GazdaságSzerző: vg 2026. 08. 21. 4 percnyi olvasás
Az új adminisztráció vajmi keveset tud felmutatni.
A Tisza-kormány első száz napja alatt több olyan válsághelyzet volt, amelyben az új külügyminiszter valóban megcsillanthatta volna diplomáciai képességeit. Az energiaválság, az aszály és a Duna történelmi apadása egyenként is komoly nemzetközi egyeztetéseket igényelt volna, ám úgy tűnik, a tárcavezető mégis olyan szervezetet alakít ki, ahol az imázsépítés sokkal fontosabb a magyar érdekek képviseleténél. Most sorra vesszük, hogy milyen eredményeket ért el a Külügyminisztérium az első 100 napban Orbán Anita vezetése alatt.
Még májusban az új magyar külügyi adminisztráció egyik első lépése az volt, hogy különösebb hírverés nélkül újabb Ukrajnával szembeni intézkedést szüntetett meg Magyarországon.
Egészen pontosan arról van szó, hogy a Tisza-kormány olyan helyzetet teremtett, hogy a tilalom feloldódjon, ennek érdekében pedig minden jel szerint el is járt.
Vagyis a Tisza-kormány újra elérhetővé tette azt a 12 ukrán portált, melyeket még tavaly szeptemberben a magyar kormány hírportál Ukrajnában való betiltása miatt tett Magyarországról elérhetetlenné tükörintézkedésként.
A magyar közvélemény augusztus elején, amikor a Duna vize rekord alacsony szintre süllyedt, erélyes fellépést várt volna a magyar diplomácia vezetőjétől, hogy tegyen meg mindet a helyzet kezeléséért, ugyanis elterjedt az a vélekedés, hogy az osztrák duzzasztók miatt apad a folyó.
Ekkor Orbán Anita halált megvető bátorsággal felemelte a telefont, és tájékozódott osztrák kollégájától, hogy valóban igaz-e, hogy az osztrák duzzasztók miatt nem jut elég a Duna magyarországi szakaszára.
Ausztria külügyminisztere híresztelésnek nevezte és cáfolta a felvetést, amit magyar külügyér zokszó nélkül elfogadott.
Majd néhány nap múlva erre még rá is erősített a tárca egy közleményében, melyben azt írták: súlyos és felelőtlen dezinformáció terjed az elmúlt napokban a kialakult aszályhelyzettel kapcsolatban. Orbán Anita egyúttal hangsúlyozta, egy ilyen rendkívüli helyzetben az országnak a hiteles információkra és az együttműködésre van szüksége, nem pedig megalapozatlan állításokra.
A politikus kiemelte, hogy a szakemberek már többször egyértelműen megcáfolták azt a felvetést, amely szerint a felvízi országok vízvisszatartása okozná a Duna magyarországi rekordalacsony vízállását.
Ugyankkor a fentieknek némileg ellentmond, hogy néhány nap múlva a magyar külügyminiszter mégiscsak szlovák segítséget kért a Duna vízhozamának stabilizálása érdekében. A magyar fél azt kérte Pozsonytól, hogy szakembereik minden lehetséges intézkedést tegyenek meg annak érdekében, hogy a Dunán a lehető legnagyobb mennyiségű víz érkezzen Magyarországra, illetve a vízhozam minél egyenletesebb legyen.
A kis eredmény is eredmény, mondhatnánk, ám ekkor már több hónapja tisztában lehetett a Tisza-kormány azzal, hogy a nyárra várható aszály következtében rekordalacsony vízállás alakulhat ki a Dunán, így már jóval korábbna tehettek volna diplomáciai lépéseket is, hogy elhárítsák azt a helyzetet, ami végül a paksi atomerőmű termelésének drasztikus visszafogásához vezetett.
Az első 100 napban látványos kudarc volt a magyar diplomácia számára, amikor nemrég magyar turisták százai rekedtek Szicília szigetén az Etna kitörése miatt és számos repülőjáratot töröltek, köztük a Budapestre tartókat is.
A magyar külképviselet
nem nyújtott a bajba jutott magyaroknak, pusztán egy cinikus válaszra futotta tőlük: „sok sikert" kívántak a hozzájuk forduló nyaralóknak.
A fentiekből jól látható, hogy a klasszikus diplomácia területén vajmi kevés eredményt tud felmutatni az új külügyminiszter, ellenben az imázsépítésben igen jól áll.
A tárca emberséges mivoltát demonstrálandó Orbán Anita hivatalba lépésének első napján bejelentette, hogy visszakerülnek a székek a Külügyminisztérium büféjébe.
Hasonlóan nagy horderejű bejelentés volt az is, hogy a külgazdasági terület átkerült a gazdasági minisztériumhoz, Orbán Anita pedig látványos akció keretében levetette az erre utaló feliratot a minisztérium homlokzatáról. Ezzel együtt eltűnt a minisztérium fókuszából az a külgazdasági modell, amelyben a diplomáciai kapcsolatoknak konkrét üzleti eredményeket is kellett hozniuk.
Orbán Anita klasszikus érdekérvényesítő diplomáciát és a szövetségesi kapcsolatok helyreállítását ígérte, ám a száz nap mérlege alapján éppen az érdekérvényesítés kézzelfogható eredményeit nehéz megtalálni.
Ugyankkor nagyon is szembeötlő, hogy két hullámban összesen 62 nagykövet és misszióvezetőt eresztettek szélnek a diplomáciai karból. Ez már valóban nagy volumenű teljesítmény, csak éppen a magyar külképviseletek kiszámítható működését veszélyezteti pont akkor, amikor egymásra torlódnak a válságok, melyek megoldásában jelentős feladat hárulna rájuk.
Látványos, de annál kevesebb hatással járó akciója volt Orbán Anitának, amikor a napokban elindította a „100 kérdés, 100 válasz hete” elnevezésű kommunikációs kampányt.
A külügyminiszter videókban mutatta be a minisztérium működését és körbevezette a nézőket a nemzetközi tárgyalókban, és a kamerának megmutatta a hivatalos magyar, illetve szövetségesi zászlókat. A külügy így végre tényleg nyitott lett: legalábbis a kamera számára.
Orbán Anita a videókampány keretében többek közt bemutatta – úgy, mintha gyermekekhez beszélne – hol állnak a zászlók, azok hogyan néznek ki, ám kétséges, hogy ez önmagában helyettesítiheti-e a diplomáciai teljesítményt.
A zászlómustra különösen aggasztó, amikor sorakoznak a megoldandó energiabiztonsági, vízgazdálkodási és geopolitikai problémák, ám jó eséllyel többre nem számíthatunk, hiszen az új külügyminiszter krédójában kiemelt helyen szerepel az együttműködés és az uniós gépezetben való helyünk fogaskerékként való elfogalalása.
Napi