GazdaságSzerző: economx 2026. 08. 22. 4 percnyi olvasás
Az Európai Unió gőzerővel igyekszik utolérni az USA és Kína gigantikus technológiai vállalatait, globális ökoszisztémáit, amelyek szinte behozhatatlan előnyre tettek szert. De vajon miért nem épült ki egyetlen nagy Szilícium-völgy, amely a kontinens startupjait összegyűjtve meghódítaná a világot?
Az Indamedia idén is megrendezi Közép-Európa legnagyobb mesterséges intelligencia konferenciáját, az AI Summit Budapestet, 2026. szeptember 07-08-án a Városligetben! Legyen részese ön is, program és jegyinfók itt: https://www.aisummit.hu/hu
Az Európai Unió nem képes az innovációt kereskedelmi sikerre váltani, az Európában növekedni akaró innovatív vállalatok minden egyes szakaszban akadályokba ütköznek. Bár Európában sok olyan vállalkozó van, aki nagyszerű ötletekkel rendelkezik, mégis a növekedési fázisban elhagyják a kontinenst, és az amerikai tőkepiacokon keresnek finanszírozást. Európának ezen változtatnia kell – ezt mondja feketén-fehéren a 2024 szeptemberben nyilvánosságra hozott, az európai versenyképességről szóló Draghi-jelentés.
Európának évente mintegy 750-800 milliárd euró plusz beruházásra van szüksége ahhoz, hogy behozza a lemaradását az USA-val és Kínával szemben, folytatja a jelentés. Az elemzés letaglózta Európát, és az EU rögtön átfogó intézkedéscsomagot javasolt annak érdekében, hogy Európa a világ legjobb helyévé váljon a technológiavezérelt innovatív vállalatok elindításához és növekedéséhez. Többek között támogatni szeretné a startupokat teljes életciklusuk alatt, így segítve azokat, hogy Európát válasszák.
De hol van az európai Szilícium-völgy, amely ezeket a gigantikus innovatív folyamatokat befogadhatná? Sehol, illetve szétszórva több kisebb technológiai központról beszélhetünk. Alapvetően azért nem alakult ki Európában egyetlen, a kaliforniai Szilícium-völgyhöz mérhető technológiai centrum, mert ott évtizedek alatt állt össze egy gazdasági, tudományos, akadémiai és üzleti ökoszisztéma, amely veri a világot.
Ráadásul a Szilícium-völgy mögött egyetlen hatalmas, egységes amerikai piac áll, vagyis, ha egy kaliforniai vagy ide települő startup sikeresen indul a saját tevékenységi körében, akkor viszonylag gyorsan az egész Egyesült Államokban értékesíthet, miközben a kockázatitőke-befektetők villámgyorsan sebességbe állíthatják az üzletmenetét, és jöhet a globális verseny.
Ezzel szemben az Európai Unió egészen más adottságokkal rendelkezik történelmi, kulturális és gazdasági szempontokat tekintve. Egy európai startup már nagyon korán beleütközik a határokba: különböző országok, nyelvek, adórendszerek, munkaerőpiacok, illetve eltérő szabályozások és fogyasztói szokások jellemzik az öreg kontinenst.
Az EU ugyan egységes piacnak nevezi magát, de digitális, tőkepiaci és üzleti szempontból messze nem annyira egységes, mint az Egyesült Államok. Itt ráadásul fundamentális problémák is adódnak, amelyet leegyszerűsítve a föderalisták és a szuverenisták összecsapásának is lehet aposztrofálni, vagyis a tisztán gazdasági mechanizmusok mellett az eltérő szemléletmódok erősen meghatározzák a jelent.
Mindemellett bár Európában kiváló egyetemek működnek, de egy sikeres és innovatív kutatásból nehezebben válhat működőképes és később profitorientált cég, vagyis nem könnyű egy kezdő európai startup útja a világpiacig. Másként fogalmazva az ötlet és a vállalati lét között Európában gyakran hiányzik egy hatalmas lépcső, amely összeköti a két fázist.
Ez pedig a vállalkozásokba befektető kockázati tőke, amelyek folyamatosan, körforgásszerűen pénzelik a startupok fejlődését. Vagyis egyes startupok sikerei után a visszaforgatott pénzzel újabb vállalatokat támogatnak, így az egész folyamat újraindul, miközben gyorsan pörög az innovációs kör.
Európában ez a kör sokkal gyengébb, kevesebb a kockázati tőke, különösen a növekedési szakaszban nehezebben fektetnek be új megoldásokba, ami kulcskérdés egy cég fejlődése és piacszerzése során. Egy mesterségesintelligencia- vagy biotechnológiai vállalat felépítése nem olyan, mint egy étteremé: éveken keresztül lehet veszteséges, miközben több százmillió vagy akár milliárd dollárnyi tőkét igényel.
Európában gyakran van pénz a startup elindítására, de sokkal nehezebb megszerezni azt a több százmillió eurót, amelyből globális technológiai vállalatot lehet építeni. Ezért sok európai startup végül amerikai tőkét vesz fel, amerikai piacra megy és amerikai vállalat vásárolja fel, vagy egyszerűen az Egyesült Államokba költözik. Ilyet már Magyarországon is tapasztaltunk, elég csak a LogMeIn-re gondolni, amely a központját az USA-ba helyezte.
Az Európai Bizottság 2021-es „European scale-up gap - Too few good companies or too few good investors?” tanulmánya azt vizsgálja, miért van olyan nagy különbség az EU és az Egyesült Államok között a startupok felfuttatásában. A szerzők arra jutnak, hogy a képzett munkaerő és egyéb kínálati tényezők megléte mellett a finanszírozáshoz való hozzáférés a legszűkebb keresztmetszet az unióban.
A számításaik szerint amennyiben az Európai Unió tagállamaiban a GDP-arányos kockázatitőke-befektetések elérnék az Egyesült Államok szintjét, akkor a növekedési fázisban lévő (scaleup) európai vállalatok aránya 20 százalékponttal növekedne. A kutatás rámutat arra is, hogy a pénzügyi piacok mérete és a tőkepiaci kapitalizáció szintje nemcsak ezen cégek létére, hanem azok végső méretére (például unikornissá válására) is közvetlen hatással van.
De nem egyszerűen startup-problémáról van szó, hanem Európa egész innovációs modellje szenved strukturális hátrányt. Mario Draghi az idézett jelentésében azt is állítja, hogy Európa lemaradt a digitális forradalomról, és nem tudott elegendő új, gyorsan növekvő technológiai vállalatot létrehozni. Az elmúlt ötven évben egyetlen, nulláról felépített uniós vállalat sem jutott el 100 milliárd eurót meghaladó tőzsdei értékig, miközben az Egyesült Államokban hat, ezermilliárd dollár feletti értékű vállalat jött létre ebben az időszakban.
Az Európai Bizottság 2025-ös startup- és scaleup-stratégiája gyakorlatilag beismeri, hogy Európában túl sok vállalkozásnak okoz gondot, hogy a kísérleti vagy inkubációs állapotból a piacra jusson, majd európai szinten növekedési fázisba kerüljön. A Bizottság öt fő akadályt nevez meg:
Vagyis Európában nem csak a sok eltérő kultúrájú és gazdasági hátterű ország akadályozza egy gigantikus Szilícium-völgy létrejöttét, hanem az állam hagyományosan erősebb szereplő az innovációban, ami néha éppen a gyors növekedés ellen dolgozik. Az amerikai technológiai fejlődésben óriási szerepe volt az állami megrendeléseknek – például a védelmi és űripari kutatásoknak –, de a végső kereskedelmi hasznosítást nagyrészt mégis magáncégek végzik.
Az internet, a mikroelektronika, a félvezetőipar és számos más technológia mögött ott áll az amerikai állam, de az innovációból végül hatalmas magánvállalatok születtek. Európában gyakrabban fordul elő, hogy az innovációs politika támogatási programokban, pályázatokban és szabályozási keretekben jelenik meg, miközben a globális gazdasági versenyben elvéreznének.
Európában tehát vannak rendkívül sikeres, kisebb méretű technológiai központok, mint például London, Cambridge, Párizs satöbbi, illetve működnek óriási európai technológiai vállalatok is saját innovációs műhelyekkel. De ezek nem koncentrálódnak olyan mértékben, mint San Francisco környékén, ahol egymás mellett található a teljesség igénye nélkül a Stanford, az Nvidia, a Google, az Apple, a Meta, az OpenAI vagy éppen a xAI, illetve még rengeteg startup, kutatóbázis, szürkeállomány, üzleti kapacitás, plusz hatalmas amerikai vállalati piac.
Vagyis a Szilícium-völgyet, ezt a hatalmas technológiai ökoszisztémát nem lehet egyszerűen megépíteni. Nem elég hozzá egy új adatközpont vagy egy tízmilliárd eurós támogatási program, hiszen a Szilícium-völgy több mint fél évszázados, önmagát erősítő intézményi és vállalkozói rendszer eredménye. Az EU csupán arra vállalkozhat, hogy ne kelljen minden európai AI-cégnek Amerikába mennie ahhoz, hogy világméretűvé váljon.
Napi