Ismét kiszáradt a Tarna, öt év alatt másodszor, a Bükk egyik legfontosabb vízfolyása, amely Cered térségében ered és Jászjákóhalmánál torkollik a Zagyvába 105 km hosszan – adta hírül a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság.

A Tarna

• vízgyűjtő területe 2116 km2, vízhozama 0,06 m3/s és 130 m3/s között változik, közepes torkolati vízhozama pedig 4 m3/s (volt),
• a kutatások szerint 41 halfaj otthona, amelyek közül 12 halfaj védett, egy pedig fokozottan védett.

A mederben a néhány természetes medencén kívül csak ott van még némi víz, ahol az árvízi védekezés érdekében elbontott hódgátak megmaradt torzói még egy-egy pocsolyát őriznek. Ezen a néhány liter vízen osztozik a Tarna élővilága és a térség vadállománya – tették hozzá.

– írták a park szakemberei.

Mint fogalmaztak a természet lüktető pulzusa, ami vízzel, termékeny üledékekkel és tápanyagokkal látja el a vízfolyások menti területeket. Ezt a lüktetést, ezt az életet vettük el a vízfolyásoktól, amikor gátak és depóniák közé szorítottuk, megzaboláztuk és igába hajtottuk őket. Némi földterület és néhány rossz helyre épült ingatlan védelme érdekében amputáltuk a vízfolyásokat az árterüktől, hogy az egyéni érdek felülírja a társadalmi érdeket.

Sorra száradnak ki a hegy- és dombvidéki patakjai: a Tarna, a Kövicses-patak, a Laskó és az Eger-patak felső szakasza, a Csernely-patak, a Harica, a Kulcsárvölgyi-patak...- sorolták.

Teljes vízrendszerek száradnak ki, így az eltűnő életnek már akkor sincs honnan visszatelepülnie a vízfolyásokba, ha a száraz medrek a későbbiekben esetleg ismét vízzel telnek meg. Az életközösség felbomlik – a ritkább fajok eltűnnek, akár véglegesen is, helyüket a gyakoribb, közönséges fajok, vagy éppen az idegenhonos fajok veszik át.

A vízzel való bánásmódnak a jogalkotásban és a gazdálkodásban is tükröznie KELL azt az értéket, amit képvisel a természet és az ember számára egyaránt.

A felszíni vízfolyások által szállított vízmennyiség több mint fele (világviszonylatban 59±7 százalék) felszín alatti vizekből származik. Patakjaink, folyóink kiszáradása azt is jelzi, hogy vészesen megcsappantak felszín alatti vízkészleteink.

A magyarországi települések ivóvízellátásának körülbelül 95 százaléka származik felszín alatti vizekből – parti szűrésű vizekből, rétegvizekből, vagy karsztvizekből, amelyeknek a pótlódási ideje igen eltérő. Míg a parti szűrésű vizek pótlódása napokban, hetekben, addig a talajvizek pótlódása hónapokban, években mérhető. A karsztvizek stabil pótlódása akár évtizedeket is igénybe vehet.

Törekednünk kell tehát a csapadékvizek helyben tartására azok elvezetése helyett, és újra meg kell találnunk a víz helyét a természetben. Ez nem csupán egy zöld cél, ez mindannyiunk közös érdeke, különben mi is a Tarna sorsára jutunk – zárták írásukat.