Takami Szunaót péntek délelőtt akasztották fel a börtönben az erre a célra szolgáló helyiségében. Bűne az volt, hogy a szigetországban roppantul népszerű játék, a pacsinkó űzésére szolgáló szórakozóhelyen benzint locsolt szét, majd egy meggyújtott gyufával lángra lobbantotta a helyet, megölve öt, megsebesítve tíz embert. „Igazságügyminiszterként elrendeltem a kivégzést hosszas és alapos elemzést követően” – mondta Hiragucsi Hirosi. Az igazságügyi tárca vezetője hozzátette, jelenleg száz ember él Japán börtöneiben a siralomházban, közülük 43-an ügyük fellebbviteli tárgyalását várják. Takamit eredetileg gyilkossággal, gyilkossági kísérlettel és gyújtogatással vádolták, s 2011-ben ítélték halálra. Fellebbezéseit elutasították, a legfelsőbb bíróság 2016-ban hozta meg a végső döntést a halálról. 

Japán ragaszkodik hagyományaihoz

Japán az egyik utolsó olyan demokratikus berendezkedésű ország, amely ma is alkalmazza a halálbüntetést, s a legutolsó, amely soha nem jelzi előre az ítélet végrehajtását, emellett csakis akasztással végzi ki az elítélteket. Maguk az érintettek se tudnak semmit a sorsukról, csak a kivégzés napján jelzik az őrök a döntést, a külvilágnak pedig csak ritkán mondják el, mi történt az elítélt bűnösökkel. Hiragucsi közölte, nem terveznek változtatni a gyakorlaton, a részletek megismerése ugyanis rossz hatással járna azokra, akik maguk is a siralomházban vannak. 

A másik fejlett állam, amely ma is meghozza a végső büntetést az Egyesült Államok. Az amerikaiaknál azonban a büntetés végrehajtása során az elítélteknek számos lehetősége van a fellebbezésre, a bírósághoz enyhítésért folyamodásra, az állami szervekhez vagy az elnökhöz kegyelmi kérvény beadására, de sokszor a sajtót is beengedik hozzájuk, akár hosszas interjúkat is adhatnak. 

Ugyanakkor az ügy természete folytán nem lehet minden kétséget eloszlatni azzal kapcsolatban, hogy a halál maga fájdalmas. Az amerikai börtönök sokat küzdenek azzal is, hogy a szükséges vegyszereket nem tudják tárolni, azokat mindig az adott kivégzés előtt szállítják a helyszínre. A gyógyszergyártók nem szívesen reklámozzák magukat azzal, hogy az ő készítményeikkel végeztek ki embereket, ezért az ügy nagyon kényes és roppantul drága is. Ahogy az sem meglepő, hogy az amerikaiaknál minden egyes kivégzést előre bejelentenek, így a börtön előtt az elítélt támogatói és a halálbüntetés ellenzői közösségi megmozdulásokat tartanak, amely még nehezebbé teszi az ítélet végrehajtását.

A fejlett világban számos helyen jogszerű a halálbüntetés, ilyen például Tajvan, amely utoljára tavaly végzett ki egy gyilkost, mégpedig kivégzőosztag alkalmazásával. A drákói szigoráról és feltétlen fegyelméről ismert Szingapúr, a világ egyik legfejlettebb városállama szintén viszonylag csendesen intézi a halálbüntetést, ott is pénteken hajtották végre az ítéletet két kábítószercsempészen. Szingapúr a hosszúköteles akasztási módszert alkalmazza, amely kétségkívül hatékony és gyors, de nem tekinthető humánusnak. Az elítélt alatt csapóajtó nyílik meg, így a zuhanás ereje eltöri a nyakcsigolyákat, ellentétben a rövidköteles akasztással, amely voltaképp megfojtja az áldozatot. Szingapúrban minden halálos ítéletet pénteken hajtanak végre és mindig pirkadat előtt. 

Borítókép: Kivégzőszoba Utahban. (Fotó: Europress/AFP)