközi szinten is kimagaslóan futballozott, a földön és a levegőben is számtalanszor hárítottak. Hogy kapott gól nélkül hoztuk le a Trabzonspor elleni idegenbeli mérkőzést, az egész csapat érdeme.”