Augusztus utolsó hetében fordul érdemi szakaszba a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal vezetőinek kiválasztása. Az elnöki posztra 96 pályázat érkezett, az Országgyűlés Igazságügyi és Alkotmányügyi Bizottsága várhatóan augusztus 24-én dönt arról, kiket hív be személyes meghallgatásra.

A meghallgatásokat augusztus 25–26-án, szükség esetén 27-én tartják, majd a bizottság tesz javaslatot az Országgyűlésnek, amely titkos szavazással választja meg az új hivatal vezetőit.

A szabályok szerint tisztségenként a három legmagasabb pontszámot elérő pályázó automatikusan meghívást kap, mellettük valamennyi parlamenti frakció további egy jelölt meghallgatását kezdeményezheti.

Mint arról írtunk, komoly hatalom összpontosul majd az NVVH kezében: a hivatal felkutathatja és visszaszerezheti a közvagyon köréből jogellenesen kikerült vagyont, közbeszerzéseket, állami támogatásokat, koncessziókat, állami és önkormányzati cégeket, uniós forrásokat és a hozzájuk kapcsolódó pénzmozgásokat, szerződéses és tulajdonosi láncokat is vizsgálhatja. Közvagyonvédelmi kockázatértékelést és vizsgálatot folytathat, felügyeletet rendelhet el és keresetet indíthat, büntetőügyekben pedig bizonyos esetekben maga is nyomozhat, átveheti a nyomozás irányítását, vádat emelhet és a bíróság előtt képviselheti a közvádat.

Mindezt a törvény szerint a kormánytól és más szervektől függetlenül, kizárólag a jogszabályoknak alárendelve kell végeznie.

A csaknem száz pályázó teljes névsora egyelőre nem nyilvános, több induló személye azonban már ismert. Közülük az egyik legismertebb Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója, aki pályázatát azzal indokolta, hogy szerinte „végre egyszer” rendesen végig kell vinni az elszámoltatást. Rajta kívül nyilvánosságra került Molnár Csaba, az ORFK pénzmosás elleni osztályának korábbi nyomozója és Francsics Imre büntetőjogász indulása is.

A Portfolio több olyan jelöltet is megkeresett, akikről megtudtuk, hogy aspirálnak a hivatal vezetésére, közülük csak Steiner Gábor, a Fővárosi Törvényszék tanácselnöke és Gerő Tamás ügyvéd vállalta, hogy részletesebben is bemutatja lapunknak, milyen szakmai elképzelésekkel és vezetői koncepcióval pályázik az NVVH élére. Az ő terveiket mutatjuk be, hogy képet adjunk a hivatalra váró feladatokról, kihívásokról és lehetőségekről.

Steiner Gábor: „A szuperügyészség semmiképpen sem lehet egy leszámolás eszköze”

Steiner Gábor jogalkalmazói pályáját ügyészségi nyomozóként kezdte, 2009 óta bíró, 2013 óta pedig a Fővárosi Törvényszéken dolgozik, jelenleg tanácselnökként. Mint lapunknak elmondta, azok közé a bírók közé tartozik, akik a legnagyobb gazdasági és korrupciós büntetőügyeket tárgyalják: hozzá került többek között a Budapest Airporthoz és a BKV-hoz kapcsolódó vesztegetési ügy, a Voldemort-, valamint a Quaestor-ügyek, korábban pedig a Biszku Béla elleni bírósági eljárás is. A Quaestor-perben 6184 oldalas ítéletet hozott, amely elmondása szerint országos rekordnak számít, az azt megelőző leghosszabb bírói ítélet mintegy ezeroldalas volt.

Steiner PhD-fokozattal rendelkezik, gazdasági büntetőjogi szakjogász, valamint szervezett bűnözés elleni tanácsadói végzettséget is szerzett. A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara Büntetőjogi Tanszékének oktatója és címzetes egyetemi docense, a Károli Gáspár Református Egyetemen pedig büntetőeljárásjogot tanít. Több szakkönyve jelent meg a gazdasági bűncselekmények, a költségvetési csalás és áfacsalás, a csődbűncselekmény és a korrupciós bűncselekmények témájában, legutóbb megjelent kötete pedig a büntetőjogi végszükséggel foglalkozik. A korrupciós bűncselekményekről írt munkája tavaly elnyerte a Magyar Jogász Egylet gyakorló jogászoknak szóló legjobb jogtudományi szakkönyvének járó nagydíját.

Mint a Portfolio-nak elmondta, a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal vezetésére elsősorban azért pályázott, mert az új intézményt európai összehasonlításban is különleges konstrukciónak tartja. Értelmezése szerint az NVVH egyszerre ötvözi a legtöbb uniós tagállamban működő vagyonvisszaszerzési hivatalok (az úgynevezett Asset Recovery Office-ok) funkcióit, valamint az olyan korrupcióellenes ügyészségekét, mint a román Országos Korrupcióellenes Ügyészség vagy a francia Országos Pénzügyi Főügyészség. Emiatt úgy látja, hogy

Magyarországon lényegében egy »szuperügyészség« született.

Éppen a hivatal széles jogosítványai miatt Steiner szerint az intézmény működésének középpontjában a jogállami garanciáknak kell állniuk. „A szuperügyészségnek szuperjogállami garanciáknak kell megfelelnie és semmiképpen sem lehet egy leszámolás eszköze” – fogalmazott. Crédója, hogy az NVVH kizárólag a törvényben meghatározott esetekben járhat el, a törvényesség legszigorúbb betartása mellett, Steiner szerint ettől függ majd az új szervezet hitelessége és létjogosultsága is.

Lapunknak nyilatkozva külön kiemelte az NVVH-ról szóló törvény függetlenségi szabályait, amelyek számára garanciát jelentenek a megfelelő működéshez. A jogszabály szerint a hivatal feladatainak ellátásában független, kizárólag a jogszabályoknak van alárendelve, más személy vagy szerv nem utasíthatja, és számára feladatot is csak törvény állapíthat meg. Steiner szerint ez számára személyesen is alapfeltétel volt: mint mondta,

e garancia nélkül nem is pályáztam volna az elnöki tisztségre.

Az új szervezet szerinte azért teremthet kivételes lehetőséget a professzionális bűnüldözésre, mert egy kézben kapcsolhatja össze a közvagyonvédelmi kockázatértékelést, a közvagyonvédelmi vizsgálatot és felügyeletet, a keresetindítást, valamint a büntetőeljárásokban gyakorolható ügyészi jogosítványokat. Utóbbiak bizonyos ügyekben nemcsak a nyomozás, hanem a közvádlói feladatok átvételére, az ügyek saját hatáskörbe vonására is lehetőséget adhatnak.

A hivatal felépítése is jelentős részben az első elnökre vár majd, amelyet kifejezetten pozitívnak tart. Steiner szerint az új vezető feladata lesz a szervezeti és működési szabályzat kialakítása, a szervezeti struktúra és az alaplétszám meghatározása, valamint a közvagyon visszaszerzésére és védelmére vonatkozó stratégia megalkotása. Úgy látja, ilyen széles jogkörrel és ilyen professzionális keretek között működő szervezet jelenleg máshol Európában sincs, ezért az elnöki tisztség egyszerre jelent kivételes szakmai lehetőséget és különösen nagy felelősséget.

Arról ugyanakkor, hogy elnökként pontosan milyen ügyeket venne elő elsőként, illetve milyen konkrét szakmai program alapján működtetné az NVVH-t, Steiner egyelőre nem kívánt részletesen nyilatkozni. Azt mondta, szakmai koncepcióját és programját nem a sajtóban szeretné először ismertetni, hanem az Országgyűlés illetékes bizottsága előtt, amennyiben a személyes meghallgatásra meghívást kap.

Gerő Tamás az első körben 30–50 nagy ügyet venne elő

Gerő Tamás adójogi és sportjogi szakjogász, aki 2000-ben diplomázott a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Saját budapesti ügyvédi praxisát 2004-ben indította el, amelyben kiemelten gazdasági büntetőjoggal, ingatlanjoggal és társasági joggal foglalkozik. Szakmai munkája mellett a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökségi tagja volt 2018-2022 között, rendszeres oktató az Ügyvédiskolában 2013-2020 között, valamint az „Ügyvédekkel a Demokratikus Jogállamért” Egyesület elnöke. Közéleti és jogvédő tevékenységét, valamint a rászorulóknak nyújtott ingyenes segítségnyújtását 2011-ben az „Év Pro Bono Ügyvédje” díjjal ismerték el.

Gerő Tamás határozott tervekkel rendelkezik, hogyan kezdené meg az új hivatal működését. Szerinte az NVVH elsődleges feladata a magánkézbe került közvagyon visszaszerzése lenne, második feladata pedig annak megakadályozása, hogy a jövőben újra hasonló vagyonvesztés történhessen. Úgy látja, az elmúlt évek nagy ügyeiben – első példaként a Magyar Nemzeti Bank alapítványi vagyona körüli visszaélésgyanús helyzetet említette – a jelenlegi bűnüldöző szervek sok esetben nem jutottak el sem a gyanúsításig, sem a vagyon lefoglalásáig, ezért az új hivatalnak aktív koordináló és adott esetben utasítási szerepet kellene kapnia.

Gerő célzottan visszahozná a vagyonosodási vizsgálatot is, de – mint hangsúlyozta –

nem a fodrásszal, nem a taxissal és nem a zöldségessel szemben, hanem a NER-oligarchákkal szemben.

Ebben a körben szerinte a bizonyítási tehernek is meg kellene fordulnia, vagyis az érintettnek kellene igazolnia, hogy vagyonát jogszerűen szerezte. A teljes vagyon visszaszerzését nem tartja reálisnak, de becslése szerint a magánkézbe került vagyonelemek akár egyharmada még visszahozható lehet.

Első lépésként 30–50, egyenként milliárdos nagyságrendű ügy kiválasztását tartaná indokoltnak. Megvizsgálná az állami koncessziókat, köztük az autópálya- és szerencsejáték-koncessziókat, a 4iG egyes ügyleteit, például az Antenna Hungária, a Vodafone és az állami hadiipari vagyonelemek megszerzését, valamint Mészáros Lőrinc vagyongyarapodását. Gerő szerint akkor is lehet vizsgálnivaló, ha egy konstrukció első látásra jogszerűnek tűnik: felmerülhetnek például versenyjogi vagy kartelljogi kérdések, illetve vizsgálni kellene az egyszereplős közbeszerzések hátterét és azt, történt-e összejátszás az állami megrendelő és egyes vállalkozások között.

A hivatal működését teljesen új állománnyal építené fel, és a legjobb nyomozókat, ügyészeket és adónyomozókat igyekezne megszerezni. A feladat nagyságrendjét azzal érzékeltette, hogy szerinte „nem egy darab Szabó Bencére van szükség, hanem legalább százra” utalva ezzel a választások előtt a Gundalf-ügy visszaéléses ügyeit a nyilvánosságban feltáró, akkor a Nemzeti Nyomozó Irodánál dolgozó szakember kiállására. A szervezet felállítását személyesen is szolgálatnak tekintené, hasonlóan ahhoz, ahogyan saját ügyvédi munkájára hivatásként tekint.

A NAV-val, az ügyészséggel és a rendőrséggel kialakuló párhuzamosságokat ugyanakkor mindenképpen el kellene kerülni. Gerő értelmezése szerint az NVVH nem egyszerűen mellérendelt szerve lenne a meglévő hatóságoknak: bizonyos közvagyont érintő ügyeket magához vonhatna, adatokba tekinthetne be, és utasítási jogosultsága is lehetne. Az intézményt ebből a szempontból egy korrupcióellenes ügyészséghez hasonlította, és a román példára hivatkozott. Az Európai Ügyészséggel szintén szoros együttműködést tartana szükségesnek, miközben a rendőrségnél már meglévő vagyon-visszaszerzési szakértelmet is beépítené az új rendszerbe.

A „vagyonvédelmi” feladatkör szerinte nem pusztán utólagos vagyonvisszaszerzést jelentene: azoknál a cégeknél, amelyek bevételeinek jelentős része állami vagy önkormányzati megrendelésekből származik, az NVVH vizsgálhatná a működést, és indokolt esetben vagyonfelügyelőt rendelhetne ki. Gerő hangsúlyozta, hogy az ilyen döntésekkel szemben lenne bírósági jogorvoslat, ugyanakkor a vagyonfelügyelő segítségével az állam még időben megakadályozhatná a vagyonelemek eltűnését.

Kiemelt vizsgálati területnek tartaná a magántőkealapokat is, amelyeknél megvizsgálná, hogy az állam támogatásokkal vagy kölcsönökkel milyen módon járult hozzá ezek gyarapodásához, és szükség esetén a szerződéseket is felülvizsgálná. A magántőkealapok és a bizalmi vagyonkezelések esetében elsősorban az átláthatóságot erősítené, hogy megismerhetők legyenek a tényleges tulajdonosok – amely az Európai Bizottság rendszeresen megjelenő elvárása a különböző jelentésekben. Tervei szerint a hivatal jogalkotási javaslatokat is megfogalmazhatna az ellenőrzések tapasztalatai alapján. Gerő még egy nyilvános online számlálót is létrehozna, amely napról napra megmutatná, mekkora értékű, korábban magánvagyonná vált közvagyont sikerült visszaszerezni.

A Portfolio azon kérdésére, hogy milyen tapasztalatokat lát az eredetileg hasonló célból megalakított Integritás Hatóság eddigi feladatellátásában, annak munkáját alapvetően pozitívan értékelte abból a szempontból, hogy szerinte több fontos ügyet feltárt, problémának viszont azt tartotta, hogy a szervezet nem rendelkezett érdemi büntetőeljárási jogosítványokkal. Ha egy feljelentés után a nyomozó hatóság megszüntette az ügyet, az Integritás Hatóság lehetőségei erősen korlátozottak maradtak.

Gerő szerint éppen ezért kell az NVVH-nak olyan eszközöket adni, amelyekkel bizonyos ügyeket a bíróságig is el tud vinni – ezt pedig a mostani törvény megadná a testület számára.

Maradva az Integritás Hatóság példájánál, amelynek a toborzás rendkívül nehéz feladatot jelentett, Gerő Tamás a szakembergárda feltöltését kevésbé látja problémásnak. Szerinte az utóbbi szervezetnél sok potenciális munkatárs egzisztenciális kockázatnak érezhette, hogy a politikai rendszerrel konfliktusba kerülő szervezetnél vállaljon munkát. Egy politikai rendszerváltás után viszont úgy véli, sokkal több ügyész, nyomozó és más szakember vállalná nyíltan ezt a feladatot.

Az NVVH tényleges függetlenségének egyik legfontosabb feltételét a megfelelő költségvetésben látja. Hiába biztosít széles jogköröket a törvény, Gerő szerint a hivatal csak akkor tud valóban önállóan működni, ha versenyképes fizetéseket kínálhat, és fel tud építeni egy több száz fős apparátust. Fontos garanciának tartja azt is, hogy a szervezeten belül emberi jogi felelős működjön – mint azt a Magyar Helsinki Bizottság is javasolta –, aki biztosítaná, hogy a vizsgálatok során ne sérüljön a magántulajdonhoz való jog, a tisztességes eljárás elve és a személyes adatok védelme. A hivatal leendő elnökének jelentőségét rendkívül nagynak tartja: úgy fogalmazott, az NVVH vezetője a miniszterelnök és köztársasági elnök után

akár „a harmadik legfontosabb közjogi méltóság” is lehet, mivel a hivatal ügyészségi, adóhatósági és bizonyos ellenőrzési jogosítványokat egyszerre koncentrálhat.

Az ismert nagy ügyekben Gerő gyors előrelépést tartana lehetségesnek, ismét példaként említva az MNB alapítványi vagyonával kapcsolatos eljárást, mivel úgy véli, ennél az Állami Számvevőszék meglévő jelentései alapján már a vádirat alapjai is összeállíthatók lennének. „Tulajdonképpen heteken belül vádat lehetne emelni” – mondta, hozzátéve, hogy a hivatal felállásának időigénye miatt ezt reálisan inkább a következő év elejére tartaná elérhetőnek.

Arra a problémára is kitért, amikor egy vagyoni konstrukciót úgy alakítottak ki, hogy az papíron megfeleljen a hatályos jogszabályoknak – mint arra több civil szervezet és az Európai Unió jelentései is többször problémaként hivatkoztak az előző Orbán-kormányok gyakorlatát leírva. Szerinte ilyen esetben a bűnös szándékot kell vizsgálni, példaként olyan közbeszerzési gyakorlatot említett, amelyben egy vállalkozás a pályázat előtt információhoz juthatott az állami megrendelő pontos igényeiről. Gerő szerint attól, hogy egy ügylet formailag szabályosnak látszik, a mögötte lévő összejátszás még lehet büntetőjogilag releváns. Hasonlóképpen a feltűnően értékaránytalan túlárazások sem válnak jogszerűvé pusztán attól, hogy szerződésekkel megfelelően dokumentálták őket.

Az NVVH feladatát nem tekintené befejezettnek akkor sem, ha egyszer sikerülne visszaszerezni a visszahozható vagyon jelentős részét. Hosszabb távon a megelőzésre, az állami működés átláthatóságára és a korrupciós lehetőségek visszaszorítására helyezné át a hangsúlyt – amelyet a hivatal működését szabályozó törvény is előír. Szerinte arra is figyelni kellene, hogy ne szülessenek titkos kormányhatározatok, az állam működése transzparens legyen, és a vezetői posztokra olyan emberek kerüljenek, akik a köz szolgálatát tekintik feladatuknak. A korrupció visszaszorítását ugyanakkor hosszú folyamatnak tartja, amelyhez szerinte „a fejekben is rendet kell tenni”.

A közbeszerzésekben mindenekelőtt a valódi versenyt állítaná helyre, mivel úgy látja, az elmúlt évek egyik problémája az volt, hogy potenciális versenytársak sokszor eleve nem indultak egy-egy tenderen, mert úgy ítélték meg, hogy nincs reális esélyük a győzelemre. Gerő szerint egy tisztességes rendszer alapja egyszerű: ha valóban szabad a verseny, akkor „a legjobb fog nyerni.”

Arra a kérdésre pedig, hogy milyen embert szeretne a hivatal élén látni akkor, ha végül nem ő kapná a megbízást, három fő szempontot nevezett meg: az új elnök legyen erkölcsileg feddhetetlen, szakmailag kiváló és jó csapatjátékos. Nyilatkozatát – utalva a Transparency International szintén pályázó vezetőjére – úgy zárta, hogy

Ligeti Miklóst kiváló jelöltnek tartom.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images