Az Opel már korán az aerodinamikára, azaz az alacsony légellenállásra összpontosított a Kadett E-nél. A 0,30-as légellenállási együtthatójával a Kadett sokkal tisztábban vágta a levegőt, mint sok szögletes rivális. Ez csökkentette a fogyasztást és segítette a végsebességet.

A teszten a végsebesség 201 km/h volt, az Opel 203 km/h-t. A jelentés szerint nem csak a csúcsérték volt feltűnő, hanem az, hogy milyen könnyen sikerült elérni. A rövid áttétel még felülről is segítette a gyors gyorsulást.

A hátránya a sebességnél volt: még enyhe lejtőn is 6500 ford./perc fölé kúszott, így a piros zónába került. A motort könnyen forgathatónak tartották, de a magas fordulatszám hosszú távon bosszantó lehet. Egy hosszabb ötödik fokozat sok sofőr lelkiismeret-furdalását csökkentette volna.

Motorkép és valós teljesítmény

A négyhengeres spontán reagált a gázparancsokra, és könnyen felpörgött 6,00 rpm felett. 4500 ford./perc körüli fordulatszámig kellemesen halk maradt, ami felett a zümmögő hang erősebbé vált. Mivel a szélzaj alakjának köszönhetően alig volt észrevehető, a motor akusztikailag még hangsúlyosabb volt.

Sprinteléskor a Kadett GSi elmaradt a gyári specifikációtól: 9,0 másodperc helyett 0-ról 100 km/h-ra 9,9 másodperces tesztidőt ért el. Ez nem egy kategóriaelső megállapítás, de egyértelműen a korabeli hot hatch, azaz egy sportos kompakt autóhoz illik. Az erő kevésbé rejlett egyetlen mérésben, mint a nagy nyomaték összbenyomásában.

Az aerodinamika előnyei az üzemanyag-fogyasztásban is megmutatkoztak. A jelentés szerint 100 km-enként kilenc liter alatt gond nélkül sikerült, több mint tizenkét literhez markáns ólomláb kellett. A tesztátlag 9,7 l/100 km-t mutatott, amivel a Kadett az egyik leggazdaságosabb kategóriájában.

Hétköznapi élet és ár buktatóként

Az áramvonalas karosszéria hátrányokat hozott a mindennapi életben. A magas hátsó rész nagy légterelővel észrevehetően rontotta a hátsó kilátást. A jelentés szerint a belső tér is felmelegedett, mert az első és a hátsó ablakok laposak voltak.

A pilótafülkében egy digitális műszerelrendezésnek kellett volna lenyűgöznie, a folyadékkristályos kijelzős „egérmozinak”. A vízhőmérsékletet, a tartály térfogatát, az olajnyomást és a feszültséget különösen nehéz volt beazonosítani, és az olvashatóság is megsínylette a gyenge világítást.

A menetdinamikát tekintve a Kadett GSi nagyon jópofa volt, és a határon is könnyen irányítható. A vezetési viselkedés szinte semleges maradt, enyhe alulkormányzottsággal, és a terhelésváltozások alig zavarták a hátulját. Végül azonban a „Golf Killer” állítás is megbukott az árcédula miatt: a GSi valójában valamivel többe került, mint egy Golf GTI.