BulvárSzerző: index 2026. 08. 22. 7 percnyi olvasás
A fesztivál pénteki napján nem úsztuk meg eső nélkül, de volt, aki ezzel is élni tudott.
A STRAND Fesztivál pénteki napjára már igencsak magasra került a léc, az előző napokban ugyanis többek között Majka, ByeAlex és a Slepp és Azahriah is elképesztő show-val mozgatta meg Zamárdi közönségét. Sombaton pedig újabb érdekes párosítás következett, hiszen a fesztivál két nagyszínpadán szinte egy időben lépett fel a Carson Coma és a ValMar. Ugye milyen jó, hogy kettő is van?
Mindez amiatt érdekes igazán, hogy a két produkció rajongótábora korosztályban nagyjából egy skálatartományon belül mozog, zeneileg viszont más univerzumot képviselnek. Az egyik oldalon az aktuális társadalmi jelenségekre érzékenyen reagáló, sajátos humorral és erős stílusérzékkel építkező Carson Coma, a másikon pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb hazai popjelensége, Marics Peti és Valkusz Milán duója állt. És bár a ValMar valamivel később léphetett színpadra, volt, hogy a két koncert egy időben zajlott. A STRAND közönsége azonban láthatóan nem esett pánikba. Volt, aki hű maradt a saját kedvencéhez, mások viszont – hozzánk hasonlóan – megpróbálták mindkét koncertet bevenni. Ehhez pedig nemcsak jó logisztikai érzék, hanem esőkabát és egy pár gumicsizma is igencsak elkélt volna...
A One Nagyszínpad előtti terület már 19:30 előtt megtelt a Carson Coma rajongóival, ami az előzetes várakozásokhoz mérten nem volt különösebben meglepő, hiszen a zenekar az utóbbi időben egyre inkább a hazai fesztiválok állandó nagyágyújává vált, és ezt a nyarat is aktívan végignyomják: nemrég még a Sziget közönsége előtt játszottak, most pedig már Zamárdiban bizonyították, hogy ma már bizony a fesztiválszezon egyik biztos buliforrását jelentik.
A Carson Coma körül kialakult hype nem meglepő, mivel zenéjük kellően bulizós ahhoz, hogy egy fesztiválon tömegek ugráljanak rá, a szövegeik ugyanakkor gyakran társadalmilag aktuálisak, és pontosan érzik, mire rezonál a közönségük. Erre pedig ügyesen fel is építettek egy olyan világot, amely nemcsak a dalokról szól, hiszen elég csak rájuk nézni, legalább ennyire fontos náluk a stílus és a fazon is.
Van bennük valami újrahasznosított, mégis friss retró hatás, egy kis vintage életérzés, ami tökéletesen illeszkedik ahhoz a generációhoz, amelyik egyszerre akarja megélni a jelent, miközben szívesen válogat a múltból is.
A közönségük pedig természetesen ezúttal sem maradt passzív. A Rántott sajt című dal alatt például a Carson Coma fiainak zenéjére a fesztiválozók csárdást kezdtek járni, ami önmagában is jól összefoglalta, milyen furcsa, de működő világ is a STRAND. Fekete Giorgio pedig többször is egyértelművé tette, mennyire értékeli, amit a közönségtől kapnak.
Kib*szott aranyosak vagytok! STRAND Fesztivál, köszönjük!
– hangzott el a színpadról. És valóban, a Carson Coma és a közönsége ia pontosan azt hozta, amit várni lehetett tőlük, volt itt éneklés, ugrálás, felszabadult bulizás, minden. De tényleg.
Aztán néhány száz méterrel arrébb elkezdődött valami egészen más...
A háromnegyed órával később a K&H Nagyszínpadra érkező ValMar ugyanis kifejezetten rutinos STRAND-fellépőnek számít, és ez már az első percekben látszott is rajtuk. Hiába foglalkozott Marics Peti és Valkusz Milán az elmúlt években számtalan külön projekttel – tévével, filmmel, zenével, mentorálással –, külön-külön építve saját karrierjét, amikor együtt állnak színpadra, továbbra is pontosan érződik, miért működik ennyire jól már évek óta ez a páros.
Testvérként Élnek a színpadon, És a közönség is velük együtt lélegzik.
Nem véletlen, hogy már az első perctől kezdve lehetett érezni a rajongók szeretetét, a lányok gyakorlatilag rátapadtak a kordonokra, a fiúk pedig nem is akartak sokáig finomkodni, és hamar felhergelték egymást a tömegben. Igen ám, de Maricsnak ráadásul már a koncert elején akadt egy kis problémája, ugyanis feltűnt neki a STRAND-on már tegnap is előszeretettel röpködő árvaszúnyogok hada. A szúnyogok azonban bőven csak a kezdetet jelentették.
Alig néhány percnyi játék és dal után ugyanis a semmiből hirtelen feltámadt a szél, majd szinte egyik pillanatról a másikra megérkezett vele az eső is.
Ezúttal pedig nem az a néhány romantikus nyári csepp, amitől még senki nem fut el egy fesztiválon, hanem egy kifejezetten viharos hirtelenséggel lecsapó zuhé, komoly széllökésekkel.
A fesztivál területén pillanatok alatt megváltozott a hangulat. Néhány család és az időjárástól kevésbé lelkes fesztiválozó futva indult fedett helyet keresni, miközben máshol a vendéglátóegységeknél már a sátrakat és az árnyékolókat tépázta meg a szél. A ValMar közönségének jelentős részét azonban szemmel láthatóan nem különösebben érdekelte, hogy közben megérkezett-e egy kisebb balatoni armageddon vagy sem.
A koncert első 15-20 perce így gyakorlatilag komoly zuhéban zajlott. És bármilyen meglepő, ettől csak még jobb lett a buli, ugyanis a színpadon is gyorsan világossá vált, hogy a vihar miatt akár hamarosan be is kell fejezniük a műsort, nem véletlen, hogy Marics Peti egy ponton Valkusz Milánnak odaszólva így foglalta össze a helyzetet:
Tesó, ez most más, nyomjuk meg, amíg a technika engedi!
A mondat mögött pedig ezúttal tényleg érzékelhetően volt valós aggodalom is, hiszen ha az időjárás tovább romlik, vagy ilyen intenzitással tombol tovább, a koncertet akár meg is kellett volna szakítani. A fiúk ezért inkább biztosra mentek, és néhány dalt át is ugrottak, hogy ameddig csak lehet, menjen tovább a buli, ráadásul a legismertebb slágereikkel. A közönség eközben fokozatosan megbarátkozott az esővel – pontosabban feladta a küzdelmet ellene.
Ha pedig már úgyis mindenki vizes, akkor miért ne lehetne tovább bulizni? A ValMar pedig pontosan ezt tette. A zuhogó eső és a viharos szél ellenére egy pillanatra sem ült le a koncert, sőt, mintha az időjárás csak hozzáadott volna valamit az egészhez.
Amikor végül úgy tűnt, hogy kezd elállni az eső, Marics elégedetten konstatálta, hogy hősiességüknek köszönhetően énekükkel elűzték az esőt. Valkusz azonban egészen más magyarázatot adott a meteorológiai fordulatra. Szerinte Gáspár Laci (ki tudja. hogy miért merült fel a neve) basszusgitározása lehetett az, ami végül elkergette a vihart. És ki tudja, lehet, hogy egy jól időzített, klasszikus X-Faktor-os „menjél csaje haza magadnak” is megtette volna ugyanezt...
A vihar persze nem múlt el teljesen nyomtalanul. Egy ponton Marics mikrofonja is megadta magát – vagy talán az eső és a technika kapcsolata kezdett látványosan megromlani. Ez azonban nem jelentett különösebb akadályt a duóónak. Amíg a problémát próbálták elhárítani, Valkusz gyakorlatilag egyedül nyomta végig a számokat, majd amikor minden helyreállt, Marics is megkapta a saját pillanatát. A rögtönzött szólóhelyzetek pedig arra is jók voltak, hogy megmutassák, külön-külön is abszolút megállják a helyüket a színpadon.
De együtt mégis egészen más minden.
Az elmúlt években valóban egyre többet láthattuk őket saját projektekkel, más műsorokban, vagy éppen mozifilmben is, a ValMar azonban továbbra sem csak két ismert előadó egymás mellé állítása. A kettőjük dinamikája, ahogyan egymást kiegészítik, ahogyan reagálnak egymásra, és ahogyan a slágereikből közösen csinálnak komplett színpadi produkciót, még annak is szórakoztató lehet, aki egyébként nem feltétlenül hallgatja őket nap mint nap.
A zenekari felállás, na meg a régi baráti kötelékük ráadásul különösen jól állt a daloknak. A hangzás helyenként már kifejezetten pop-rockos lett, a hangszerelés és a ritmusok pedig egészen új energiát adtak a jól ismert slágereknek. Marics közben azt is elárulta, mennyire különleges helyet foglal el számára a STRAND.
Egész évben a STRAND-ot várom, úgy érzem, ez az új Balaton Sound. Átélem azt, mint amikor fiatalon ott bulizhattam
– mondta, aztán természetesen előkerültek a nagy slágerek is, többek között az Úristen is, de még a Hooligans Királylány című dala is felcsendült az előadásukban ezen az estén.
És pontosan ezek miatt igazán jó, hogy a STRAND-nak idén két nagyszínpada van, mert míg a Carson Coma felé húzók a Rántott sajtra csárdásozhattak, addig néhány méterrel arrébb a ValMar rajongói szó szerint esőtáncot járhattak a kedvenceikkel. És voltak olyanok is, akik megpróbálták mindkettőt – köztük mi is.
A STRAND Fesztiválon szombaton sem lesz hiány a slágerekből. A zárónapon többek között a Follow The Flow, Manuel, a Quimby, DESH, Mehringer, a Parno Graszt, Pogány Induló és a Pendulum is színpadra áll, vagyis ha az időjárás ismét úgy döntene, hogy főszerepet kér magának, a fesztiválozóknak akkor is lesz bőven mihez és kihez alkalmazkodniuk.
(Borítókép: Valmar a Strand fesztiválon 2026. augusztus 22-én. Fotó: Tövissi Bence / Index)
Napi